A Végzet Játéka (Yoonseok/Jikook ff.)

43'

>>Hoseok<<

- Hallgatlak - dőlt hátra a fotelében a nő.
- Nem tudom - téptem a hajamba - Nem mondhatom el, de ha nem mondom nem tud segíteni, de ha elmondom akkor baj lesz...
- Orvosi titoktartás is kötelez - emlékeztetett - Ha már a barátságomban nem bízol.
- De Dr. Kim, ez-...
- Mit mondtam a doktorozásról? - szakított félbe.
- Hogy tegezés van - csaptam a fejemre - De Jisoo, nem akarlak bajba sodorni ezzel.
- Ugyan már - nevetett - Annál nagyobb baj nincs, hogy egy sorozatgyilkos által kaszabolt áldozatok szerettei nem jönnek mind ide.
- Ez az - téptem bele ismét a vörös tincseimbe - Tudom, ki a Halál Testvére!
- Honnan? - hangjából semmit sem szűrtem le. Meglepődött, kíváncsi, bizonytalan, rosszalló? Semmi.
- Találkoztam valakivel - vallottam be - Egy ügynökkel.
- F.B.I? C.I.A.? - ismét a semmitmondó hang. Tudtam, hogy gúnyolódik, de nem éreztem.
- S.U.G.A. - tálaltam ki neki - Olyan mint az a kettő egyben. Találkoztam egy férfival, aki egy közülük.
- Biztos? - vonta fel a szemöldökét magabiztosan - Mi a neve?
- Azt... Nem tudom - hajtottam le a fejem - Nem mondta el. Ezért csak Sugának hívom.
- Suga... Milyen találó név.
- Megmutatta a jelvényét.
- És ha én felmutatnék egyet, elhinnéd, hogy tűzoltó vagyok?
- Nem tudhatom...
- Hoseok - sóhajtott - Vigyázz az emberekkel. Lehet, hogy az a férfi igazat mondott, de az is lehet, hogy ilyen nevű cég nem is létezik. A legjobb megoldás az lenne, ha tapintatos lennél. Ne tegyél meg semmit, amit mond, kérdőjelezd meg mindig, és menj biztosra. Ha mégis az a gyilkos, akit mond, hogy ő az, akkor még életeket is menthetsz. De jegyezd meg. Ha ez mégsem így van, akkor magadat és másokat is nagy veszélybe sodorsz.
- Neked mindenki elmondott mindent, igaz? - kezdtem el pánikolni - Mindenki kitálalt, ugye?
- Orvosi titoktartás, Hoseok - emlékeztetett.
- Nem akarom, hogy elmondd, kiről mit tudsz - ráztam a fejem lendületesen - Csak válaszolj pár kérdésre. Ha kell homályosan, csak a lényeget akarom tudni... hogy legalább ennyivel nyugodtabb lehessek.
- Csak tessék - intett, keresztbe téve a lábait.
- Hyojong mondott bármit a múltjáról? - szögeztem neki.
- Nem - nézett mélyen a szemembe - Semmit. Amit tudok róla, azt is Hyunggu mondta el.
- Így is régen hallottam - pislogtam - Még a tanárok is Kinonak szólítják.
- Tudom - nevetett - Részletkérdés. A lényeg, hogy Hyojong nem nyílt meg előttem. Már ha ezt akartad tudni.
- Igen - bólitottam - Ennyi. Köszönöm.
- Remélem minden rendben lesz a fejedben - mosolygott - Hiszek benned.
- Köszönöm Jisoo - nevettem, majd elhagytam a rendelőt. Pár folyosóval arrébb gyorsan előkaptam a telefonomat és fejveszett gépelésbe kezdtem.

Meglátogattam a pszichológusunkat. E'Dawn nem mondott el neki semmit.

Nem kellett sokat várnom a válaszra, szinte azonnal visszaírt.

Gondoltam. Én már mindent tudok róla, de tetszik, hogy te is érdeklődsz

Miért olyan érzés, mintha flörtölne?

Hé Azért én is több dolgot akarok tudni valakiről akit meg fogok ölni.

Milyen indulatos lett valaki

Ezt hozod ki belőlem

Ezt most ink bóknak veszem mint sértésnek

Vedd aminek akarod

Kwanjinról valami?

Még semmi de egyből szólok ha látom vagy valami

Köszi

Nem hiszem el. Olyan érzésem van, mint minden tipikus tábor-románcban, amikor tudod, hogy csak rövid ideig tart, de mégis hosszabbra akarod nyújtani, hiába tudni, hogy lehetetlen.

Meg kell ölnöm Hyojongot. Talán ha tényleg megteszem, akkor tovább mellettem marad. Vagy ha később ölöm meg. Igen, minél később ölöm meg, Suga annál tovább marad mellettem. Talán még be is visz a cégbe. Ahol minden nap láthatom. De tényleg meg kell ölöm E'Dawn... Ha leszúrom? Mint ahogy ő szúr le mindenki mást? Vagy fojtsam meg álmában? Akkor senki sem tudná, hogy én voltam. Habár jól esne bosszút állni mindenkiért, akivel végzett, és kínhalált adni neki, de most nem azon van a lényeg. Meg kell tennem Sugáért. Ő is megtenné értem...
- Mi történt? - támadott le Jimin, kiszakítva a gondolataimból - Mi volt?!
- Elmondtam neki - válaszoltam - Azt mondta, nekem kell döntenem, de alaposan gondoljam végig.
- Nem tudom miről beszélsz, de mindent bele, Napsugár! - vidult fel egyből, hatalmas mosollyal az arcán - Na, indulás!
Megragadta a csuklóm, és kirángatott az épületből.
Mit gondoltam?! Tényleg képes lennék megint ölni?! Ha Jimin megtudná, örökre elveszíteném. Tényleg hagyni akartam, hogy Suga szétszakítsa a barátságunkat?

- Milyen szép délutánunk van - termett előttünk egy ismeretlen, de ismerős férfi, Jiminhez fordulva - Ki a barátod?
- Öhm, ő itt Jung Hoseok - mutatott be neki felemelve a csuklómat - J-hope, ő itt a srác, akiről meséltem, Jung Kwanjin.
T

eljesen végigmértem. Sötét haja fekete szemeibe lógott, bőre szinte tökéletes volt néhány anyajegy és kisebb sebhelyek híján. Fekete ballonkabátot viselt, ami nem volt összehúzva, így tökéletes kilátás nyílt fehér ingjére, aminek felső gombjait nem volt érdekelt begombolni. A megjelenése tökéletesen illett egy tipikus elcsábító-sorozatgyilkoshoz.
- Izé, pacek, hogy m-megismerhetlek, meg minden... - dadogtam sietve - De most, eh, mennem... kell... Izé, majd később találkozunk vagy valami...
Kirántottam a csuklómat Chim markából, majd gyors léptekkel megindultam a koli felé. Egyértelműen nem oda mentem.

Kwanjin és Jimin ma együtt alszanak a házamban. Kérlek, vigyázz Jiminre!