A Végzet Játéka (Yoonseok/Jikook ff.)

24

>>Yoongi<<

- Ez most csak egy vicc, ugye?! - fojtottam vissza a kiakadt ordibálásomat hisztérikus suttogássá - Ezt még te sem gondolod komolyan!
- Sajnálom - ingatta a fejét - Gyanús lenne, ha egy másik férfival jelennék meg egy ilyen rendezvényen.
- De miért én?! - csattantam fel.
- Mert úgy nézel ki, mint egy lány - nevette el magát - A lábaid... Kifogásolhatatlanok.
- De akkor is! - hisztiztem tovább - Ezt nem!
- Tudod, általában egy ember önbecsülése úgy sacper 100 000 000 wont ér - gondolkodott - A tied értékesebb. Nos, önbecsülés, vagy 3 gyilkosság 1 600 000 000 wonnal, plusz egy találkozás a fasszopóval?
- Egyszer, és soha többet - egyeztem bele némi hallgatás után - De ugye tudod, hogy a hangom rosszabb, mint egy 70 éves papinak?
- Pont ezért basztam neked össze azt a szar személyazonosságot - oktatot, közben különböző estélyi ruhákat nézegetve - Azt mondjuk, hogy gégerákod van. Vagy volt. Szájmaszk lesz rajtad, megmagyarázza, miért nem tudsz beszélni, és miért hordasz parókát.
- Woaa, micsoda logika - ironizáltam, majd halkan imádkozni kezdtem - Csak azt a pirosat ne...
- Szerintem ez lesz az - simított végig a piros földig erő estélyin.
- KUSO YURO - csattantam fel.
- Csak vicceltem - nevetett, majd tovább haladt - Itt nem nagyon van használható alap. Menjünk a Newyorkerbe - ajánlotta, aztán kiviharzott.
- Kérlek, valami kevésbé megalázót... - kerestem érveket - Hogyha szorongani fogok, attól gyanús leszek.
- Faszt leszel gyanús - folytatta az okoskodást - Japán leszel, aki nem beszéli a nyelvet. Ezért érzed magad kellemetlenül.
- Rohadj el, ex S7 - morogtam, és vártam, hogy végre kiválassza a végítéletem.
- EZ! - emelt le egy vállfát.
A ruha elég divatos volt. Éjkék színű, tele lágy vonalú csipkével. Atlétaszerű, inkább ujjatlan felsőre emlékeztető tetejét végig csipke borította, egészen a derekáig. Ott egy 5 centi széles, sötétkék bársonyszalag funkcionált övként, furcsa, éles masnira kötve. A szoknya része térd felé érhet, feszülős, koktél stílusban. Szemből nézve a jobb oldalon az éjkék, csipkés anyag a sötétkék szalagtól földig ért, körbe a jobb oldalon, majd bal hátul abbamaradt. A bal oldalt egy sötétkék fátyol fedte, mintegy folytatólagos szoknya, csak 10 centivel rövidebb volt, és átlátszó. Ez az éjkék anyag alatt, jobb hátul maradt abba, így közepén tökéletes kilátás nyílt a viselője lábaira.
- Ember... - pislogtam - Ugye nem...
- Sajnálom, de ez tökéletes - nézegette.
Ahogy megfordította láthattam, hogy a hátulján abbamarad a kék anyag, így a csak csipke erőteljes kilátást ad a hátra, közben azt is mutogatva, hogy a viselője nem hord melltartót. Legalább ennyinek örülök.
- Ha egy átlagos ember lennék, rávágnám, hogy ez rohadt drága, de igazából te fizeted, szóval leszarom - vontam vállat az árcimkére pillantva.
- Kettőt veszünk - nyomott a kezembe egyet a nagyobb méretűből.
- Te is felveszed? - gúnyolódtam.
- Majd kint elmondom, most segíts - indult a pénztárhoz, ahol az eladó lopott pillantásokkal ügyelt ránk a szeme sarkából.
- Biztos nem elég az M-es? - kezdtem, amikor hallótávolságon belül értünk - Ez rohadt drága.
- Emlékszel, a múltkor is kicsi volt rá - ellenkezett a barátom - Az L-es meg nagy, szóval megvesszük mindkettőt. Amúgy is ő fizeti, kit izgat? - tette le a vállfákat a kasszához, ahol a nő már nem nézett ránk annyira furcsán, arra gondolva, biztosan másnak vesszük. Még a végén buzinak nézne.
- Szóval - szólalt meg Yuto, amint kiléptünk az üzletből - Kell kesztyű, egyrészt az átlagos ok miatt, másrészt valamivel el kell takarni azt az eres alkarod. Ebből a másik ruhából csinálok kesztyűt, és késmarkolatot.
- Azt minek? - döntöttem oldalra a fejem.
- A lehető legfeltűnőbb helyekre tesszük a késeid - mosolygott ravaszan - Úgy fognak kinézni, mint valami dísz a ruhán. Ott könnyen eléred.
- Ez nem rizikós? - aggódtam.
- Mi bajod van? Csak nem attól félsz, hogy a fasszopó kiszúrja? Szerinted azzal a bamba fejével csoda ha arra rájön, hogy nem japán vagy.
- Igaz - bólintottam.
- Amúgy már ma megcsinálom a kesztyűt. Kisebbre szabom, mint a kezed, hogy nőies legyen. Majd nézd meg, hogy tudsz-e úgy dobni.
- Én hogy nem tudnék? - nevettem fel - Ennyire hülye sem voltál még.
- Jól van, na - fordult be a Rossmanba - Megvársz, vagy jössz? Kéne szemhéjtus.
- Menjél - dünnyögtem, majd átvettem tőle a szatyrot, és nekidőltem a falnak.
LÁNYNAK?! Komolyan, ez volt a legjobb ötlete?! Hogy fogok szoknyában szaladni? Magassarkúban? Normális ez? Tökéletesre fejlesztette a személyazonosságom, konrétan mindenre adott választ, ami egy S.U.G.A. ügynök fejében megfogalmazódhat, erre? Egy lány, komolyan?! Igazából nem csalódtam, Adachi Yuto. Most már nem csak buzi leszek, hanem még transzi is.