A Végzet Játéka (Yoonseok/Jikook ff.)

34.

>>Jeongguk<<

- Jinho szerint sok esély van arra, hogy igazatok van - ült le Namjoon - Pedig ez egy elég nagy kérdés, és feltételezés egyben, főleg tőled Jeon Jeongguk. Megleptél.
- Szívesen, máskor is - poénkodtam, hogy oldjam egy kicsit a beállt feszültséget.
- Nem nehezteltünk rád, amikor azt hittük, hogy tényleg nő - ingatta a fejét - Most viszont Jinho viszonylag büszke rád. Pozitív csalódás vagy számára.
- Csak én kellettem hozzá - lazult el Taehyung - Olyan pozitív hatással vagyok rád!
- Egyem meg azt az egoista fejed - forgattam a szemem nevetve.
- Olyan... mások vagytok, mint mindenki - csúszott ki Namjoon száján - Mármint - kezdte el kijavítani magát - Ha bárkit beívok, akkor feszengve vagy komolyan ülnek egyenes háttal, várva a fejleményeket, ti ketten meg olyan szabadon dülöngéltek jobbra-balra nevetve...
- Baj? - vágta hozzá Taehyung.
- Nem, csak szokatlan - vont vállat - Erős páros vagytok.
- Tudom - karolta át a vállam a társam, én pedig egy hatalmas vigyorba fojtottam a nevetésem. Namjoon egy kicsit féltékeny lehet, hogy ő sosem kapott társat, mindig csak az irodai munka és a logikázás jutott neki. Ilyen téren sajnálom, viszont ezzel együtt sokkal nagyobb hatalma van, mint itt mindenki másnak. Csak a főnök áll felette, ő viszont 2 mozdulattal meg tudná ölni a fél létesítményt. Senki sem tudja, hány éves pontosan, csak azt, hogy ő hozta be a gyerekügynök-programot, ami annyit tesz, hogy elárvult, jóképességű fiatalokat állítanak szolgálatba. Ahogy engem is.
- Szóval - dobtam le magamról Tae kezét - Mi a következő lépés?
- Közelebb kerülni Hyojonghoz - bólintott - Még nem tudjuk, hogy ő-e a gyilkos, vagy pont a következő áldozat, de ígyis-úgyis többet kell megtudnunk róla. Van már valamilyen tervetek?
- Hát ez elég kellemetlen, mivel... - kezdtem, de a társam a szavamba vágott.
- Mivel már be is férkőzött a baráti társaságába - csapta össze a tenyerét.
- Gyorsabbak vagytok, mint gondoltam - mosolygott Namjoon - Ez 2-0.
- Úgy tűnik elég csicska lehettél, ha már ennyitől ilyen büszkék rád - bökött oldalba Taehyung.
- Ez nem vicces! - ütöttem a vállába.
- A főnök indítványozik egy kombinálást - szakított minket félbe az okosabb.
- Kivel? - kérdeztük kórusban.
- Bambam és Jennie - dőlt hátra - Úgy tudom, velük már működtetek együtt ezzel az üggyel kapcsolatban.
- Igen - biccentettem - Mikor kezdjük?
- Holnap - állt fel - Most menjetek. Holnapig van szabadidőtök.
- Uram Atyám! - ugrott fel Tae - Köszönöm! - vagy 50-szer meghajolt, aztán együtt elhagytuk az irodát. Egy délutánnyi szabadidő nálunk felér egy hét szabadnappal. Szinte mindig készenlétben állunk, most viszont nem vagyunk kötelesek reagálni a hívásokra. Általában az ilyen elég felelőtlen döntés, mivel ezt általában az ügynökök ki is használják. Gondolom Namjoon tudja, hogy annyira megszállottja lettem ennek az ügynek, hogy még a szabadidőben is simán felveszem a telefont és rohanok a megadott helyszínre.
- Te perverz! - termett előttem egy alacsony fiú, ismerős hangjával felvonva magára a figyelmemet - Most értelmes és pontos választ várok a kérdésemre!
- Milyen kérdésre? - vontam össze a szemöldököm.
- Elkéstem, vagy nem? - szögezte nekem, közben Taehyung értetlen arckifejezését szuggerálva.
- Nem - vágtam rá - Nem teljesen.
- Döntsd már el! - csattant fel - Eldöntendő kérdés! Igen vagy nem?!
- Nem - határoztam el - Nem késtél el.
- Én viszont igen - pislogott a társam - Lemaradtam. Mi van?
- Kwanjin még szűz, nem igaz? - érdeklődött Jimin.
- Dehogynem - ismerte fel a helyzetet - Sajnos még igen.
- Amúgy már nem azért - pillantottam Taehyungra - De te csalsz.
- Mert? - vágott ártatlan képet.
- Mert lakótársak vagyunk! - csattantam fel.
- TE TÉNYLEG CSALSZ! - követte a példámat Chim - Akkor Playboy felváltva fog nálad, és nálam aludni. Az úgy igazságos.
- Te nem kollégista vagy? - vontam össze a szemöldököm.
- De, viszont az egyik osztálytársam is az, pedig neki van háza a városban - tette karba a kezét diadalittasan - Őt nem zavarja, ha ott csövelünk. Még éjszakára sem. A nevelőnket meg nem zavarja, ha ilyeneket csinálunk.
- De jófej - jegyezte meg cinikusan Tae.
- Ma meg holnap még szeretnék otthon aludni, ha nem baj - mentettem ki magam a lehető legkedvesebben.
- Akkor szerdán már velem alszol - jelentette ki a táncos.
- Elég gyorsan haladsz ahhoz képest, hogy egy hete sem ismered - dünnyögte a társam féltékenyen.
- Te fogadtál velem, észlény - nevetett gúnyosan - Én a kis 'játék' nélkül is fel tudnám szedni.
- Sok szerencsét - ragadta meg a kezem Taehyung, azzal elrángatott. Éppen, hogy csak oda tudtam nyögni Jiminnek egy 'szia'-t.

Nem mertem megszólalni, amíg be nem zárta az ajtót.
- Nem fog téged felszedni! - csattant fel - Te szeded fel őt! Csúnyán ki fogod használni, összetöröd a szívét, hogy soha többé ne szerethessen senkit se!
- Ne legyél már ennyire féltékeny! - szálltam szembe vele - Hiszen a te ötleted volt, hogy kerüljek hozzá közel!
- Nem azért mondom, mert féltékeny vagyok! - hisztizett - Törd össze azokat a pici kis érzelmeit, darabokra, tépd ketté, mint a Titanicot, küld a lelkét a pokolra égni, örlődjön a társadalom sztereotípiái alatt, önmagát hibáztatva a világ minden rosszáért!
- Mégis miért?! - akadtam ki a kegyetlenségén - MIÉRT, TAEHYUNG?!
- Mert akkor engedi majd ki a valódi énjét! - tenyerelt a fejem mellé a falnak - Akkor lesz meg neki az újabb motiváció, hogy gyilkoljon!