A Végzet Játéka (Yoonseok/Jikook ff.)

81.

>>Jeongguk<<

Sooyoung háza az egyik nyugodtabb környéken kapott helyet. Senki sem járt az utcán, el tudom képzelni, hogy minden egyes itt lakó éppen a belvárosban robotol.
- Ez lesz az - mutatott az egyik, egyszerű házra Taehyung.
A kerítés nem a megszokott volt: fekete négyszögletes rudak, tetejük ferdén vágott, nagyjából 10 centikre egymástól. Csupán egy kiskapuja volt, egy fekete acéllap, 4 hasonló, csak kicsit kisebb rúddal. Amikor a társam lenyomta a kilincsét, nyitva találta. Intett, hogy kövessem, és beindult. Az egyszerű, emeletes épületet egy kicsi előkert választotta el a kerítéstől. A porta jobb oldali határa maga a ház volt, a bal oldali a szomszédé. Taehyung a bejárat helyett balra vette az irányt.
A fehér épület oldalán, közvetlenül a föld felett ablakok sorakoztak, egy kicsivel fejmagasság felett szintúgy, azok párkányain különböző cserepes virágok sorakoztak.
- Nyitva van - jegyezte meg a társam, amikor lenyomta a hátsó ajtó kilincsét.
- Az is - mutattam fel az emeleti ablakra.
- Majd később megnézzük - intett, és besietett.
Az ajtó egyenesen a nappaliba nyílt, felette egy lépcső vezetett az emeletre. A baloldali fal mellett egy fehér kanapé, előtte egy kisebb fehér szőnyeg, jobb oldalt szekrények, polcok és egy tévé kapott helyet. A szembeni fal mellett jobb oldalt egy kis boltív vezetett egy másik helyiségbe. Taehyung arrafelé indult, én pedig némán követtem.
A konyha ahhoz képest egészen egyszerű volt: a szürke ötven árnyalatában virított, éles vonalakkal, körben a fal mellett pult, beépített bútorokkal, középen egy konyhaszigettel. A boltívtől tovább egyenesen egy ajtó résnyire nyitva állt, mögötte egy lépcső vezetett egy kisebb pinceszerűségbe. A jobb oldali fal üres volt, szemben végig fejmagasságban vékony ablakok, a bal oldali falnál a plafonig polcok sorakoztak, tele különböző élelmiszerekkel. Annak a belső sarka mellett állt egy magas férfi. Fekete haja kócosan lengte körül fejét, egy nyakig felcipzározott, sötétkék kabátot viselt, kopott farmerrel, és egyszerű sportcipővel. Idegesen figyelte a polcot, közben a körmét rágva.
- Maguk meg?! - vett minket észre.
- Kim Seokjin küldött - vágta rá Taehyung - Szeretnénk átnézni a házat.
- Miért? - lepődött meg.
- Szerinte nem öngyilkosság volt, azért küldött, hogy ezt kivizsgáljuk - folytatta a társam - Hol a teste?
- Itt - húzott arrébb egy zacskót, ami mögött a falban egy kis titkos ajtó nyitva állt. Meg se kérdeztük mi van bent, csak csendben bemásztunk a befelé nyíló  kis fal lapon.
Ami bent várt ránk, egyáltalán nem számítottam. Egy saját kis labor kapott helyet a rejtett pincehelyiségben: fentről halványkék lámpák világítottak le a körben a fal mellett álló asztalokra és a rajtuk pihenő növényekre. Egy egész ilyen bútor volt szánva különböző kémcsöveknek, alattuk végig kartondobozok sorakoztak. A szoba közepén feküdt egy nő a hátán, minden bizonnyal ő volt Sooyoung.
- Volt egy saját laborja? - gondolkodott helyettem hangosan Taehyung, aki mögöttem mászott be, szemmel tartva a kinti fickót.
- Szerintem egyértelmű - álltam fel, a test fölé magasodva.
- Úgy néz ki, mint aki beadott magának valamit, kipróbálásra, csak rosszul sült el - nézett végig az egyik asztal tetején a barátom - Itt állt, beadta, és nem sokkal utána összeesett, és leállt a szíve. Legalábbis ez lenne egy általános következtetés.
- Elég természetes ez a póz - figyeltem az arcát, közben felvéve a belső zsebemből a gumikesztyűmet és elkezdtem felvenni.
- Egyetértek - követte a példámat a társam.
Az immáron kesztyűvel fedett kezeimmel kicsit széjjelebb húztam a bőrt a nő könyökhajlatában, megfigyelve a tű nyomát.
- Nézd - mutatott Taehyung az arcára - Itt, mintha megütötték volna.
- Nem zúzódás - állapítottam meg - Csak egy kicsit van feldagadva, mintha elesett volna.
Elhúztam a füleit takaró haját, amivel sejtésem beigazolódott.
- Valaki leütötte - mondta ki a gondolataimat a társam.
- Várjunk - szólt közbe az út közben bemászott férfi - Azt akarják mondani, hogy valaki leütötte, túladagolta, majd csak úgy nyomtalanul eltűnt?
- Pontosan ezt - bólintott Taehyung - Nem volt nehéz összehozni, csak be kellett jutnia, megvárnia, amíg közel kerül hozzá, leütnie, beadnia a drogot és ahonnan jött, kimennie.
- Értenie kellett a drogokhoz - jegyezte meg a még mindig ismeretlen fiú - Tudni kellett melyik szerből mennyi a halálos adag annyira, hogy ne legyen túl feltűnően túladagolt.
- Elnézést, de maga pontosan kicsoda is? - kérdezte végül a mellettem álló.
- Ko Shinwon - mutatkozott be - Én találtam rá. Egy barátja voltam.
- Hányan voltak az üzletben? - néztem a szemébe.
- Tessék? - értetlenkedett. Tekintettemmel a nyakára fókuszáltam.
- Hányan dolgoztak neki a drogügyletekben? - pontosítottam, amire csak még értetlenebb arckifejezés csúszott az arcára.
- Senki sem tudott róla - válaszolta - Legalábbis, ha én nem tudtam, senki más sem.
- Mi a maga munkája? - vette elő munkára szánt telefonját Tae, és a jegyzetekbe pötyögni kezdett.
- Felszolgáló vagyok - fogta meg egyik könyökét Shinwon - De ez miért fontos?
- Itt éppen egy gyilkossági nyomozás folyik - tájékoztatta a barátom - És maga talált a holtestre. Szóval, hol is dolgozik?
- Nemrég kezdtem a Chorondeu Flower Hotelben.
- Nem hiszem el - fordultam hátra, két kezemmel a hajamba túrva. Ennyire nem érhetnek össze a szálak!
- Mekkora időtartamot takar az a nemrég? - folytatta Tae.
- Két hetet - válaszolt Shinwon.
- Ott volt a múltkori... esetnél? - faggatta tovább. Én is visszafordultam, hogy láthassam a reakcióját.
- Igen - bólintott - Éppen a konyha mögött segítettem behordani a kint maradt ládákat. Annyi közöm volt hozzá, hogy fellökött az a nő, ahogy szaladt ki. 
- Értem, egyelőre ennyi elég lesz - tette el a kis készüléket a társam, majd a kijárathoz térdelt - Megyek, körbenézek a házban, hátha találok valamit.
- Én is - követtem, de mielőtt kimásztam volna, vetettem egy utolsó pillantást a holttestre, majd Shinwonra. A férfi elég gyorsan a gondolataiba merült a rövid interjú után, és a nő mozdulatlan testét bámulta. Kezével letakarta a száját. Könnyezett. Nem akartam tovább nézni, így kimásztam a kamrába, magára hagyva őket. A helyzet egy kicsit Yeonjunra és az ikerhúgára emlékeztet. Habár biztos, hogy tudott a drogügyletről, és nem ő volt az egyetlen. Viszont szerette Sooyoungot. És halottan talált rá. Mozdulatlanul. Hogyan válhattak el? Gondoltak arra, hogy soha többet nem beszélhetnek majd? Nem. Senki sem gondol rá. Pedig a halál nem válogat. A Halál Testvére nem válogat.