A Végzet Játéka (Yoonseok/Jikook ff.)

64.

>>Jungkook<<

Namjoon elhagyta a közlekedőre emlékeztető, fehér helyiséget, így kettesben maradtam az újdonsült "fiammal". A gyakornokokat gyakran illették ezekkel a kifejezésekkel a mentoruk felé. Így nézve már Jennie is két gyerek anyja, talán tőle majd tudok tanácsokat kérni. Yeonjun az első, akit én hoztam ide, és nem igazán tudom, mit kellene csinálnom.
- Szia - köszöntem kedvesen, elrejtve bizonytalanságomat - Hogy érzed magad?
- Egy kicsit furcsán - pillantott fel rám - Ha egyszer bárki azt mondta volna nekem, hogy egyszer titkosügynök leszek, rávágtam volna hogy álmodozzon tovább.
- Nem tudhatjuk, milyen fordulatokat tartogat az élet - ültem le mellé az egyik székre.
- Mennyit késtem? - toppant be váratlanul Minho.
- Nem sokat - fordultam hátra - Namjoon pár perce ment el.
- Láttam - zárta be az ajtót - Elképesztő, hogy képes úgy elbánni velem, hogy közben jelentést ír.
- Mi? - ráncoltam a homlokomat értetlenül.
- Namjoon hozott be engem a baleset után - mesélte, közben kihúzva magának egy széket - Mindig az volt a motivációja, hogy ha egyszer sikerül megvernem közelharcban, elég rátermett leszek, hogy megkapjam a C max rangot.
- Ennyiért C maxot kapni? - lepődtem meg - Azt hittem sokkal nehezebb.
- Nyugodjon békében Jonghyun megszerezte - túrt a hajába nosztalgiázva - Egyedül elintézett 24 kiképzett testőrt 30 másodperc alatt.
- Akkor te hogyan szerezhetnéd meg egy pali megcsapkodásával? - értetlenkedett a fiú.
- Úgy, hogy az az egy pali háromszor annyi, háromszor olyan erős fegyveres iraki katonával is elbánna bármilyen segédeszköz nélkül, hátrakötött kezekkel - tudatosította bennünk a tényt - Most is, éppen írt a mobiljába, amikor elhaladtam mellette, és majdnem sikerült hátulról megrúgnom a térdét és a grabancánál fogva a földre rántani, de tökéletes időzítéssel a másik lábával elrugta az enyémet, az egyik kezével meg elkapta a kezem és kicsavarta, pluszba még egy könnyed rúgással a falnak lökött. A pláne, hogy mindeközben nem hagyta abba a gépelést.
- Az... Egy kicsit erős pali - értett egyet Yeonjun.
- Ő az, akivel kurvára nem szabad feleselni - tanácsoltam - Se ellenszegülni neki.
- Sokszor volt magaslabda - ismerte be a fiú - De azon voltam, hogy egyáltalán bármit is fel tudjak fogni abból, amit mond. Habár nem tűnt olyannak, akinek van humora.
- Ritkán tolerálja - helyeseltem - Van amikor egészen elviseli.
- Viszont a lényeg, hogy pihend ki magad - tanácsolta Minho - A kollégiumban mindig van valaki, akihez fordulhatsz, ha bajod van. Ne félj segítséget kérni. Nem szégyen.
- Eddig nem igazán volt kitől... - motyogta bánatosan.
- Képzeld, most már van - csapott a vállára az idősebb - És használd is ki. A lelki állapotod az egyik legfontosabb most.
- A hú... Húgom szerint elég jó lelkiző társ voltam - remegett bele a hangja.
- Chungha szerint is - biccentett Minho - Az elmúlt héten hárman is gyakornokok lettetek, és szerinte te oldod meg legkönnyebben a traumáidat.
- Várj, hárman is? - akadtam fen - Az is csoda, ha egy fél évben jön egy!
- Az ügy által kiterjesztett kutatás során többen is találtak rossz körülmények közöttük elő árvát, és mind átmentek a teszten.
- Volt teszt? - kerekedtek ki Yeonjun szemei.
- Csak önéletrajzkutatás - nyugtattam - Ellenőrizték az eddigi kapcsolataitokat, hogy elég ismeretlenek tudtok-e majd lenni a beépülésekhez. Meg persze néhány részletet ezek mellé, de azok csak képességfelmérések.
- És mi lett volna, ha nem megyek át? - cikázott rémülten a tekintete kettőnk között.
- Igazából... Én nem tudom - pillantottam az idősebbre.
- Őszintén szólva, azt csak a vezetőség tudja - világosított fel.
- Nem ti vagytok a vezetőség? - utaltam a kis közösségre a hetedik emeleten.
- Az csak az elit csapat - javított ki - A cég 10 legjobb, különböző erősséggel rendelkező ügynökéből alkotott csoport. A vezetőség a főnök és a segédjei.
- Várj - emlékeztem vissza - 10? Ott csak nyolcan voltatok, amikor bementem. Ki a másik kettő?
- Nem értelek - ráncolta a homlokát, majd hirtelen felismeréstől felkuncogott - Jaaaa. Namjoon és Jonghyun.
- Miért nincs senki Jonghyun helyén? - érdeklődtem.
- Mint mondtam, az a 10 ügynök 10 különféle erősséggel rendelkezik. Jonghyun óta nem volt még egy C maxos emberünk, aki az S kategóriába esett volna. Ezért akarom annyira megszerezni. Mert akkor a legjobb barátom helye örökre az övé marad.
- Ki ez a Jonghyun? - kérdezte halkan az újdonsült fiunk.
- Az apám volt - sóhajtottam - Sok éve már, hogy öngyilkos lett.
- Oh - hajtotta le a fejét - Bocsánat, nem tudtam.
- Engedd el - legyintett Minho - Itt nem zavar a múlt. Ki mit tett kivel, mikor, a lényeg a jövő, és mások életének megmentése.
- Konkrétan a bosszú - motyogta Yeonjun - Legalábbis a komoly pali azt mondta, hogy az első bevetés, vagy gyakorlat vagy mi a szar nekünk, elsőnek arra az ügyre tesznek minket, amihez közünk van, vagy valami hasonlót mondott. Annyi jött le, hogy első alkalomnak bosszút állunk, aztán ha akarjuk, folytatjuk.
Váratlanul fájdalmat éreztem. Nehezen vettem a levegőt, ahogy a tüdőmben furcsa, fojtogató érzés lett úrrá, pont olyan, mint amikor Taehyung majdnem meghalt, és amikor Aoi meggyilkolt a szemeivel. Ez minden bizonnyal egy jel...
- Jól vagy? - állt fel Minho aggódva, amint megváltozott a légzésem.
- Valami nem stimmel - gondolkodtam. Az agyam pörögni kezdett, de nem találta a hibát.
- Hívjak orvost? - lépett mellém, kezét óvatosan a hátamra helyezve.
- Nem, nem az a baj - vettem mélyebb levegőt. Első bevetés. Bosszú. Folytatás. Halál. Múlt. Fájdalom. Fájó pont. Kitartás. Csalódás. Feladás...
- Nem lehet! - pattantam fel a szívemhez kapva - Nem! AZ NEM LEHET!
- Mi nem lehet, Jeongguk? - aggódott az idősebb - Biztosan jól vagy?
- Nem, nem vagyok jól! - ordítottam kétségbeesetten - Vigyázz Yeonjunra, kérlek! És ne szólj senkinek!
Azzal rohanni kezdtem. Az érzés a mellkasomban egyre erősebben fojtogatott, miközben előkaptam a telefonom, és benyomtam az elmentett számot.
- Mesélj cicus - vette fel Taehyung.
- Hol vagy? - lihegtem.
- Hé, hova rohansz? - szűrte le a helyzet komolyságát hirtelen - Mi történt?
- Haza kell jutnom - löktem be a lépcsőház ajtaját - Minél hamarabb haza kell jutnom.
- 2 perc és ott vagyok.
- Az túl sok! - ugrottam át a lépcső korlátján, tucatnyi fokot spórolva.
- Másfél - tette le. A zsebembe csúsztattam a készüléket, és teljes erővel a futásra koncentráltam. Ha igaz amire gondolok, ha igaz mer lenni, amire gondolok, hiába nem öltem még embert egész életemben, én kibaszottul el fogom vágni valaki torkát.