A Végzet Játéka (Yoonseok/Jikook ff.)

42.

>>Jeongguk<<

Teljesen kiégett az agyam. Az a pár óra a kombinálásban elég megterhelő volt egy olyan gyengeképességűnek, mint én.
Kimerülten gyalogoltam a városban, szinte céltalanul. Egyszerre reméltem, hogy összefutok, meg el is kerülöm Jimint. Mivel kapott egy 'ígéretet', hogy vadidegen létemre ma vele alszom, és ez a meglepően kapóra jövő hímringyóság tökéletes a Taehyung által kieszelt csodálatos tervhez, így mégis a kollégium közelében kóvályogtam.
Meglepetésemre, alig 2 perce lézengtem a parkos részen, mire előbukkant az éjfekete hajtömeg a narancssárga timcsekkel. Egy vörös hajú fiút rángatott maga mögött, aki egy kicsit sokkos állapotban követte. Nem kellett sok, hogy észre vegyen, a reakciója kettős volt. Lekesen indult volna meg felém, ám a másik fiú miatt elbizonytalanodott. Segítség képpen én mentem közelebb hozzájuk.
- Milyen gyönyörű délutánunk van - kezdtem bele - Ki a barátod?
- Öhm, ő itt Jung Hoseok - emelte meg az említett csuklóját - J-hope, ő itt a srác akiről meséltem, Jung Kwanjin.
Hoseok lassan, és óvatosan rám emelte a tekintetét, majd teljesen elfehéredett.
- Izé, pacek, hogy m-megismerhetlek, meg minden... - dadogott - De most, eh, mennem... kell... Izé, később találkozunk vagy valami... - azzal kihúzta a kezét a barátja markából, és a kollégium felé sietett.
- Őt meg mi lelete? - érdeklődtem a lehető legudvariasabban.
- Ez Dr. Kim rendelője - mutatott Chim arra az épületre, amiből kijöttek - A legjobb pszichológus és pszichiáter a környéken. Rengeteget segít a gyorsított-gyász-terápiájával, de most valami nyomta Hopi lelkét, gondoltam elhozom ide, de csak rosszabb lett...
- Olyan furán nézett rám - próbáltam természetes dolgokat mondani, amit minden gyanútlan spontán személy felhozna ilyenkor - Tök para.
- Azt mondta, nem mondhatja el, mi baja van - húzta el a száját - Közben mehetünk?
- Persze - biccentettem, majd megindultam utána, és halkabbra vettem - Láttad a híreket?
- Mikor? Melyiket? - értetlenledett - A Halál Testvérét? Persze, hogy láttam.
- A rendőrség szerint az csak egy csel volt - suttogtam - Úgy gondolják, ha tudja, hogy veszélyben van, leáll egy időre.
- Nem - vágta rá a azonnal - Megölte Kim Yugyeomot. Tudjuk, hogy ő volt. És Hoseok tud róla valamit, amit nem kellene. Emiatt ilyen feszült.
- Azt mondod? - lepődtem meg - Szerinted mit tudhat?
- Hogy ki Ő.
- Biztos ez?
- Akkor pöccent be, amikor azt tippelgettük, milyen természetfeletti lény lehet. Általában ő kezdi az ilyeneket, hogy oldja a feszültséget, most viszont azt mondta, hagyjuk már abba. Félek, hogy van valami köze a Tesóhoz.
- Ez... Elég merész következtetés. De nem zárhatunk ki semmit. Tudsz valamit Hoseok múltjáról?
- Nem idevalósi - kanyarodtunk le az egyik elhagyatottabb, de tágas mellékutcába - Vagyis, nem itt született. 15 évesen jött ide, osztálytársam volt a gimiben, addig is abban a házban lakott, amit most kölcsönveszünk.
- Érdekes és ártatlan múlt - sóhajtottam - Gondolom energikus személyiség. Sosem volt neked gyanús?
- Nem tud színészkedni - nevetett - Mindig ez volt a gyengéje.
- És ha csak megjátsza, hogy nem tud színészkedni? Ha azt színleli, hogy nem tud?
- 5 éve legjobb barátok vagyunk! - csattant fel - Nem tudja megjátszani magát! Ismerem, esküszöm!
- Bocsánat, csak nem akarom, hogy kegyetlenül téged is hátba szúrjon. Habár másra jobban gyanakszom-... Bocsánat!
Egy ismerős alak nekem ütközött. Ugyanaz az a fehér haj, amit aznap a sikátorban láttam. Fehér széldzsekit viselt, fekete szakadt farmert és elég drága cipőket. Fekete szájmaszkkal rejtette el arcát, szemeire haja lógott. Nem válaszolt semmit, még csak fel sem nézett, csak ment tovább, mintha ott sem lettem volna.
- A másik - forgatta a szemeit Jimin - Hoseok palija. Vagyis, vele láttam nemrég vitatkozni. Hyojong barátnőjének háza előtt.
- Pont ezt akartam mondani - fordultam felé - Én Hyojongra gyanakszom. Jaj ne...
- Mi az?! - torpant meg.
- Van egy feltételezésem - vakartam meg a tarkóm - Vagyis, nem a feltételezés a gond, hanem az, hogy van egy hipotézisem. Általában ha nekem valamilyen ötletem van, az általában baromság, vagy értelmetlen, vagy tükrözi a mínuszos IQ-m...
- Nem érdekel! - szakított félbe - Vagyis- nem az, vagyis, szerintem nem mínuszos az IQ-d. Elég okosnak tűnsz, pláne, hogy milyen részletesen benne vagy a dologban. Szerintem tökéletes FBI ügynök lennél.
Szegény Chim... Ha tudná, hogy csak úgy mellékesen az aktuális koreai FBI tagja vagyok, szerintem egy kicsit azért mégis meglepődne. Pláne, ha elmondanám, hogy az egyik legjobb. Már ha elhinné.
- Már hízelegsz is? - nevettem "édesen".
- H-Hé! - boxolt vállba - Ne térj el a témától!
- Te tértél el - védekeztem.
- Részletkérdés! - duzuogott elvörösve - De most komolyan! Mi a Hippokratészed?
- Hipotézis - javítottam ki.
- AZ! - kiáltott hangosan az immár kiürült utcában - Úgyis itt vagyunk, még azelőtt mondd el, mielőtt bemegyünk! - utasított.
- Mindegy, hogy Hyojongnak, vagy Hoseoknak van... lenne köze a Halál Testvéréhez... A fehér hajú fiú ígyis-úgyis veszélyben van. Lehet.