A Végzet Játéka (Yoonseok/Jikook ff.)

45.

>>Jeongguk<<

Fájdalom.

Ez volt az első dolog, amit megéreztem. Éles, csípő érzés hasított a csuklómba, amit nem tudtam mire vélni. Amikor résnyire kinyitottam a szemem, a nap felkelő fényében rájöttem, hogy egy hatalmas x alakú vágás kapott helyet az ereim felett. A felvágott bőr teteje érdes volt az alvadt vértől, majdnem körben is, ahogy lecsorogott. A széleinél észrevettem elmosódásokat, ami azt jelentette, hogy valaki direkt belenyúlt. Ezt az is alátámasztotta, hogy az azúrkék tapétán valami olyan díszelgett, ami nem volt ott azelőtt. Egy felirat volt, sötétbarna és vörös keverékével. A véremmel felírva. 

Üdv a játékban, taknyos

Hogy megijedtem-e? Az nem a megfelelő szó rá. Inkább rettegtem. A pályafutásom során már sok rejtélyes üzenetet kaptam, de azok általában cetlikre voltak írva tintával, és nem a falra a véremmel. Hogy nem ébredtem fel arra, hogy valaki felvágta az ereimet? Hogy jött be, majd ment ki, anélkül, hogy a padló akkorát nyikorgott volna, hogy beszakad? Hogy nem félt, hogy felébredek, és megölöm? Honnan tudta, hogy itt leszek ma? Ismer engem? Ha annyira utál, hogy képes volt felvágni az ereimet, akkor miért nem ölt meg?
- Uram Atyám - hallottam magam mellől Jimin hangját. Nyilván felkelt arra, hogy mocorogtam. Vagy arra, hogy remegtem?
- Valami nagyon nem stimmel - egy pillanat alatt váltottam át Jeon Jeonggukba, az A8-as S.U.G.A. ügynökbe, aki akkora magabiztossággal válaszolt a fiatal fiúnak, amilyet csak filmekben látni. Belül mégis rettegtem az igazságtól.
- Azt én is látom! - akadt ki - Ember, neked fel vannak vágva az ereid! Mi a fasz történt?!
- Valaki bejött az éjjel - keltem ki, majd magamra kaptam az alsómat és a farmeromat - Nem tudom, hogyan csinálta, de ennél profibb munkát még sosem láttam a karrierem során. 
- Karrier...? - vonta össze a szemöldökét - Milyen karrier...?
- Sajnálom, hogy nem mondhattam el eddig - néztem rá semmitmondó tekintettel - Nincs más választásom. Nincs semmilyen ismerősöm a rendőrségnél. Az igazi nevem Kang Yuchan, 9 éve dolgozom a CIA-nél, és azért jöttem, hogy a segítségedet kérjem és megvédjelek, miközben bosszút állok a Halál Testvérén.
- M-Mi...? - kezdett remegni. Nem akartam tovább hazudni, de nem tehettem mást. Most már biztosra megyek, hogy tényleg van-e köze a gyilkosságokhoz.
- Szükségem van a segítségedre, Park Jimin - léptem vissza az ágy mellé.
- A-Az enyémre?! - akadt ki - M-Miért..?!
- Ugyan már - húztam a szám egyik oldalát gonosz mosolyra, majd megemeltem az állát - Mutasd meg mit tudsz, Chim. 
Egy pillanatra meglepődött, majd lefagyott. Arcára hatalmas vigyor csúszott, majd amikor kedves mosollyá száradt megszólalt.
- Tudsz róla, igaz? - nevetett halkan. Hangja enyhén el volt fojtva, visszatartva a remegést. Ha nem arra koncentrálsz, nem észrevehető. És tényleg... pont annyira profi, mint amilyennek Taehyung mondta.
- Minden apró balhéról - ingattam a fejemet rosszallóan. Ha most külső szemlélő lennék, azt mondanám, most jön az a rész, amikor a szexi félmeztelen apuci megbüntetni a rossz kisfiút - Tudok a képességeidről. Azt is, hogy mire használtad eddig. Mindent tudok rólad, Park Jimin.

Taehyung végzett egy kis kutatómunkát, mivel nem nagyon volt más dolga. Kiderült, hogy ez a fiú mégsem olyan ártatlan, mint amilyennek tűnik első ránézésre. Hihetetlen színészi képességekkel lett megáldva, így képes volt átverni mindenkit. Kezdve az eladótól a sarki boltban, egészen a pénzes pacákig a bárban, mindenkit. Viszont évek óta nem csinált balhét. Mintha megtisztult volna. Felszívódott a rendőrség elől, jó útra tért. Ezzel még jobban megerősítve a gyanúnkat, hogy ő a szélhámos, vagy akár az igazi Húg. De mindent figyelembe kell vennünk. Ha mégsem ő a gyilkos, akkor a következő áldozat.