A Végzet Játéka (Yoonseok/Jikook ff.)

26

>>Yoongi<<

És eljött a szombat.
A megnyitó 7-kor kezdődött, de nekem már 5-kor el kellett kezdenem a készülődést.
Yuto minden apró részleteet kidolgozott.
Leborotváltam a lábam. LEBOROTVÁLTAM A LÁBAM BAZDMEG.
Rá lettem kényszerítve, hogy nőiesedjek. De a porba taposott önbecsülésem TALÁN megéri azt az 1 600 000 000 wont.

Bőrszínű, szinte láthatatlan harisnyát húztam a lábamra. Rá egy felcsomózott rövidnadrágot, amit egy szál kihúzásával leengedhetek. Ehhez egy fekete atléta társult, erre rá az átalakított estélyi. A bal pántján és oldalán Yuto kicserélte a varrást, hogy egy erőteljes rántással az egész textil lekerülhessen rólam. A ruhába épített kitömött mellek elviselhetőek voltak; a bal oldaliból, mint egy 3 szirmú virág, úgy álltak ki a kicsi pengék csipkével díszített markolatai (tényleg a lehető legfeltűnőbb helyre tette őket). A kesztyűk majdnem a vállamig értek: ugyanolyan csipkéből voltak, mint a ruha felső része. A bal kesztyű csuklójánált volt egy kis dudor: sminklemosó. Ha megnyomnám, a mutató és középső ujjam végén kijönne, így két mozdulattal teljesen le tudom majd szedni a teljes make-upot. Ha már a smink... A szememet tökéletesre csinálta. A szemhéjam meg nem mondom milyen technikával csinálta, de visszafogott, elegáns, fekete-sötétkék lett. Emellett úgy néztem ki vele, mint egy japán. Az előre elegáns hajsílusba állított fekete, vállig érő paróka alá most nem vettem sapkát, csak vízzel lenyalta az eredeti hajam, hogy könnyen megszabadulhassak tőle. A frufruja egészen a szemöldököm alá ért, tejesen eltakarva a homlokomat. Alulra fekete szájmaszkot kaptam, a nyakamra pedig egy 'félig begyógyult sebet', vagyis Yuto sminktudásával odafirkantott egy sebhelyet. A teljes alakos tükörbe nézve egy 25 éves japán nő nézett vissza rám: Kuroto Aoi, a művészeti egyetemen végzett zongorista, grafikus és divattervező, akit 3 hete műtöttek gégerákra. A tökéletes személyazonosság.
Az utolsó problémám (mivel a felöltözés közben nem egy akadt) az a lábbeli volt.
- Ezt te sem gondolod komolyan - meredtem a fekete magassarkúra - Ebben mégis hogy a jó Istenbe fogok futni?
- Már egy ideje ezen dolgozom - mutatta felém a hátulját - Itt van ez a virág, látod? Ugyanazt a technikát alkalmaztam, mint a kerekes cipőknél. Ha megnyomod a a virágot, be tudod húzni a sarkát. A magassarkú egy jó pont a S.U.G.A. ellen. Ha abban vagy, kevésbé fognak gyanakodni, ugyanezen az alapon: 'Egy gonosztevő hogyan menekülne el magassarkúban?'.
- Már az én qrva anyámat - tettem karba a kezem - De arra nem gondoltál, hogy nekem járnom is kellesz benne?
- A sarka alja szélesebb - mutatta - Szóval nyugodj le a picsába. Ha nem fog menni, akkor leülsz. Meg van oldva.
- Jólvan, leszarom már - rántottam ki a kezéből, és felhúztam. Nem volt könnyű eset, de 5 perc után sikerült egy viszonylag normális járást kialakítanom, enyhe csipőrázással, kézmozgatás nélkül.
- Most, hogy készen vagyunk - tartotta ki a kezét - Hölgyem.
- Köszönöm, Jean - válaszoltam orrhangon, mint egy rossz sznob, és belekapaszkodtam, amíg nagy nehezen, de leértünk a földszintre.
- A nők hogy bírnak ebben járni? - morogtam a cipőre nézve.
- Mostantól nincs beszéd - nyitotta ki a frissen vásárolt Hyundai anyósülésének ajtaját, és segített beszállni.
A barátom a külvárosba fuvarozott, ahol egy 2 emeletes, hófehér, telekkel körbevett épület oldalánál lassított.
- Siess - pillantott rám egy kicsit idegesen, mire biccentettem, és kiszállva gyakoroltam a sétát. Átsettenkedtem az ételbehordó bejárat sikátora mellett, majd a következőben az egyik előrébb húzott kuka mögé dugtam a kezemben szorongatott fekete pulcsit. Visszasiettem az időközben megfordult kocsihoz, és visszaszálltam a helyemre.
- Ha elkapnak, öld meg - morogta maga elé, nekem szánva a mondatot - Vagy tartsd fel, amíg odaérek.
Válaszként lágyan (nőiesen) bólintottam.
Bekanyarodtunk a magas vaskapun, végighajtottunk a rövid, kikövezett behajtón, végül leparkoltunk a többi méregdrága jármű közé. Belekaroltam, így értünk el az ajtóhoz, ahol az egyik fiatalabb felszolgáló a kezében egy táblával, rajta papírokkal várt minket.
- Név? - kérdezte.
- Nakamoto Yuta és Kuroto Aoi - válaszolt Yuto helyettem is.
- További szép estét - akasztotta le a gordont, átengedve minket. Kiérve az előtérből kiderült, hogy nem 2 emeletes az épület, hanem csak 1; a földszint 2 emeltnyi belmagassággal rendelkezett. A hatalmas helyiség tele volt közepes méretű, kör alakú asztalokkal, lágy vonalú, kényelmesnek tűnő székekkel, és gyengéd, de hatásos, fehér-halványrózsaszín díszítéssel.
- Amit megbeszéltünk - suttogta Yuto, amikor elindultunk egy kisebb, álldogáló-beszélgető csapat felé.
Egy magas férfi, komoly tekintettel, kezében egy pohár pezsgővel vizslatta a tömeget. Egy alacsonyabb, világosbarna hajú állt a jobb oldalán, nekem háttal. A magas bal oldalán, velem szemben egy szép nő álldogált, földig érő fekete ruhájában gazdag kisugárzása volt, amit idáig érezni lehetett. S végül, de nem utolsó sorban, a barna jobb oldalán, a nővel szemben állt Ő...