A Végzet Játéka (Yoonseok/Jikook ff.)

39'

>>Hoseok<<

- Miért én kellek neked? - toltam el gyengén. Teljesen elvesztettem az erőm, ahogy én az ágyamon, ő pedig rajtam feküdve hintette tele csókokkal a nyakam.
Mintha egy kicsit elbizonytalanodott volna, végigsimított az arcomon, majd megcsókolt. Ismét azzal a hevességgel, amivel Hyuna háza előtt is megajándékozott. Be kell valljam, jó érzés volt. Fizikailag.

Nem válaszolt. Ekkor tudatosult bennem, hogy tényleg csak arra kellek neki. Ő csak valami egyéjszakás kalandot keresett... először Hyuna lett volna, de ott besült. Őt pedig azt sem zavarja, hogy az illető fiú-e vagy lány, csak dugható legyen. Én naiv!
- Miért jó neked, ha mások érzelmeivel játszol? - suttogtam csalódottan, a tekintetét fürkészve. Egy pillanatra lesokkolt, majd lesújtottan sóhajtott, és leszállt rólam.
- Megadom a választás lehetőségét - nézett a lelkem mélyére - Vagy nem sodrod magad veszélybe, és feltétel nélkül bízni fogsz bennem, vagy óriási és veszélyes felelősséget vállalsz az igazsághoz.
Hirtelen jött komolysága megrettentett. Mi lehet az igazság, ha a megóvásáért képes lenne tönkretenni érzelmileg?
- Vállalom - bólintottam magabiztosan, ahogy a kíváncsiság teljesen eluralkodott rajtam.
- Nem akarok senkit sem kihasználni érzelmileg - kezdett el kutakodni a dzsekije belső zsebében - Szükségem van a segítségedre.
- Az enyémre? - döbbentem le, amikor is előhúzott egy kicsi, igazolványszerű kártyát.
- Én is egy ügynök vagyok a Secret Unpeachable Guardian Angels nevezetű titkos igazságszolgáltató szervezettől, és a Halál Testvére után kutatok.
- De... miért az én segítségem kell?! - faggattam a kiakadás szélén.
- Már te is öltél - felelte nemes egyszerűséggel, mire mintha megfagyott volna körülöttem az idő. Honnan tudja, hogy én voltam?! Az egész S.U.G.A. tudja, hogy én voltam?! De nem akartam! Véletlen volt! Meg is bántam! Jézusom, még most is utálom magam miatta, és már majdnem sikerült elfelejtenem!
- De nem direkt volt! - csattantam fel bevallva bűneimet.
- Meg tudnád ismételni az igazság nevében? - meredt rám.
- M-Miért?! - estem pánikba. Mégis mit akar tőlem?!
- Megtaláltam a Halál Testvérét - túrt a hajába - A vezetőség elrendelte a mihamarabbi, rejtett likvidálását, mivel ha csak elfognánk, azzal sok képezetlen ügynök életét veszélybe sodornánk. Igazából én akartam őt elintézni, de én nem tudok elég közel kerülni hozzá.
- Hozzá...? Kihez...?
- Kim Hyojonghoz - jelentette ki, mintha nem tudná, hogy a szobatársam.
- Ő nem lehetett! - ellenkeztem - Hiszen közeli barátai haltak meg!
- Tartsd közel a barátokat - emlékeztetett - De még közelebb az ellenséget. Nem tudhatod, mit gondol igazából. Én pedig nem akarom, hogy még többen a kétszínűségének áldozataivá váljanak.
- De a híradóban mutattak képet! - jutott az eszembe - És E'Dawn egyáltalán nem is hasonlított rá!
- Az csak egy csel volt - magyarázta - Valaki mást is megihletett, aki így újabb ámokfutásba kezdett. Mivel az eredetit már felfedtük, csak el kell kapnunk a szélhámost, remélhetőleg hamarabb, mint az igazit, mert ha az első eltűnik, az utódja átveszi a helyét. Azt pedig szerintem senki sem akarja. Nem láttál arra hasonlító alakot a közelmúltban?
- Rémlik valami - koncentráltam - Chimchim az utóbbi időben sokat találkozott egy olyasfajta férfival...
- Holnap megmutatod? - rezzent össze - Már alapból volt egy sejtésem, hogy ki lehetett az, de így, hogy megpróbál a közeletekbe férkőzni, már világos.
- Ki az?! - csaptam le a lehetőségre. Hogy 2 ádáz sorozatgyilkos is lófráljon a környezetemben? Csak én lehetek ennyire szerencsétlen.
- Jung Kwanjin. Hyojong utódja. Ez a 'Chimchim' is ugyanabba a baráti körben van, mint ti, vagy inkább csak osztálytárs?
- Ő egy szerves része a csapatnak!
- Akkor Kwanjin biztosra megy - vakarta az állát - Lehetséges, hogy ő maga akarja eltüntetni az útból Hyojongot, hogy átvehesse a helyét. Nem... sose ölné meg az inspirációját. Akkor lehet Chimre fáj a foga. Vagy rád. Nagyon kiszámíthatatlan. Viszont, akármennyire is tűnik jó döntésnek, nem mondhatod el a barátodnak. Sőt, senkinek. Úgy kell viselkedned, mint általában mindig, mintha nem tudnál semmiről. Különben ha kiszúrja a viselkedésed, utána már nem csak azt fogja.
- Mit fog még?
- A koponyádat.