A Végzet Játéka (Yoonseok/Jikook ff.)

53,

>>Jimin<<

Yuchan szavai gondolkodásra késztettek.
Valaki, akinek ködös múltja van, tudta, hogy ott leszünk tegnap, és képes lenne bejutni a házba. Folyton egy személy körül keringtek a gondolataim, keresve bármilyen okot, ami kizárhatná, hogy ő az, de minden egyes részlettel egyre biztosabb lett a gyanúm.
Valaki, aki elég erős ahhoz, hogy képes legyen minden gond nélkül leszúrni bárkit, a személyiségéből adódóan könnyen mások bizalmába tud férkőzni, gyors gondolkodású és mozgású, és elég jól ismeri az emberi testet ahhoz, hogy fel tudja vágni úgy egy férfi csuklóját, hogy vérezzen, de ne haljon meg... Basszus, nincs semmi, amit ellene tudnék mondani. Minden tökéletesen ráillik Hoseokra. Lehet, hogy mégis igaz az, hogy csak tetteti, hogy nem tud színészkedni. Végül is, egyszer találkoztam egy olyan bűvésszel, aki egész életében rokkantnak tettette magát, hogy hitelesen legyen a trükkje. Lehet, hogy a legjobb barátom is ezt csinálja. Egy életen át színlel a megfelelő nagy trükkjéért. Ami pedig nem más, mint minél több embert meggyilkolni ebben a városban. De mennyi a célja? Olyan, mint a sakktáblás, aki 64 embert akart megölni, hogy teljes legyen a táblája? Mennyi is sikerült, mielőtt elkapták, 52-51? Hoseok már biztosan túl van ezen. Mi van, ha már kiskorában elkezdte, és ezért költözött ide, mert ott kapiskálni kezdték? Tényleg teljesen megvezetett évek óta? De mi van ha Yuchan vezet meg? Vagy Kwanjin az igazi neve és most akart átverni? Mi van, ha ő az igazi Halál Testvére és engem is meg akar ölni? Nem tudom, mit higgyek....
- Mi a baj, Chim? - zökkentett ki a gondolataimból J-Hope - Olyan frusztrált vagy...
- Csak összezavarodott - ingattam a fejem - Túl sok minden történik.
- Elmehetnél Dr. Kimhez - ajánlotta - Ő sok mindent tud. Sőt, ő mindent tud.
- Lehet tényleg meglátogatom őt - vakartam a homlokom - Nagyon zavarosak a gondolataim.
- Nekem sokat segített az, hogy elvittél hozzá - mosolygott gondtalanul - El tudtam neki mondani, mi bántott, és még tanácsot is adott, mint mindig. Azóta nekem nincs az, ami nálad.
- Csudajó - biccentettem - Te maradj itt nyugodtan, egyedül is odatalálok.
- Biztos ne kísérjelek el? - pislogott.
- Maradj inkább - tápászkodtam fel - Manapság elég hosszúak az éjszakáid, jót tenne neked egy kis pihenés.
- Ahogy gondolod -  vont vállat, én pedig megindultam. A fiú egyszerűen... annyira ártatlan. A tekintete mint egy kiskutya, a mozgása is, egész J-Hope olyan, mint egy kiskutya. Ha nem lennének ezek a buta gondolataim, még ha a rendőrség mondaná is, hogy ő a Halál Testvére, senkinek sem hinném el. De ezek a tényezők...
Beléptem a hatalmas épületbe. Beszálltam a liftbe, ami felvitt a hetedik emeletre, ahol Jisoo rendelője kapott helyet. Az ajtó nyitva volt, jelezve, nincs éppen senki nála, szabad a pálya.
- Áh, Chimin - intett boldogan, amikor meglátott - Kérsz teát? Visszavonom, ígyis-úgyis kapsz teát.
- Nem ellenkezhetek, úgy látom - léptem beljebb, majd helyet foglaltam a kanapén.
- Na, mesélj, mi nyomja a kicsi lelked - zárta be a lábával az ajtót, majd mellém lépett és a kezembe nyomta az egyik bögrét - Vigyázz, még forró.
- Szerintem a legjobb barátom egy sorozatgyilkos - húztam a kezemre a pulcsim ujját, amikor az edény annyira átmelegedett, hogy nem bírtam a puszta kezemben tartani.
- Nem valami gyakori eset - foglalt helyet velem szemben - Habár a te helyzeted megértem. Miből alakult ki ez a vélemény?
- Megpróbáltam megcáfolni az állítást, hogy ő lenne az, de minden, amit érvnek akartam használni megfordult, és illettek rá az állítások, és egyszerűen annyira összezavaró ez az egész - hadartam.
- Mennyire erős érvek? - fújta az italát hűtés céljából.
- Erős, így képes leszúrni bárkit, kedves, így bárki bizalmába tud férkőzni könnyen - kezdtem sorolni - Gyorsan gondolkodik és tud improvizálni, ami egy kiszámíthatatlan embernél előnyt ad neki; gyorsan mozog, ami egyértelmű előny; nem ismeri senki a múltját; ismeri annyira az emberi testet, hogy fel tudja vágni valaki erét annyira, hogy ne ölje meg, de vérezzen....
- Állj meg egy kicsit - intett le - Hogy mit csinált?
- Ez... egy elég bonyolult sztori - vakartam a tarkóm sietve, nehogy elejtsem a bögrém - A lényeg, hogy az egyik barátomnál aludtam, és reggelre az erei x alakban fel voltak vágva, de nem ő volt, mert volt egy rejté-...
A magyarázatomat erőteljes kopogás szakította félbe.
- Bocsánat - tette le a teáját, majd az ajtóhoz lépett, hogy kinyissa, de amint megtette, egy kicsit ledöbbent - Ah, drágám! Ezer éve nem láttalak! Milyen szép a hajad, még mindig!
- Fontos lenne - hallatszott egy komoly női hang küszöbön túlról - Ráérsz?
- Éppen vannak nálam, de ha tudsz várni még egy kicsit... mennyire sürgős?
Itt nem értettem rendesen, mivel az idegen suttogni kezdett, viszont valami "életek" szerűséget és "esély" valamit vettem ki belőle.
- Ahhoz is kell egy kis idő, ha alapos akarok lenni, szóval-...
Jisoo ismét félbe lett szakítva a jövevény által. A pszichológus egyszerűen lesokkolt, és beljebb hajtotta az ajtót, hogy rám tudjon nézni.
- Jimin... Ki is az a barátod, akinél a múltkor ott aludtál?
Kérdések. Még magamnak is. Most mit kellene válaszolnom?