A Végzet Játéka (Yoonseok/Jikook ff.)

63,

>>Jimin<<

Hyojong? Nem változott sokat. Hiába haltak meg körülötte nem is kevesen, ugyanúgy viselkedik, mint előtte. Kino módjára kereste a szebbnél szebb és bevállalósabbnál bevállalósabb lányok társaságát. A szobában továbbra is csendben bújta a telefonját, újabb áldozatok után kutatva.
Hoseok? Annál többet változott. Magába fordult, mintha trauma érte volna, és hazudik. Mintha rettegne valamitől. Lehet, hogy a Szőke megfenyegette, hogy megöli, ha egy szót is szól? Vagy csak egy szadista állat, aki minden éjjel, amikor együtt vannak borzalmasan megkínozza élvezetből? J-hope továbbra is próbál mosolyogni, de nem őszinte a mosolya. Nem tud színészkedni a lelki állapotáról. Nem tud hazudni. De egy dolog biztos: nagyon kötődik ahhoz a férfihoz.
Én? Nem mondhatnám, hogy annyi minden változott volna. Ismét olyan lettem, mint azelőtt; az ártatlan tekintetű kisfiú, aki bűntudat nélkül lopja ki a zsebedből a pénztárcát, a táskádból a hitelkártyád, vagy akár bármelyik ékszered, amit viselsz. A kisfiú, aki menekül az örökös veszekedésektől, amik otthon várják, és nem akarja végignézni az anyja szenvedését, amit nem csak az alkoholista apja okozta ütések, hanem a lelki terror és 2 műszakos munkaideje okoz. Egy kisfiú, aki gyenge, és nem mer segíteni másokon. Playboy az utolsó támaszom.

Today, 9:23

hali
tali?

Fél 10-kor a 24-ben?

oké
csak szeretnék némi információt

Nocsak, nyomozunk?
Benne vagyok :)

majd ott megbeszéljük

Elindultam hát, hogy találkozhassak legjobb yaoista barátnőmmel, megtárgyalni a helyzetet. Nem mondhatom el neki, hogy Playboy egy titkosügynök, ahogy Hoseok nem hajlandó bemutatni a barátjának, aki minden bizonnyal egy sorozatgyilkos.
Nem volt 10 perc az út a kávézóig, pontosabban alig 5 perc odajutnom, de van időm. Keddenként az első előadásom 11-kor kezdődik, amit Jeongyeon is megjegyzett, így a szabadidőmet együtt tudjuk tölteni.
Úgy gondoltam, az idő előtti érkezésem alatt, amíg várakozom, megiszom valamit.
- Mit adhatok? - mosolygott rám, ha jól emlékszem a nevére Nayeon.
- Egy latte lesz - gondoltam végig gyorsan.
- Még valami? - pislogott rám érdeklődve.
- Majd később - intettem - Egy darabig itt leszek.
Válaszként kivillantotta aranyos, nyuszira emlékeztető fogait, majd a kávéfőzőhöz fordult, és megcsinálta a rendelésem. Ha belépsz az ajtón, két felé mehetsz: balra, végig a hatalmas ablakok mellé, középre a pulthoz, vagy jobb oldalon egyenesen hátra. Én az egyik utóbbi asztalnál foglaltam helyet, a bejárattal szemben, hogy egyből lássam amint belép rajta akit várok.
Mindig van valaki, aki keresztbe húzza a számításaimat. Jelen esetben ez nem más volt, mint egy fehér hajú férfi, fekete szájmaszkban, márvány mintás dzsekiben. Az ajtó feletti óra mutatója elérte a 6-ost, így pontosan 10 óra 30-at mutatva. Nayeon szünetre ment, és egy vörös hajú pincérnő vette át a helyét. Hízelegve könyökölt a pultra, úgy tűnt flörtölnek. A férfi előre odaadta a nőnek a pénzt, aki a kávégéphez fordult és... Ekkor jöttem rá, hogy a vörös hajú pincérnő nem más, mint Hyuna, E'Dawn hivatalos barátnője.

A férfi félbeszakította a nő rutinos mozdulatsorát, az egy kicsit meglepődött, de egy csábos mosoly kíséretében folytatta tovább. Mennyi esély volt arra, hogy pont most jelenik meg, pont itt? Egek, erre nem számítottam.

Kifizette a kávéját, és várakozás helyett megindult. Egyenesen felém sétált, ami megrémített. Látszólag tudomást sem véve rólam haladt el mellettem, bódító illata így is orromba csúszott. Teljesen megértem mit eszik rajta Hobi. Mintha eltompította volna az agyamat egy pillanat alatt.
Hallottam, ahogy valaki leül mögém, nekem háttal. 2 méter sem volt köztünk. Így hogyan tudom ezt megbeszélni Jeongyeonnal? Lehet, hogy ő is neki dolgozik, és szólt neki, hogy itt fogok vele találkozni? Nem bízhatok senkiben...
A kék hajú leány éppen, hogy beesett az ajtón. Pár percet késett a megbeszélt időpontról, de még egész elnézhetően.
- Mesélj - vetette le magát velem szemben, levéve napszemüvegét - Vázold a helyzetet kérlek.
Idegesen kulcsoltam össze az ujjaimat. A fejemmel óvatosan jobbra biccentettem, a mögöttem ülőre utalva. Értetlenül bámult rám, mire még egyszer oldalra döntöttem a fejem, most már a szememet is forgatva. Összeráncolt szemöldökkel  rázta a fejét, én pedig sóhajtva elővettem a telefonom és írni kezdtem.

itt ül mögöttem

Jeongyeon telefonja rezegve csipogott az asztalon, ő mindent értve pillantott rám, majd elolvasta az üzenetet. Egyből gépelni kezdett.

Ki?

ez a fehér hajú pasi

Mi van vele?

nem szeretném hogy hallja miről beszélünk

Íg viszont elég nehéz lesz
Menjünk máshova?

azért még megennék valamit
nem reggeliztem még

Jaj te fiú

- Oi, Hyuna! - intett hangosan a pincérnőnek - 2 málnásmuffint ide!
- Hát emlékszel - érzékenyültem el.
- Az eper, a málna és a ribizli amit imádsz  - jelentette ki - És nem szereted a csípőset. Se az áfonyát. Azért csak megjegyzem a barátaim ízlését.
- Olyan megható - töröltem le nem létező könnyeimet drámaian. Direkt váltottunk témát, és nagyon örültem neki, hogy ő is könnyen folyik az árral. Az ilyen helyzetekben általában az a probléma, hogy a másik fél értetlen, és nem tudja a folytatást. Még ha nem is úgy folytatja, ahogy elgondolva lett, és legalább folytatja, már nyereség. Örülök, hogy nekem egy ilyen jó jutott.
Ez a nekem jutott "csoda" ismét nagy gépelésekben kezdett, én pedig hallottam, ahogy a hátam mögött kihúzódik egy szék, és valaki leül rá. Nem figyeltem, ki ment el mellettem, de úgy tűnt Jeongyeon látja, ki az illető.

A telefonom pittyegett.