A Végzet Játéka (Yoonseok/Jikook ff.)

78,

>>Jimin<<

Hoseok esze valahol teljesen máshol jár. Előadáson sem figyelt oda, habár nem mintha én több sikerrel jártam volna... Az a délelőtti csók teljesen felkavart. Miért kaptam? Az a mosoly utána... Lehet érez valamit irántam? Mármint, ha megcsókolt, akkor egyértelműen van valami, nem?
Visszatérve, Hoseok a fellegek felett jár. A jelenlegi feladat, hogy párokban kell dolgoznunk. Eredetileg a csoportunk több részre tagolódik: modernesek, hiphoposok, és koreográfusok. Vannak külön előadásaink és foglalkozásaink, pont ahogy a mostani, közös óránkon is. Párokban dolgozunk, egy adott zenére a koreográfusoknak össze kell rakniuk egy koreográfiát, amit az adott táncos párok előadnak. A zene egy lüketető alap hegedű által feljátszott dallammal. A megadott tematika a szerelmi csalódás lett... J-hope és én vagyunk azok, akiktől jelen pillanatban ez áll a legmesszebb. Láttuk, ahogy Kino és Yeo éles mozdulatokat alkotnak, E'Dawn Hongseokkal a teste feletti kontrollra építik a folyamatokat, szintúgy éles váltásokkal és kemény mozdulatokkal. Ehhez a zenéhez s tematikához ez is illett a legjobban. Mindeközben J-hope teljesen elragadtatta magát. A stílusomat figyelembe véve inkább mondernes irányba vitte, a próbálkozásaiból láttam, hogy egy történetet akarna elmesélni vele, de túl lágyan és álmodozva mozgott ahhoz, hogy csalódásnak tűnjön. Ezt éppen most készültem szóvá tenni neki.
- Várj, izé - állítottam le a zenét a telefonomon - Ez nem tűnik valami heartbrokennek.
- Nem is az - pördült egyet maga körül - A nagy része a szenvedélyre megy! Milyen jó is, amikor van valakid, akire mindig számíthatsz, és a boldogság! Az érzelmek, és minden ami minden!
- Egy kicsit elragadtatod magad, Hopi - álltam fel a földről, ahonnan eddig figyeltem ügyködését - A feladat, hogy egy szerelmi csalódást kifejező táncot mutassunk be. Te ennek az ellenkezőjét csinálod.
- Bízz bennem, Chimmy! - fogta meg a kezeimet, majd forogni kezdett velem. Annyiban tényleg igaza van, hogy jelenleg én is elég nehezen tudnék egy olyan előadást produkálni, amiben teljesen beleélem magam a fájdalomba. Az után a mosoly után nem tudok nem rá gondolni. Vajon mi lesz ezek után?

Hallgatva a legjobb barátomra, vele együtt összeraktuk a lágy és érzelmes, nagyjából másfél perces koreót, és vártunk a sorunkra.
- Amit én látok itt - elemezte Hongék előadását követően a tanár - mintha Hyo lelke elhagyta volna a testét, és robotként élné mindennapjait, érzelmek nélkül. Ezt akartátok átadni?
- Igen Ms. Manoban - válaszolt büszkén Hong.
- Szép munka - tapsolt kettőt a nő, majd rám szegezte a tekintetét - Park Jimin?
Nyújtózva felálltam, leráztam a lábaim, majd jeleztem, hogy mehet a zene.
A lágy mozdulataim átsuhantak a zenei lüktetések felett, hagytam, hogy a hegedű hangja mozgasson. Amennyire próbálkoztam se sikerült elfojtanom boldogságot az arcomon. Az a mosoly...
- Ez... - döbbent le Lisa Manoban, miután ismét helyet foglaltam a tükör mellett - Ez egyedi volt. Őszintén szólva, erre nem számítottam. A fiú, aki álmodozik. Aki sosem adja fel, és a csalódás után is egyből talpra áll, akit sosem hagy el a remény. Hoseok és Jimin, plusz pont.
Lepacsiztam a legjobb barátommal, majd gyorsan, majdnemhogy reflexszerűen végigfuttattam a tekintetem a többieken. Legtöbben semlegesen figyelték az immáron felálló Yeo One-t, néhányuk arcán végigfutott a tipikus "erre miért nem gondoltam" nézés, egyedül Kino nézett felénk, felemelt hüvelykujjal biztatóan mosolygott.

Egyszerűen nem tudok nem rá gondolni. Majdnem az egész napom azzal telt el, hogy próbáltam nem rá gondolni. J-hope és Kino elkísértek enni a közeli plázába, egészen késő délutánig velük lógtam.
- Jeongyeon! - kiáltottam, amint megláttam az egyik üzlet előtt a kék hajkoronát. A lány egyből megfordult, és amint észrevett minket, nagy kézmozdulatokkal integetni kezdett.
- Tényleg, már mondani akartam - szólalt meg mögülem Hobi - Én visszamennék a koliba. A tegnapi nap és a mai tanítás eléggé lefárasztott.
- Rendben - veregette vállon Kino - Pihend ki magad!
- Köszi - ölelte meg, hozzám fordulva nekem is adott egyet, majd egy kis intéssel elnyelte a délutáni tömeg.
- Szia Chimchim! - ölelt meg az utcán immáron átszelt lány - Szia Chimchim számomra még ismeretlen barátja!
- Hívj csak Kinonak - mutatkozott be az említett - Te pedig Jeongyeong vagy ha jól hallottam.
- Jeongyeon, nincs g a végén - javította ki.
- Mi járatban? - érdeklődtem a nem is olyan régen látott írótól.
- Láttam ott a kirakatban egy nagyon cuki sapkát - mesélte - Habár most így belegondolva, szerintem sosem hordanám publikusan. Na mindegy. Veletek mizujs?
- Csak járkáltunk a városban - vontam vállat - Kellett egy kis kikapcsolódás a friss levegőn.
- Te nem Mina egyik barátnője vagy? - érdeklődött váratlanul Kino.
- Ismerem, de nem mondanám, hogy annyira kifejezetten jóba vagyunk - vallotta be  - Chaeyoung miatt találkoztam vele párszor. Meg onnan ismertem Dahyunt is.
- Te nem félsz, hogy áldozat leszel? - ráncolta a homlokát a barátom.
- Semmi okom meghalni - magyarázta Jeongyeon - Ha akartok kifejtettebb magyarázatot, akkor szívesen mesélek, valahol máshol.
- Én köszönöm, ennyivel is megvagyok - mosolygott a fiú - Amikor Chimmy köszönt neked, én is elgondolkodtam azon, hogy talán leugrom Minához. Megbocsátanátok?
- Persze, menj csak - intettem neki, ilyen "csak húzz már el" mozdulattal.
- További jó szórakozást - hajolt meg színpadiasan, majd a kolival ellentétes irányba vette az irányt.
- Engem érdekelne a magyarázatod - szenteltem immáron teljesen a figyelmem a lánynak.
- Gyere, vár minket a jó öreg játszótér! - indult el lelkesen a közeli lakótelep irányába.

- Az a helyzet, - ült bele az egyik nyikorgó hintába - hogy miközben a yaoimat írtam, zenét hallgattam, és elkalandoztak a gondolataim. Végiggondoltam, hogy mennyi áldozatról tudok név szerint, és rájöttem, hogy a kapcsolataim révén legtöbbjükről tudtam valamit, amiről lehet nem kellene.
- Mit értesz ez alatt? - ráncoltam a homlokom.
- Egyszer láttam Youngjaet, ahogy kóbor kutyákat rángatott az utcán. Mármint, nem vezette őket, hanem literálisan rángatta. Nem tudom, mit csinált velük, de amikor elmondtam Chaeyoungnak, azt mondta, nem az volt az első eset. Később Momo mesélte, hogy az egyik haverja, Jinyoung állítólag több embert is sakkban tartott különböző zsarolásokkal. Nagyon durvákkal. Aztán a kávézóban olyan pletykákat hallottam, hogy Jaebum, Nayeon bátyja valamilyen drogüzletben volt érintett.
- Mind... bűnösök voltak? - összegeztem.
- Pontosan barátom - ütött gyengén a vállamba - A Halál Testvére a Pletykás Gyilkos. Amint meghallja valakiről, hogy bűnös, egyből megöli.
- Ezért haltak meg körözött bűnözők hirtelen - realizáltam - Sokszor olvastam manapság, hogy mire kikerült a személyek fényképe, a személyek már nem voltak életben.
- Mert elkapta őket Tesó - helyeselt - Érted már? Amennyiben nincs ilyen bűnöd, nem leszel célpont.
- Nem emlékszel...? - öntött el a félelem - Te vagy az egyetlen akinek elmondtam...
- Oh basszus, tényleg - esett le neki - Zsebtolvaj voltál. De senki sem tud róla. Én meg nem adom tovább senkinek, te is tudod. Amúgy is, ha valaki végezni akarna veled, neked ott van Kwanjin.
- Remélem... Én is remélem...