A Végzet Játéka (Yoonseok/Jikook ff.)

19.

>>Jeongguk<<

Amikor felébredtem, Taehyung már nem volt mellettem. Már nem éreztem magam annyira megalázottnak, mint tegnap, sőt, inkább megkönnyebbült voltam. Remélem ilyet nem tervez még egyszer... Akármennyire is volt jó...
Nyújtóztam egy kicsit, majd kicsoszogtam a konyhába. A fiú a konyhapultnál ült, fejét kezeire téve döntötte rá a márványlapra.
- Valami baj van? - kérdeztem.
- Kék - válaszolta.
- Mi? - léptem közelebb.
- Kék - ült fel - 165-170, 18-25 éves, vékony, kék hajú lány. Youngjae, Hotaek.
- K-kettőnél is? - örültem meg - Van passzolás?
- Igen - dörzsölte meg a szemét - Jinho szeretné, hogy megkeresd.
- Te mióta szólítod a keresztnevén a főnököt? - vontam össze a szemöldököm
- Nem tudom - nyújtózott - Nem számolom.
- Mintha tudnál számolni - léptem a hűtőhöz, és kivettem egy nagy rakat gyümölcsöt - Nem láttad a narancsokat?
- Megettem - állt fel.
- Mennyit? - kérdeztem.
- Nem tudom - vont vállat gúnyosan - Hiszen én nem is tudok számolni.
Azzal sértetten elvonult. Nem fogom azon törni magam, hogy kibéküljünk. Amennyire idióta a hétköznapokban, biztos, hogy holnapra el is felejti, hogy ez a beszélgetés lezajlott.
Addig is megkeresem a lányt. Habár a kék haj manapság eléggé divatos. Nem lesz könnyű megtalálni.
- Milyen hosszú a haja? - hajoltam be a hálóba.
- Rövid - takarta el a szemeit az alkarjával - Sötét kapucnis felső, frufrus frizura. Október 17.
- Köszi - rántottam ki a cuccaimat a szekrényből, majd magamra kaptam őket, és elindultam. Nem kérdezte senki, hova megyek ilyen korán, nem kérdezte senki, kell-e valami, nem kérdezte senki, hogy vagyok, nem kérdezett tőlem senki semmit. Nem kell válaszolnom. Nem kell hazudnom.
A külvárosból egyenesen a betondzsungel mélye felé vettem az irányt. Kora szerda, mindenki munkába, vagy épp iskolába igyekszik - ilyen fél óra múlva. Fél hétkor csak csak a merészebb és ráérősebb gimnazisták, egyetemisták, délutáni beosztottak, vagy épp munkanélküliek csatangolnak az utcán. Úgy tűnik, mégsem keresni jöttem. Szerda reggel? Bocsánat, hajnal? Mit császkálna erre egy sorozatgyilkos? Lehet, sőt, biztos, hogy csak Taehyung elől menekülök. A tegnap este túl megrázó lehetett. Tudat alatt kifogásokat keresek, hogy távol maradhassak tőle.
Ezt tanították, miután elkaptam a dílert. Akkor kezdték el tanítani a pszichológiát. Ahj, még mindig emlékszem, hogy Yuto mennyire unta. Őt csak az informatika érdekelte. Milyen jó ügynök lehetett volna! Kár, hogy kilépett...
Már 7 óra elmúlt, amikor betévedtem a plázába. A reggeli nyüzsgés kezdetleges verziója volt megtekinthető benne, vagyis még viszonylag kevesen voltak. Az éhség eluralkodott rajtam, így a második emeleti gyorskajáldákhoz indultam, ahol közös vendégtermen, asztalokon és székeken osztozott a kínai, olasz és mexikói étteremláncok helyi képviselői, emellett egy McDonald's, egy KFC, egy Burgerking, és egy Starbucks, a többi éttermet átterelve a második emelet nyugati oldalára. Mivel ezek közül a gyros a legolcsóbb, így annak a pultja felé vettem az irányt, de...
Mi a fasz? Most így komolyan, mi a retkes almahéjba csomagolt qrva anyám? Mi a szart keres a gyrosos pultnál egy kb. 165 cm magas, fekete outfites, KÉK HAJÚ LÁNY?! Ennek most őszintén MENNYI ESÉLYE VOLT?! Nevetve cseverészett az eladóval, majd ahogy közel értem, kuncogva elbúcsúzott.
- Jó napot - köszönt Momo - Mivel szolgálhatok?
- Egy reggeli menü lesz - szuggeráltam a táblát, majd a vállam fölött hátrapillantottam a gyanúsítottra. Leült egy nagyjából szellős területre, a körülötte lévő asztaloknál csak egy nagyobb darab lány majszolta hamburgerét.
- Elég feltűnő, nem? - kérdezte Momo meglepően közvetlen hangsúllyal.
- Mi? - kaptam felé a fejemet visszatérve a Földre.
- Ő - biccentett a lány felé - Eléggé feltűnő jelenség.
- Az - bólintottam, majd egy kis tervszövögetésre használt csend után ismét megszólaltam - Szingli?
- Oh - könyökölt a pultra - Szerintem az inkább tőle kellene megkérdezned.
- Menjek oda hozzá? - lepődtem meg. Ez a lány olyan, mintha direkt közvetlenségre programozták volna.
- Aha - biccentet - Már ha érdekel. Tessék, a rendelésed - nyomta a kezembe, én pedig kifizettem - A döntés a tied.
Tekintetem a két lány között cikázott, majd elszántan bólintottam, és a kék hajú felé vettem az irányt.
- Szia - álltam meg vele szemben - Zavarok?
- N-Nem - döbbent le - Leülhetsz, de... ki is vagy?
- Kwanjin - mosolyogtam rá - Bocsi, ha tolakodó vagyok, csak a barátnőd...
- Haj, az a nő! - vágott közbe - Folyton próbál valami palit keríteni nekem. Üzenem neki, hogy hagyja abba.
- Nem azért vagyok itt - nevettem - Vagyis, nem teljesen. Olyan ismerős voltál valahonnan...
- Jeongyeon vagyok - mutatkozott be - Most hogy mondod, te is ismerős vagy...
- Te... - fedtem el szomorúsággal a döbbenetem - Te ismerted... Youngjaet?
- Az egyik legjobb barátom volt - komorodott el - Igazából több is volt, de... Ezért akar Momo barátot szerezni nekem. Hogy 'túl tegyem magam rajta'.
- Biztos elég nehéz lehet... - sóhajtottam.
- Te honnan ismerted Youngjaet? - mért végig gyanakodva.
- Látásból, de-...
- Mit keresnek erre ilyen perverzek? - hallatszott mögülem egy sajnos ismerős hang, megszakítva a párbeszédet.
- Jimin...