A Végzet Játéka (Yoonseok/Jikook ff.)

36.

>>Jeongguk<<

- Minden lehetőséget figyelembe kell vennünk - ültem le az ágyra, ahogy lecsitultak a kedélyek - Így azt is, ha nem Jimin a szélhámos.
- De eddig úgy tűnik, hogy ő az - erősködött - Szóval azt sem zárhatjuk ki, hogy ő az. Logika.
- Figyelj - sóhajtottam - A nem kizárt, és az ő az között van egy ici pici különbség. Mint a buzi és a meleg között. Kapis?
- Micsoda hasonlat - tapsolt - Igazán kreatív.
- Taehyung! - fogtam a homlokom - Meg kell egyeznünk. Az így nem megy.
- Oké - dőlt neki az íróasztalnak - Véleményem szerint, az lenne a legjobb, ha kiderítenénk.
- Szerdán együtt töltöm vele az éjszakát - emlékeztettem - Félálomban kihúzok belőle valamit.
- Én tudok jobbat - húzta perverz vigyorra a száját - Orgazmus utáni idézőjeles eszméletvesztés.
- Azt akarod hogy halálra basszam?! - csattantam fel - Meg a faszt! Ennyi erővel megerőszakolhatod álmában!
- A.1 terv: megbaszod. A.2 terv: ő basz meg téged....
- MEG A-...
- Csak vicceltem. A.2 terv: hosszas érzelmi vívódás után kiszeded belőle.
- A.2 - vágtam rá.
- Viszont remélem azt tudod, hogy az A.2 veszélyes - komorodott el.
- Miért? - vontam össze a szemöldököm.
- Engem próbál majd megölni - közölte - Ha szerelemféltés az oka, akkor lehet téged.
- Ha még engem akarna, az nem lenne gond. De téged nem engedlek.
- Ezt neki mondd - nevetett fel.
- Nem akarom megint végignézni a halálodat! - csattantam fel - Tudod milyen szar volt?!
- Mert amúgy még nem láttál abból eleget - fogatta a szemét - Itt már mindenki nézte végig emberek százainak halálát. Jókét-rosszakét egyaránt. Az érzelmek mindenkit gátolnak valamennyire.
- De én nem Jennie vagyok - ingattam a fejem - Én nem ismertem a szüleimet. Csak pótapám volt. Aki meg...
- Jonghyun volt - fejezte be a mondatot a saját módján - Híres eset. Pedig többen haltak meg itt öngyilkosságban mint bevetésen.
- Jonghyun tehetséges volt - emlékeztem meg - Képes volt életet önteni mindenkibe. Embereket hozott vissza a lelki, sőt, a fizikai halálból. Egy legenda volt. Mégis...
- Egy szerencséd van - mosolygott keserűen - Hogy rá ütöttél.
- Tessék? - pillantottam rá.
- Te is vissza tudsz hozni a halálból - fúrta a tekintetét az enyémbe.
- Ne legyél már ennyire nyálas - ingattam a fejem - Mondtam. A harag nem ok arra, hogy hagyjam egy barátomat meghalni.
- Nem arra értem... Nem az, hogy miért tetted. Hanem hogyan. Ne vágj bele ellenkezéssel! - intett le - Nekem ez csoda. Tudod... Én mindig is féltem a haláltól - vallotta be - Akármennyire is tűntem erősnek, belül mindig reszkettem. Ez az egyetlen dolog, amit nem vagyok hajlandó elfogadni. Szóval nem tudok elég hálás lenni.
- Szerintem... Ne emlegessük - tartottam vissza az arcomra törő pírt komoly hangsúly mögé rejtve - A lényeg, hogy továbbra is maradj életben.
- A kívánsága számomra parancs - hajolt meg láthatóan jobb kedvvel - Viszont. Én átéltem ezzel a halált. Sajnálom, de neked is át kell élned azt. Holnap kombinálás lesz, így még kevesebb időnk lesz az érzelmi vívódásra.
- Az a baj, hogy igazad van - sóhajtottam - Habár, van egy ötletem.
- Mégpedig? - lökte el magát az asztaltól.
- Lehet, hogy Jennie-nek vagy Bambamnek lesz valamilyen felvetése vagy ajánlása ezzel kapcsolatban - terültem el az ágyon - Előbbi amúgy is már sok ehhez hasonló küldetést hajtott végre.
- Jogos - terült el ő is mellettem - Akkor aludjunk.

A korábbi fekvéstől sokkal kipihentebbnek éreztem magam reggel. Taehyung az ágyról félig leesve szuszogott még mindig. Az ébresztő 2 perc múlva fog megszólalni, addig is gyorsan felkapok valami elviselhető ruhaneműt, majd végignézem a fiú hatalmas zakózását.
Egy fekete farmer, ing és sportcipő mellett döntöttem, amire majd fel fog kerülni a ballonkabátom és talán egy sapka. Az idő borulni és hűlni kezdett, már csak napok kérdése, hogy jön egy tájfun.
Az ébresztő megszólalt, a társam pedig egy hangos puffanással és egy halk nyekkenéssel földet ért.
- Jó reggelt, hétalvó - nevettem.
- Sokkal kellemesebb lett volna egy jó reggelt puszi, vagy csók - dörzsölte a fájó hátsóját.
- Hányszor mondjam még el - gomboltam be az ingem - Nem vagyok beléd szerelmes. Te vagy a legjobb barátom. És nem foglak lesmárolni, puszilni, vagy egyéb nyálas, buzis dolgot. Maximum ölelés. Téma lezárva.
- Úgy látom nagyon idegesít az ilyesmi - mosolyodott el gonoszan - Hova készülsz ennyire?
- Kukkants a telódra - indultam a fürdőszobába. Gyorsan átfésültem a hajam, és a konyhába mentem. Éppen, hogy befejeztem az első szendvicset, Taehyung is kijött. Kék farmert és egy egyszerű szürke pólót viselt, ahogy elvette előlem a reggelimet, és egy hatalmasa harapott bele. Szidás helyett inkább csak megforgattam a szemem, és csináltam egyet magamnak is.

Elérve a titokzatos, szürke épületet, izgatottam siettünk be, fel a harmadik emeletre, a 323-mas számú ajtóhoz.
- Jó reggelt, kombinatív kollégák - mosolygott Bambam lelkesen - Nem baj, hogy elkezdtük nélkületek?
- Csak avass be - léptünk az asztal mellé, ahol a kiterített térkép sok apró tűvel volt átszurkálva. Bambam el is kezdte a magyarázatot.