A Végzet Játéka (Yoonseok/Jikook ff.)

69'

>>Hoseok<<

Aggódom

mesélj

Mi van, ha nem Hyojong az?

szerinted

Megölök egy ártatlan embert!

ha mégsem o az akor semmarad ártatlan

Tessék?

elmondom ha végeztél

De én nem fogom csak azért megölni mert gyanús

20 perc mulva tali nálad
akkor talan tudok mondani vmit

Rendben

Megijdetem? Igen. Végiggondolva az egészet, nem akarok megint gyilkos lenni. Hiába gyanús Hyojong, úgy, ahogy van, nem ölhetem meg csak ezért. Mármint, rendben, hogy veszélyes, meg minden, de nincs rá  közvetlen bizonyíték, hogy tényleg ő tette. Össze vagyok zavarodva. Amúgy sem akarom gyorsan megölni. Akkor elveszíteném Sugat. De kíváncsi vagyok, miért nem ártatlan.
- Hé, Hopi - hallottam a hátam mögül Kino hangját - Hova sietsz?
- Ma inkább otthon aludnék - köszörültem meg a torkom - Nem érzem olyan jól magam.
- Azt látom - vette fel ő is a cipőjét - Elég csendes vagy egész nap.
- És te, hova mész? - mosolyodtam el, megpróbálva elterelni a gondolataimat az otthonomhoz sietés okáról.
- Találkozom egy elég csinos lánnyal - kúszott az arcára hatalmas vigyor - Szerény, kedves, és még okos is, tehetséges, és imádnivaló!
- Mesélj még - fogtam a táskám, miközben ő a másik cipőjét kötötte be.
- A neve Mina - áradozott tovább - Imádja a csillogást, de nem szereti a reflektorfényt. Egyszerűen nem lehet őt nem szeretni!
- És hogy találkoztatok? - öntöttem olajat a tűzre. Kino elég kedves srác. Mindig őszinte, kimondja a véleményét, mégha kicsit nyers is. Olyan, mint én, csak ő képes színészkedni. És szexi, és hetero. Amikor lányokról beszél, mindig el tudja terelni a gondolataimat.
- A barátnője táskáján láttam egy animés kitűzőt - magyarázta - Gondoltam szeretik a yaoit is. Megkértem Jimint, hogy menjen oda hozzájuk, beszéljen velük, én meg odamentem, és bevontam magam hozzájuk.
- Hányan voltak? - folytattam.
- Hárman vele együtt - indult el mellettem hatalmas léptekkel, amit sietve követtem - Kim Dahyun, Chaeyoung és Ő. Olyan gyönyörűen csillogott akkor is!
- Dahyun? - torpantam meg - Aki öngyilkos lett?
- Gyere, ha el akarsz kísérni - intett, mire felzárkóztam - Azt hittem Jisoo téged is kikúrált.
- Nem, vagyis, igen, de nem azzal van a baj - ingattam a fejem - Csak olyan rossz érzés belegondolni, hogy már nincs életben.
- Hát igen - sóhajtott - Azt mondták egy szexistennő volt. Szívesen kipróbáltam volna egy éjszakára - vallotta be - De már elkéstem. Mina pedig ráébresztett, hogy nem a szex a minden. Amikor megtudta, mi történt, áthívott magához. Kellett neki egy kis lelki támogatás. Olyan aranyos volt, csak sírt és ölelt, egyszerűen édes volt. Megolvasztotta a szívem.
- Biztos élveztes volt - próbáltam visszarázkódni eredeti kedvembe - Egyenesen a házához mész, vagy valahol találkoztok?
- Hozzá - tudta le tömören - Nem lakik messze a közeli plázától.
- Az pont az ellenkező irányban van - ismertem el - Akkor egyikünk sem kap kíséretet.
- Pedig szerintem jobb lenne együtt mennünk - bizonytalanodott el - Tudod van ez a gyilkos...
- Ah, persze - emlékeztem - Nyugi. Egyikünknek sem esik baja ma.
- Szeretem, amikor pozitív vagy, de ez nem valami megnyugtató - közölte őszintén.
- Ha megint közülünk hal meg valaki, az... - hallgattam el. Nem mondhatom el!
- Az? - sürgetett.
- Nem tudom mit akartam mondani - hazudtam, kínosan nevetve.
- Nagyon rosszul hazudsz - lökte be a lépcsőház ajtaját - Velem őszinte lehetsz. Én is mindig az voltam veled, és még mindig bízom benned. Ennyire pletykás lennék?
- Nem az a baj - ingattam a fejem.
- Napok óta furcsán viselkedsz - világított rá egyenesen - Mintha tudnád, ki ez a Halál Tesója.
- Pont ez a baj - vallottam be, és suttogásig halkultam - Jimin lesz a következő.
- Mi? - nyílt nagyra a szeme - Oké, ez honnan jött?
- Vagy, E'Dawn - egészítettem ki.
- Jó, ezt nem tudom hova tenni - nézett rám - Honnan tudod ezeket?
- Nem akarlak belekeverni - fogtam meg a könyökét, megállítva a lépcsőfordulóban - Így is minden zavaros. De biztos vagyok benne, hogy ők ketten vannak a leginkább veszélyben.
- Még igazad is van - indult el megint, magával húzva - Legalábbis Chim. De Hyo inkább megölné a gyilkost, mielőtt az hozzá tudna érni.
-

Reméljük Jimin is ilyesmi - motyogtam, azzal kiléptem az épület ajtaján. Az esti szél végigsimított kócos hajamon és sárga pulóveremen, az utcák lámpái tompán világították meg az utakat. A sok fénytől nem lehetett látni az esti eget, de biztos vagyok benne, hogy felhős. A levegő kicsit hűvös volt, de nem fáztam.
- Akkor, elkísérjelek a biztonság kedvéért? - pillantott rám utoljára Kino.
- Nem szükséges - tudtam le - Tudok vigyázni magamra. Ahogy gondolom te is.
- Akkor, jobbulást - intett mosolyogva, majd megindult a város magja felé.
Tudok vigyázni magamra, csakhogy Hui is tudott. Mindenki tudott, aki eddig áldozatul esett annak a kétszínű senkinek. Hyojong, aki csendben ül és telefonozik, ügyet sem vetve arra, hogy majdnem mindenki meghal körülötte. Miért is gondolok ilyenekre, amikor ő ölte meg őket? Habár... Jimin pont a halálának napja előtt találkozott Dahyunnal. Lehet, hogy segített Kwanjinnak...? Nem! Jimin sosem tenne ilyet. Ő kedves, és sosem ártana senkinek. Én bízom benne. Sosem árulna el. Habár a filmekben mindig az az áruló, akire senki sem számított...
- Hiányoztál - mosolygott rám. Annyiszor futottak át ezek a gondolatok az agyamon, hogy észre sem vettem, ahogy megérkeztem. Suga a kapu előtt várt, engem végigmérve csúsztatta zsebébe a telefonját. Meglepetésemre teljesen máshogy festett, mint eddig: mentazöld volt a haja, amihez egy sima fehér pólót viselt, fekete széldzsekivel, kék, szakadt farmerrel és convers csukával. Jobban hasonlított egy gimnazistára stílusilag, mint egy felnőtt, dolgozó férfira. Őszintén? Ez a stílus nem is áll olyan rosszul neki. Sőt, rendkívül vonzóvá tette.
- Mondd meg - léptem elé indulatosan - Miért nem ártatlan E'Dawn?
- Senki sem ártatlan, butus - fogta meg az állam, és óvatosan felemelte. Lassan a hajolt felém, közben óvatosan végigsimítva derekamon - Menjünk be - suttogta ajkaimra, és mintha semmi sem történt volna, elengedett. Ha valaki tudja, hogyan kell összezavarni valakit, az ő.
Bement a rozoga kapun, én pedig utoljára felnéztem az égre, mélyet sóhajtva behunytam a szemem, ahogy a lágy szellő belekapott a hajamba.
Az esti szél vihart ígért.