A Végzet Játéka (Yoonseok/Jikook ff.)

60'

>>Hoseok<<

Semmit nem tudtam felfogni az előadásokból. Az agyam teljesen kizárt mindent. A traumám ismét átvette felettem az irányítást, nem engedett be semmilyen új információt. Egész délelőtt váratlan időpontokban villant be a szemeim elé a szüleim arca. Egész idő alatt próbáltam nem reszketni. Eddig, mióta ideköltöztem, próbáltam elnyomni az emléket és az ezzel kapcsolatos érzelmeimet. Nem gondoltam rá. Ha pedig eszembe jutott, mindig eltereltem a figyelmem. De tegnap este nem tudtam. Egyedül voltam, és egy ideig senki sem jött. Ennyi elég volt arra, hogy minden rám törjön. Igenis szerettem az anyukáimat, még ha nem is úgy mutattam. Ők neveltek fel, nem is értem, hogy lehettem akkora önző, nyamvadt kígyó, hogy őket okoltam a másságom miatt. Megpróbáltam rájuk kenni a  hibámat. Az idők kezdete óta ez a játék megy... Ki a hibás. Mindig mindenki próbál ártatlan lenni, de ha mégsem azok, próbálják másra kenni. Természetes volt számomra, hogy nem az én hibám. Igazából nem is az volt, de nem is tudtam mit kezdeni vele. Meleg vagyok, és nem tudok mit tenni ellene. Tényleg én vagyok a hibás. Megöltem a szüleimet, mert nem tetszettem magamnak. Mekkora egy szánalmas dög vagyok... Szinte már rosszabb, mint a Halál Testvére. De mégis van valaki, aki megért engem...
- Már megint - sóhajtott Jimin, ahogy a kollégium felé baktattunk - Csak bámulsz magad elé. Nem, nem mondhatod azt, hogy semmi. Nem, nem vagy jól, és nem értem mi lehet annyira borzalmas, amit nem tudsz nekem elmondani.
- Te ezt nem értheted - nevettem, próbálva kompenzálni vele a szorongásomat - Nyugi, egyszer fogod. Majd akkor elmondom.
- És mikor fogom?! - bámult rám pislogás nélkül.
- Amikor eljön az ideje - oktattam - Azt pedig majd én tudom.
- Még a palidnak is hamarabb fogod elmondani, mint nekem - duzzogott - A legjobb barátodnak!
- Te is hamarabb mondasz el mindent Playboynak, mint nekem! - ellenkeztem.
- Találkoztál már vele egyáltalán? - kontrázott.
- És te a "palimmal"? - fürkésztem.
- Nem - állt meg - Pedig szívesen megismerkednék vele.
- Mivelhogy? - ráncoltam a homlokomat, én is megállva nem messze a park bejáratánál.
- Mivelhogy a legjobb barátom első barátja? - akadt ki - Miért vagy ilyen?
- Milyen? - ijedtem meg.
- Ilyen gyanakvó és titokzatos - sóhajtott - Eddig mindig olyan nyílt voltál, kedves, közvetlen, és mindig jó kedved volt, most meg... Mióta találkoztál azzal a fehér hajú pasival, folyton ideges vagy, félbehagyod a beszélgetéseket, alig eszel, és még csak az előadásokon sem figyelsz! Elrontod a koreográfiákat, és olyan, mintha fejben mindig máshol járnál. Évek óta legjobb barátok vagyunk... Mi történt veled?
- Ez... Az első komolyabb kapcsolatom - hazudtam némi habozás után - Nem szeretném, ha miattam és a buta hiperaktivitásom miatt romoljon el...
- Jaj, te ki buta  - állt lábujjhegyre, hogy megöleljen - Ha nem tetszik neki, hogy jól érzed magad, akkor nem is szeret igazán. Ha változnod kell azért, hogy szeressen, akkor nem éri meg.
- Ez az én döntésem - öleltem vissza.
- Ahogy érzed - engedett el, egy vállrántás közepette - De attól függetlenül mesélhetnél róla.
- Elég nehéz személyiség - indultam el ismét, ő pedig követett - Ha egy szóval kellene leírnom, azt mondanám Daddy.
- Akkor elég domináns lehet - nézett rám perverzen.
- Egyszerűen imádom - rezzentem össze az emlékektől - Eddig amikor a neten összefutottam azokkal a tizenéves lányok által írt fanfikciókkal, amikben felcímkéznek egy idolt melegnek, és olvasókra vadászva a címbe írják hogy "daddy kink 18+", mindig undorítónak találtam, merthogy ez mi ez, mire jó, fura volt, meg minden, de... ha élőben tapasztalod, biztos nem ezt gondolod.
- 2 dolog: az egyik barátnőm nagyon jó yaoikat ír, majd később mutatok is egyet. A másik, hogy igen, tapasztaltam - húzta ki magát.
- Várj - most én álltam meg - Nem úgy volt, hogy szűz vagy?
- Most már nem - tette karba a kezét - Az a bizonyos Playboy nem véletlenül ezt a becenevet kapta.
- Te lefeküdtél egy vadidegennel?! - csattantam fel, mire reflexből befogtam a számat.
- Ezt én is kérdezhetném - nézett körbe, ellenőrizve, vajon hányan hallhatták meg az akaratlanul is kicsit hangos megszólalásomat.
- Mi azért odáig nem értünk el - fojtottam vissza a hangom.
- A nevét tudod egyáltalán? - vágott vissza. Egy pillanatra ledermedtem. A fülemben felcsendültek a férfi szavai.

Ha olyat hazudsz, amiről nem tudod, hogy nem igaz, vagy csak nem vagy biztos benne, az nem hazugság, csak tévedés.

- Suga - közöltem - Min Suga.
- Elég furcsa neve van - grimaszolt.
- Nem neki van lány neve - dörgöltem az orra alá, majd megint folytattam azt a maradék távot a kollégium felé.

Suga az egyetlen, aki meg tud engem érteni.