A Végzet Játéka (Yoonseok/Jikook ff.)

51.

>>Jeongguk<<

- Hát ismét találkozunk - hajolt meg Seokjin - Mi olyan sürgős?
- Időközben egy újabb témakörrel bővültem, szóval több dolog is - foglaltam helyet vele szemben.
- Kezdheted - intett.
- Egy profi színész hazugságait hogyan lehet felismerni? - vágtam a közepébe.
- Lássuk csak - dőlt hátra - Az arcát erősen kontrollálják, a karjukat és a lábaikat is. Figyelnek a hangnemre. Ha egy annyira profit veszünk, hogy képes kicselezni egy olyan ügynököt, mint te, akkor a nyakát kell figyelni.
- A nyakát - ismételtem egy kicsit hitetlenül.
- Főleg a kulcscsont feletti részt - magyarázta - Ott látszik a felgyorsult pulzus. Ha erősen lüktet az a terület, akkor vagy futott, lépcsőt mászott, vagy hazudik.
- Logikusan hangzik - biccentettem egyetértően.
- Nem csak hangzik - ingatta a fejét - Az is. Tudom, hogy csodálatosan okos vagyok, nem kell mondani, köszönöm.
- Öhm, oké - hagytam annyiban - A másik. Egy kicsit személyesebb... Láttál már valakit kedvességgel gyilkolni? Valaha?
- Igen - váltott ismét komolyra - Teljesen elnyerte az áldozatainak bizalmát, és csúnyán hátba szúrta őket.
- Nem úgy értem... Mármint, valaki amiatt halt meg, mert valaki más kedves volt. 
- Ez még nekem is új - tette karba a kezeit - Akkor gondolom öngyilkos lett. Igaz?
- Igen.
- Biztatta...?
- Igen.
- "Minden rendben lesz, bízz bennem, így már nem fáj többé" meg hasonlók?
- Igazából - húztam elő a telefonom - elég, ha meghallgatod.
Átadtam neki a készüléket, ő pedig a hangszórót a füléhez tartva hallgatta a felvételt. Amint elért a végéhez, még pár másodpercig ott tartotta, majd lassan, mély gondolkodás közepette engedte le.
- Kegyetlen - szólalt meg hosszas csend után.
- Démoni - értettem egyet - Mit gondolsz?
- Bölcs. A gondolkodásmódja elképesztő. A beszédkészsége még inkább. Elég meggyőző hangsúly. Kihasznált minden negatív tényezőt a lányban. Elég erőteljes volt, hogy szembesítette a hibáival.
- Pont ez az - szakítottam félbe - Honnan tudott arról, amit a lány tett? Hogy hol tette és hogyan? Mintha ott lett volna a történtek pillanatában, de nem lehetett ott. 
- Lehet abból a bizonyos Yugyeomból szedte ki - ivott a még előtte heverő kávéjába.
- Eddig arra jutottunk, hogy hirtelen vágták el a torkát, hátulról - gondolkodtam - De az is lehet, hogy őt is így megvezette. Ez egy új szemszögbe helyezi ezt az egészet.
- Örülök, hogy még mindig hasznomat veszik - nevetett.
- Miért lettél veterán, ha szabad kérdeznem? - csúszott ki a számon.
- Nézz az asztal alá és megtudod - kortyolt egyet ismét, mire egy kicsit lejjebb hajoltam, hogy vethessek egy pillantást az említett területre. Enyhén megemelte a nadrágjának egyik szárát, amitől láthatóvá vált a bokája.
- Oh - ültem fel, mindenfelé nézve, csak rá nem, és komoly megjelenést erőltettem magamra - Hogy történt?
- Éppen a Sakktáblás után kutattunk, és sajnos rá is találtunk. Inkább meg akart halni, minthogy elkapjuk, így a kazánházba sietett, és konkrétan felrobbantotta magát. Túl közel álltam a robbanáshoz. A műlábam miatt már nem tudtam tovább dolgozni, így kapom a nyugdíjat és élem az én kis életemet.
- Miért nem helyeztek be inkább a kutató vagy adminisztrációs részlegbe? - ráncoltam a homlokom.
- Sose kérdőjelezd meg a főnök döntéseit - vont vállat - Ha úgy gondolta, így lesz a legjobb, akkor minden bizonnyal így a legjobb. Nem véletlenül ő a főnök.
- De akkor sem értem, egy hiányzó láb miatt miért kell elbocsátani egy ilyen tapasztalt és hasznos ügynököt - ingattam a fejem.
- Meg amúgy még jól is nézek ki, szóval ebben egyetértek - söpört végig a haján - Vagyis, egyetértenék, ha nem bíznék Jinhoban. Emlékszem, még fiatal kis suttyó voltam, és elmentem egy nagyobb buliba, de 'a rossz mindig mással történik' alapon nem figyeltem rendesen, és egy kicsit, hát, be lettem drogozva. Mai napig nem tudom, mi volt az a hely, ahol felébredtem, csak annyit tudok, hogy voltak valami palik, akik a belsőszerveimet akarták. Mondtam 'Túl szexi veséim vannak ahhoz, hogy kiszedjék belőlem', mire dühösek lettek egy picit - itt egy kicsit halkított magán a mellettünk közel elsétáló vörös hajú pincérnő miatt - Egyetlen szerencsém Jinho és a csapata volt, akik éppen akkor ütöttek rajtuk. Nekik megtetszett a kitartásom, hogy képes voltam majdnem fél órán át túlélni azokkal a vadállatokkal egy szobában veszekedve, és felajánlotta, hogy tegyek egy próbát a cégnél.
- Nagylelkű - értettem egyet.
- Teljesen megváltoztatta az életemet. Ahogyan mindenki másét is, aki most alatta dolgozik. 
- Ha nem pattan ki a fejéből a Y.A. Project, akkor soha nem szabadulok abból a börtönből.
- Árvaház - pontosított helyettem is.
- Részletkérdés - legyintettem - Az egész S.U.G.A. egy nagy árvaház. 
- Tele kemény szülőkkel - helyeselt - Habár Chungha kedves anyukának. 
- Namjoon meg szigorú apa - kaptam észbe, amint kimondtam - Tényleg, nekem 10-re az irodájában kellene lennem!
- Jön az apai szigor, kapod a fejmosást - nevetett - Sok sikert.
- Köszönöm - álltam fel hálásan - Sokat segítettél.
- Bármikor számíthatsz rám - intett, én pedig sietve elhagytam a semleges helyszínt.
Gyors tempóban haladtam az iroda felé. Teljesen nyugalmas is lett volna az út, ha nem akad valami ijesztő a kezem ügyébe.
A kabátom zsebéből egy ismeretlen eredetű cetlit húztam ki. Amint elolvastam a rajta található feliratot, megtorpnatam.

Yugyeomnak esze ágában sem volt dalolni