BnHA Oneshot /Kérések zárva/

Bakugo Katsuki x Reader

Berohantam a terembe és Bakugo padjánál boldogan mosolyogva ugrándoztam. Végre megszereztem a kedvenc video játékomat.

- Bakugooo~ - nyújtottam el a nevét ő, pedig felpillantott rám. - Játszunk ma este. - mutattam neki a szerzeményem ő, pedig kikapta a kezemből.

- Miért játszanék egy ilyen idiotával? - kérdezte, én, pedig meg sem hallottam.

- Mert viszek sütit. - mondtam, mire felkapta a fejét. - Azt amelyiket annyira szeretsz.

- És még én vagyok a zsarnok. - mondta, majd letolta valamiért Kirishimát. - Hey idióta (T/N). Fél 6-ra legyél ott nálam. - mondta én, pedig majd kiugrottam a bőrömből. De helyette Bakugo nyakába ugrottam, aki el akart tolni magától, de nem hagytam.

- Eressz már el. - mondta én, pedig vigyorogva elengedtem.

Végre van alkamam újra enni a főztjéből. Már a gondolattol összefut a nyál a számban. Imádtam ott lenni nála, hiszen akkor nem olyan, mint a suliba. Ott nem az a "Felrobbantalak, mert én vagyok Bakugo." Hanem megnyugszik egy kicsit. Annyira szeretem őt.

Mina-chan oda lépett hozzám, amikor eljöttem Bakugo asztalától.

- Hogy tudsz vele barátkozni? - kérdezte ingatva a fejét.

- Egész könnyen. - mondtam a betanult válaszomat, hiszen senki nem hinné el az igazi okát.

Ami nem más, minthogy kivül rideg és elutasító, de belül törödik az emberekkel.

Otthon megsütöttem a kedvencét és elindultam boldogan hozzájuk. Nem láttam kint a szülei autóját, így ledermedtem, hogy kettesben leszünk. Szegény szívem nem fogja sokáig húzni. Becsöngettem, mire hatalmas csörömpökés után kikiáltott.

- Gyere be, (T/N).

Kinyitottam az ajtót, majd beléptem rajta. Egyenesen a konyhába mentem, hiszen csalogattak az illatok. Beléptem a helyiségbe és egy meseszerű látvány tárult elém. Bakugo kötényben sütögetet. Leraktam a pultra a doboz sütit és közelebb léptem hozzá. Kíváncsian figyeltem a mozdulatait.

- Olyan jó férj lesz belőled. - mondtam a kanaoéján fetrengeve már.

- MIVAN? - kérdezte hangosan, de én csak nevettem.

- Semmi.

Kinyújtoztam és összekuporodtam. Az egész lakást Bakugo illata lengte be. Én, pedig mosolyogva vissza fordultam a hátamra és lecsuktam a szememet.

- Ne aludj el más kanapéján. - mondta a fiú. - Gyere enni.

- De olyan kényelmes.

- Nem ezért szarakodtam ezzel ennyit. - mondta és a vállára véve az asztalhoz vitt.

- Tegyél le, idióta. - Csapkodtam a hátát, ami nem igazán tetszett neki.

Ugyan is lerakott a székre és fölém hajolt. Idegesen névezz a szemeimbe, de nem úgy ahogy másokra szokott. Megfogok halni.

- Ne haragudj, Bakugo! Csak olyan kényelmes volt. - mondtam és ásítottam.

Nem válaszolt semmit csak leült velem szembe és elkezdett enni. Én is neki álltam a falatozásnak.

Később már teletömött bendővel öltük egymást a csatatéren. Amikor győzedelmet arattam felpattantam és elkezdtem ugrálni.

- Sikerült! Legyőztem a kiskirályt. - nevettem.

- ÜLJÉL MÁR LEFELÉ TE KÁR ÖRVENDŐ LIBA! AZONNALI VISSZAVÁGÓT KÖVETELEK.

- Már meguntam. - mondtam és elterültem a földön és figyeltem a fiút, akinek az erei a fején, majd ki durrantak.

- Ezt nem fogadom el. - jött oda hozzám és felém hajolt. - Idegesítő vagy.

- Tudom. - mondtam és belevigyorogtam a fejébe, de ekkor valami hihetetlent láttam.

Bakugou Katsuki nevetett. Viszont nem olyan kárörvendően, hanem a szívéból. A kezeimet átfontam a nyaka körül és lehúztam volna magamhoz, de teljes nyugodtsággal felállt velem együtt és elkezdtem megmászni a lépcsőket. Én, pedig sikongatva kapaszkodtam belé, mert ő csak a szobájába lépve ölelte át a derekamat. Lerakott a földre. Felpillantottam rá, mire egy önelégült mosollyal találtam szembe magam.

- Itt a vége (T/N). Elértem a határaimat.

- Minek? - néztem rá értetlenül, mire magához ölelt és elkezdte kiszivni a nyakamat.

Teljesen vörös lettem. Kikerekedett szemekkel néztem a fiúra, aki a falhoz nyomott és megcsókolt. Megijedtem így ellöktem magamtól a fiút.

- Szóval így állunk. - mondta és hátat fordított.

- Baku... - léptem közelebb hozzá.

- NE GYERE A KÖZELEMBE. MENJ HAZA.- ordította engem, pedig a sírás kerülgetett.

- Sajnálom. Én csak megijedtem. - mondtam és elszaladtam.

De nem jutottam messzire, hiszen a sírás miatt elgyengültek a lábaim így elestem. Felhúztam a vérző térdeimet, de most nem tudtam azzal foglalkozni. Otthon akarok lenni. El se kellett volna mennem hozzá.

De már hiába szánom-bánom a csókját még mindig érzem a számon. És nem érzek emiatt rosszat. Örültem neki, hiszen szerelmes vagyok ebbe az ökörbe.

- Kislány elestél? - jött közelebb egy férfi, de nem tudtam felállni a fájdalomtól.

- Nem bazd meg direkt ücsörgök a járda közepén. - Mondtam, de nem tudtam honnan jött. Biztos ez is miatta van.

- Ha nem megy szép szavakkal, akkor majd erőszakkal. - mondta és megmozdult alattam a föld.

Felsíkitottam és a fájdalommal nem törödve feláltam és leugrottam a darabokra tört járdáról.

- Bakugou. - kiáltottam a nevét, amikor a férfi közelebb lépett hozzám. Egy gyenge védőpajzsot hoztam létre magam körül, de nem voltam elég erős most hozzá. Így a pajzson simán odajött hozzám a férfi én, pedig rettegtem.

Egy pillanat alatt történt minden. Egy hatalmas robbanást hallottam, majd Bakugou hangját, amint a nevemet kiáltja. Csak akkor nyitottam ki a szemem, amikor két erős kéz ölelt magához. Kinyitottam a szemem és megláttam az aggodó arcát. Nem érdekelt most semmi. Magamhoz szorítottam és elkezdtem sírni.

Felemelt és elindult velem hozzájuk. Nehezen tudtam volna járni, így felvett a hátára.

- Sajnálom. - mondtam sokadjára. - Megijedtem. Annyira örültem neki, hogy megcsókoltál. Hiszen már olyan régóta szeretlek. - a szavaim hallatán megállt egy pillanatra, de utána folytatta az utat.
Belépve a házukba az anyukája fogadott minket.

- HOL A FRANCBA VOLTÁL KATSUKI? - kérdezte engem, pedig észre sem vett.

- MI KÖZÖD VAN HOZZÁ ÖREG LÁNY? Inkább segíts nekem. - mondta és leguggolt én, pedig leszáltam a hátáról.

- Szerelem. - mondta az anyukája és elindult az elsősegélyládáért, amit ida adott Bakugounak, majd eltűnt az emeleten.

Segített elmenni a kanapéig, ahol egy órája még javában játszottunk. Letérdelt a lában elé és elkezdte ellátni. Bekötözte, majd felém hajolt.

- Megse próbálj el lökni. - mondta és lágyan megcsókolt. Óvatosan viszonoztam a csókját.

- Bakugou... - néztem rá kipirulva.

- Katsuki. Hívj Katsukinak.

- Katsuki, szeretlek. - mondtam mire elvörösödött a fiú és újra megcsókolt.

- Én is, szeretlek (T/N).