A Végzet Játéka (Yoonseok/Jikook ff.)

70.

>>Jungkook<<

- Mások általában délután ellenőriznek - jegyezte meg Taeyeon - Mi hozott téged erre?
- Tegnap este elég hirtelen faképnél hagytam őt Minhoval - vallottam be - Most amúgy sincs jobb dolgom, gondoltam bocsánatot kérek.
- Choi Minho és Jeon Jeongguk fia - morfondírozott - Nem valami csendes téma. Ajánlom, hogy készítsd fel, mielőtt túl nagyok lesznek az elvárások vele szemben.
- Rajta leszek - figyeltem a fiút - Nem akarok dulakodó lenni, de te is itt vagy korán délelőtt.
- Főállású óvónő leszek - forgatta a szemét - 5 gyerekem van, és nem igazán akadnak számomra munkák manapság.
- 5 gyerek? - döbbentem le - Honnan?
- A miattad végzett kutatómunkákból, nagyrészt - magyarázta - Megkérdeztem őket, hogy ismernek-e hasonló sorsúakat, és pont volt egy elég szép ismeretségi köre egyiküknek. Nem engedhettem, hogy ezért ne vegyék fel, szóval inkább hoztam az összeset.
- Te aztán nem félsz a felvigyázástól - nevettem - Hol vannak a többiek?
- Beomgyu és Taehyun tanulószobán, Hyuening Kai színészeten, Alexa pedig a hátsó teremben van küzdősporton.
- És egész nap velük vagy?
- Jobb esetben. Szeretném minél jobban nyomon követni a fejlődésüket.
- Ha lesz időm az ügy mellett én is itt töltöm majd a szabadidőmet.
- Aki kész, annak szünet! - hallatszott az edző hangja a hátsó terem ajtajából. Soobin egyből legördült a gépéről, ám Yeonjun csak szusszant egyet, de nem hagyta abba a feladatot.
- De meg kell majd nevelnem azt a fiút - sóhajtott Taeyeon - Mindent félbehagy.
- Ha nekem ennyi gyerekem lenne, azt se tudnám megjegyezni melyik név kié - ingattam a fejem.
- Jeongguk! - jött oda a fiam - Mit csinálsz itt? Valami baj van?
- Nem, dehogy - nevettem fel a beleélésén - Csak bocsánatot akarok kérni, amiért tegnap este olyan hirtelen elszaladtam.
- Mi volt a baj? - ráncolta a homlokát.
- Nem fontos - hárítottam - Rossz megérzésem támadt a monológodtól, azt siettem ellenőrizni. Ötletet adtál az ügyhöz.
- Bármikor szívesen segítek... még ha nem is tudok róla - kúszott hatalmas vigyor az arcára. Az őszinte lelkesedése és a mélyen megbúvó büszkesége engem is mosolygásra késztetett. Vajon én is ilyen voltam? Nem igazán emlékszem már azokra az időkre. Csak arra, hogy az elején féltem, aztán Jonghyun halála után le sem vettem a szemem az edzésekről és a fejlődésre koncentráltam. Remélem Yeonjun inkább Minhora hasonlít majd hozzáállásilag, ő sokkal pozitívabb, mint én. Bárcsak ő lenne majd a következő főnök...
- Hé, Soobin! - szólt oda neki az "anyja" - Egy percre!
- Igen? - sietett hozzánk lihegve a fiú.
- Hagyd már abba ezt a félbehagyásos hülyeséged - csapott a fejére váratlanul Taeyeon - Ha valamibe belekezdesz, azt fejezd is be! Még egyszer meglátom, hogy ilyet csinálsz, addig ostorozlak, amíg három napra ágyba nem kényszerülsz, megértetted?
- Persze - törölte le az izzadtságát egy kis, sötétzöld törülközővel.
- A helyedben nem venném ilyen flegmán - böktem oldalba, halkabbra véve a hangom - A vizsgáim előtt egy hétig csak elméleti anyagot tudtam venni, mert félbehagytam az utolsó feladatot edzésen. A legrosszabb anyát fogtad ki magadnak.
- Legrosszabb? - háborodott fel a nő.
- Mármint, a lustaságodra nézve a legrosszabb - javítottam ki magam - Vele érhetsz el legjobb eredményeket, de nagyon meg kell szenvedned érte.
- Sokkal jobb - biccentett Taeyeon - Nem lenne előnyös, ha minden butasággal teletömnéd a fejét, mielőtt elérhetnénk az igazi együttműködéshez.
- Örülök, hogy két apám van - nevetett suttogva Yeonjun, amire ugyanígy reagált a másik fiú is. Már most megtalálták a közös hangot.
Váratlanul kopogás hallatszott a hátunk mögül. Megfordulva Taehyung tárult a szemeim elé, ahogy elég gondterhelt arccal állt az üveg mögött.
- Most mennem kell - indultam az ajtó felé - Kitartást a továbbiakhoz!
Nem figyelve a válaszaikra löktem ki az ajtót, egyenesen a társomhoz léptem.
- Van egy kis probléma - vallotta be - Mark meghalt.
- Mi? - döbbentem le - Hogy érted azt, hogy meghalt? Megölték?
- Önmagát - sóhajtott - Hivatalosan.
- Hogy csinálta? - gyanakodtam.
- Felvágta az ereit - tette karba a kezét - A csuklóján. X alakú vágással.
Kirázott a hideg. A csuklóm bizseregni kezdett. A torkom kiszáradt. Nem bírtam felfogni.
- A Halál Testvére... hogy jutott be ide...? - kérdeztem sokkos állapotban - Mark volt... az utolsó...
- Lehetetlen, hogy ő maga jutott volna be ide - ingatta a fejét Taehyung - Habár az Aois alakítását elnézve... Nem, észrevették volna, ha valaki olyan van itt, aki nem ismerős.
- Mark folyamatos őrizet alatt volt tartva - csattantam fel - Mégis hogyan jutott be hozzá?!
- Jungkook - lépett közel hozzám, magához szorított, és suttogni kezdett - Meg kell nyugodnod. Menjünk haza, és beszéljük meg ott, nyugodt környezetben.
- Nem! - löktem el - Hagyj békén!
- Zaklatott vagy - mondta - Így nem hagyhatlak egyedül.
- Ha viszont nem teszed, levágom a karod! - fenyegettem rekedt hangon, majd a csuklómat szorongatva a lifthez siettem. Végignéztem, ahogy az ajtó bezáródik, elválasztva engem a még mindig folyosó közepén álló férfitól. Egyenesen az ideiglenes cellák szintjére siettem.
- Bambam! - siettem hozzá, amint megláttam a folyosón - Mark!
- Megölte magát - közölte ő is - Gondolom Taehyung szólt.
- Van felvétel róla? - vágtam a közepébe - Ahogy csinálta? Bármi?
- Higgadj le - tette a vállamra a kezét, nyugtatóan - Magának csinálta. Eltörte a műanyag poharat, amiben inni kapott, és addig próbálkozott, amíg nem sikerült. Felvettük. Semmi különös nem volt.
- Ki volt bent nála aznap? Kik beszéltek vele? - faggattam.
- Csak én, Namjoon, Taehyung és Jennie - tette a másik kezét is a vállamra, mélyen a szemembe nézve - Teljesen önszántából tette.
- És ha valamelyikőtök rávette? - kételkedtem.
- Csak a hotelben történtekről kérdeztük - folytatta - Ha akarod odaadom a hangfelvételek másolatát. Csak maradj csendben amíg elkérem őket. Pár perc az egész. Mély levegő. Pár perc és visszajövök. Rendben?
- Rendben - lélegeztem mélyeket. A hevesen verő szívem lassan lelassult, a fiú pedig biztatóan mosolyogva bement a legelső ajtón. Bambam az egyik legpozitívabb ügynök, akit ismerek. Annyi időt töltött Chunghaval, hogy már csak egy vizsga választaná el a pszichológusi kinevezéstől.
Taehyung volt Mark hivatalos vigyázója, ő pedig megölte magát, pont úgy, mint ahogy az én csuklómat sebesítették meg álmomban. Taehyung túl gyanús... Most már egyáltalán nem tudok megbízni benne.