A Végzet Játéka (Yoonseok/Jikook ff.)

14

>>Yoongi<<

- Na~ - huppantam le a kanapéra - Mennyit kaptam Wooseokért?
- Már átváltottam wonba, így 40 000 000.
- Átutalnád a számlámra?
- Már megtettem.
- Akkor váltsunk témát. Láttad a híreket?
- Milyen kérdés ez? Láttam hát! Nem hittem volna, hogy a S.U.G.A. ilyen mélyre süllyed.
- Újonc? Mármint aki a képen van.
- Nem. Megismerem azokat a tricepszeket. Körülbelül 12 éve dolgozik.
- 12? Pedig fiatalabbnak néztem. Hány éves, 30-40?
- 22. Ő az.
- Komolyan? - nevettem el magam - Nem hiszem el. Pont az az idióta. Megölhetem?
- Nem. Direkt azért őt tették rá, nem csak mert csak ő hasonlít rád, hanem mert elő akarnak csalogatni. Vagy azért, mert azt hiszik, meg akarod védeni a jó híredet, vagy rosszabb esetben azért, mert tudhatják, hogy bármit megtennél azért, hogy holtan lásd őt. 
- Te meg azért nem engeded, hogy kinyírjam, mert ő a legjobb barátod!
- De bazdmeg, te vagy a legjobb barátom. És igen, aggódom érted. Nem hagyom, hogy feleslegesen veszélybe sodort azt a kibaszott seggedet egy ilyen nyomorék miatt, akivel utoljára 2 gecis éve beszéltem! Nem támadhatod meg azt a faszszopó idiótát, amíg készenlétben várnak rád! Tudod mit? Jól van... találtam valamit. Bae Ju Hyeon, Jackson Wang, Dong Yi Eun, vagyis Mark Yi En Tuan. Több 'elhallgattatott' szemtanújuk volt nagyobb rablásokra. Neked adom az összes vérdíjukat. 
- Ezt most hogy jön ide?
- Szombaton lesz egy megnyitó, valami puccos étteremé. Mind a hárman ott lesznek. Mi is elmegyünk, én lefoglalom a S.U.G.A.-s embereket, te pedig kinyírod őket.
- Lesz ott S.U.G.A.-s?!
- Igen. Nyomoznak utánam. És Ő is ott lesz. Szóval alkut ajánlok. Megkapod az elég nagy összvérdíjat, ha felveszed azt az álcát, amit mondok, és nem támadsz rá egy ügynökre sem. Főleg nem rá.
- Mennyi az az annyi?
- 1 600 000 000 won.
- Szerintem a válaszom egyértelmű.
- Oké. De nagyon precízen kell céloznod, és csak egy lehetőséged lesz. Aztán futás.
- Térképet majd kapok?
- Majd megnézzük ott, még nincs internetre konvertálva hivatalos alaprajza. Vélhetőleg át kellesz vágnod a konyhán, hogy az ételszállító résznél kijuss. Onnan a lehető leggyorsabban el kellesz vegyülnöd a tömegben, és észrevétlenül megszabadulnod az álcádtól.
- Meglesz. Amennyiben meg tudod majd akadályozni a csicskákat abban, hogy túl sokáig kövessenek.
- Majd kitalálok valamit.
- Addig is elköltöm a pénzem.
- Mire gondoltál?
- Egy új gépre. Majd segíthetnél kiválasztani.
- Előtte szeretném konvertálni ezeket a fájlokat. Nem kérsz egyet?
- Most szeretnék egy kicsi szünetet tartani. Úgyis le kell még kezelni a hajam.
- Szeded a hullásgátlót? 
- Persze! De ahhoz ugye még kéne a sampon, amiből szerintem már nincs annyi otthon.
- Akkor menj, és vegyél. Most kaptál negyvenmilliót. Csak rajta.
- Te mondtad - kuncogtam fel - Már itt sem vagyok!

Bezártam magam mögött az ajtót, és leindultam a kedvenc drogériám felé, azaz a plázába. Nyugodtan sodródtam a tömeggel, amíg el nem értem a célom. vettem 3 flakonnal, a hidrogén-peroxidot most hagytam. Ezek mellett vettem párat az újabb hajfestékek közül; matt hatású fekete, menta zöld, fehér és ezüst. Ezekkel betárazok a biztonság kedvéért.

A szatyrokkal a kezemben indultam meg hazafele. Most a másik utat választottam, vagyis azt, ami elvezet a koli és a kávézó mellett, amin összefutottam Hoseokkal. Ha már Hoseok. Egyértelműen lesüt róla, hogy titkon meleg. Lehet, sőt, biztos, hogy ez után ő lesz a következő. Hui bevette, hogy meleg vagyok, akkor neki is be kellesz. A múltkori ledöbbenéséből ítélve nem nagyon van kapcsolatban, szóval lehet, hogy van esélyem. Sőt, akár még használhatom is. Ha belém szeret, és bekamuzom, hogy ügynök vagyok, a 'jó ügy' érdekében még (ha nem gyenge hozzá) ki is iktathatja. Nem valami könnyű - de nem is olyan nehéz. Sikerülhet, ha addig nem támadom le azt a faszszopót, és leplezem le magam. Ha már az a faszszopó... 

Ott lesz a megnyitón. És nyilván nem lesz nála fegyver: hiszen civilek között lesz. 'Civileknél kénytelenek a közelharcra' világosított fel a társam, aki kívülről fújja az egész szabályzatot. Én és Yuto nem tartunk magunknál lőfegyvert, mert a töltény leleplezhet minket. Viszont a késeket mindketten szeretjük. Karambit, ami másfél mozdulattal végez az áldozattal, bayonet, ami elhozza a legfájdalmasabb dolgot, amit valaha érezhetett, és persze ott vannak a kedvenceim; bármilyen fajta dobókés. Olyan gyönyörű látvány, ahogy a vékony pengék pörögve szállnak minden légellenállás nélkül, aztán olyan könyörtelenül csapódnak bele a célpontba... Imádom. Még most is a fülemben cseng az első ily módon megölt áldozatom vérbe fagyott sikolya...