A Végzet Játéka (Yoonseok/Jikook ff.)

22

>>Yoongi<<

Olyan bölcsnek érzem magam!
'Tombolnak a hormonjaid' azt a qrva, milyen hatásos vagyok! A nyakamat rá, hogy belém zúgott!
Ha~, a közvetlen támadás a leghatásosabb fegyver. Mint a filmekben, amikor 2 nap után már csoda, hogy nem házasodnak össze. Nos, megadtam a szikrát Hoseoknak, és úgy tűnik, a fája eléggé kiszáradt ahhoz, hogy egy csóktól begyulladjon. Tökre megérte az a biosz könyv, komolyan.
- Ön mit gondol erről az esetről? - tartottam oda az öklömet Yutohoz, mintha egy mikrofont dugnék az orra alá.
- Nem jó dolog játszani mások érzelmeivel - nyávogott magas hangon a férfi, kifigurázva kb minden átlagos tinilányt. A kommentár után mindketten hangos röhögésben törtünk ki - Fergeteges vagy, Min Yoongi!
- Azt mondod? - fogtam meg az állam gondolkodást imitálva - Mi ez, ha nem jackpot? Megöli azt a hímkurvát, aztán magával is végezni fog! De vágod bevette, hogy nem volt semmi Hyunával, behalok!
- Látszik, hogy 'szegény még szűz' - váltott át megint a magas hangjára, majd ismét nevetni kezdtünk - Még sosem volt ennyire funny a munkád! Hogy csinálod?
- Ez... Tehetség - kacsintottam rá, majd 3 másodperc hatásszünet után megint szakadtunk.
- Nem hiszlek el, ember! - fogta a hasát - Ennyire naiv emberrel bezzeg én nem futok össze...
- Mennyit is vállaltál el az elmúlt két hétben? - utaltam a megbízásokra.
- A múlt héten kettőt - agyalt - A héten csak a Triple Kill-t terveztem. Szóval most te vezetsz.
- Ezazzz - boxoltam a levegőbe - Mit terveztél eddig?
- Holnap megyek megszerzem az álcádat - nyújtózott - Nagyjából összeraktam, hogy hova teheted majd a késeket, azt A KEMÉNY 3 DARABOT, úgy, hogy a legapróbb jele se látszódjon, de könnyű legyen hozzáférni... Közben agyaltam az új személyazonosságodon, meg úgy unblock mindeneden. Minden. Apró. Részleten.
- Ügyes vaaaagy - gügyögtem - Mikor kapom meg?
- Pénteken - közölte - Kapsz másfél napot bemagolni az egészet.
- Jaj de jó - ironizáltam - Addig mit csináljak? Az egész holnapom üres.
- Eljöhetnél velem shoppingolni - vakkantott gay hangsúllyal egy hozzá illő kézmozdulat kíséretében.
- Nagyon jó lesz - utánoztam le, őszinte lelkesedéssel. Mindig is imádtam az álcákat. Yuto mindig összedobott valami menő outfitet, belőtte a hajam, és levakolta a pofám, közben a fejembe erőszakolta a személyazonosságom. Voltam már mentős, pék, festő, underground rapper, pszichológus, pultos, de egyszer még a zongoristát is megkaptam, amikor egy bárban az egyik táncosnőt kellett eltenni lábalól. Egyszer egy hónapig készültünk az ügyre, így meg kellett növesztenem a hajam, hogy hiteles legyek. Mit ne mondjak, jól állt a konty, de a rövid frizura kényelmesebb nekem.
- Nos, mi leszek? - próbálkoztam kiszedni belőle az információt.
- Majd holnap elmondom - vigyorodott el gonoszul - Mivel nem nagyon fog tetszeni. De tudod, 1 600 000 000 wonért megéri...
- Van egy olyan érzésem, hogy el akarod venni minden létező önbecsülésem - olvastam le az arcáról, mire őszintén felnevetett.
- Pontosan! - vallotta be nyíltan - Megérdemled. De, a lényeg, hogy 3 légy egy csapásra, és még a-... Oh, nem, nem spoilerezek.
- Mekkora egy fasz vagy, Adachi Yuto - ingattam a fejem mosolyogva - Hányra jössz?
- Hogy én? - nevetett - Neked vásárolunk, és még én menjek érted?
- Akkor itt talizzunk - csaptam az asztalra - Meg van oldva.
- Ez az igazi hozzáállás - tapsolt egyet - Kilencre legyél itt, de most húzz a picsába, mert nekem még dolgom van.
- A viszont látásra - haladtam nagy léptekkel az ajtó felé - Sayonara, baby.
- Kuso yuro, Min Yoongi - mutatott be, mire bezártam az ajtót, és ténylegesen haza indultam.
Ha köcsög lennék, azt mondanám, hogy nagyon cuki, amikor japánul anyázik, de nem vagyok köcsög, szóval nem mondom. Amúgy elfelejtettem említeni, hogy a biztonság kedvéért megtanított japánul. Csak az alapokat, de a lényeg megvan. Ennek már vettem hasznát, és van egy olyan furcsa érzésem, hogy szombaton is kelleni fog. Legalábbis Yutot ismerve...

A lehető legtöbb helyen rövidítettem: az utolsó utcában már nem tudtam. Nem volt olyan hely, ahol átvághattam volna, még egy fél méteres rés sem volt 2 kisebb telek között. Így nagyobbra vettem a lépteimet, tartva a titokzatos pattogás tempóját. A lehető legkisebb ívben siettem a lakásomhoz, hogy végre valahára ágyba dughassam magam a jó meleg, puha, csábító ágyamba. Elképesztő a kitartásom, mit ne mondjak. Egy orgazmus után maradj gyanútlan egy meleggel, akit fel kell szedni, majd átmenni 'duncsizni' a haverhoz, aztán még egy adagot sétálni. Tökre büszke vagyok magamra!

Reggel nem tellett sokba, már az iroda kanapéján nyújzózva vártam azt a csicskát.
- Éljen a koránkelés - hallottam meg a hangját - Ébresztő, ugye nem akarod, hogy megint leöntselek?
- Rohadj ketté inu getsi... - ültem fel.
- Mondja ezt a neko csíra - nevetett, majd megfogva a csuklóm kirángatott, bezárta az ajtót, és megindultunk. Nem tartott sokáig, amíg elértünk a már megszokott plázába.
Első útja a H&M-be vezetett. Viszont egy dolog nagyon zavart. Nem a férfi részleg felé haladt...