BnHA Oneshot /Kérések zárva/

Kirishima Eijirou x Reader

Csak egy bulinak indult. Nem vártam semmit azon kívül, hogy leiszom magam és bulizok egy jót, de nem így történt.  Amikor megalapoztuk a lányokkal az esténket elindultunk a klubba. leadtam a kabátomat és a kezemre írták a számát, ha nem tudnék később beszélni. 259. Ezt a számot kaptam.

A barátnőmmel szépen lassan sétáltunk befelé. A zene egyre hangosabb lett, de nagyon tetszett. Most voltam először ilyen helyen. Először az egyik bárszéken üldögéltünk az ismerőseinkkel, akik már beszámíthatatlan állapotban voltak. Kivéve egy valaki. Már pár napja találkoztunk, de tudtam, hogy tetszik a legjobb barátnőmnek, ezért nem nézhettem rá úgy. Leütem a mellette lévő helyre, amikor elővette a táskáját a barátnőm megfogta neki és kivett belőle egy üveg Jaegert. Én és egy random csajszi elmentünk 2 pohárért, aminek a tartalmát menet közben megittam. Az üres po9harakat oda adtuk a fiúnak, aki töltött bele Jeagert. Én biztos, hogy sokat ittam. Ugyanis olyan szinten táncoltam, hogy már látszott, hogy beütött a pia. Ő is oda jött a társaságunkhoz. Nagyon éltük mindketten. Viszont én elkezdtem lökdösni valamiért. 

- Miért bántasz? 

- Nem bántalak. - mosolyogtam rá.

Tovább táncoltunk, majd egy idő után kijelentettem, hogy ki kell mennem a levegőre. Kikisért, mert rá akart gyújtani. Ő sem volt már józan, de én sem. Kimentünk a másik utca sarkára és elkezdtünk beszélgetni. Jól esett a társasága. Egy kicsit elkezdtem fázni. Ugyanis én bolond nem kértem ki a kabátomat. Egy szál ingben voltam és novemberben ilyenkor már eléggé hideg van. Keresztbe fontam a karomat magam előtt, hogy melegítsem magam. Gondoltam elszívja a cigijét és bemegyünk, de nem így lett. 

- Fázol? - kérdezte és kifújta a füstöt. 

- Egy kicsit. 

- Miért nem hoztál kabátot? - kérdezte és levette az övet és a hátamra terítette. Azonnal belebújtam és megpróbáltam felmelegedni. Viszont megszédültem és leültem a földre. Most így visszagondolva csoda, hogy nem fáztam fel.

Ahogy egyre jobban belemerültünk a beszélgetésbe elkezdtem neki beszélni a kutyusomról, aki 3 éve halt meg.  Könnyezve meséltem el, hogy történt.

 Leült mellém és mosolyogva simogatta a vállamat. Ahogy elterelődött a téma a kutyámról ő rólam kérdezősködött.

- Van barátod? - nézett rám, majd elnyomta a cigarettáját.

- Nincs. Úgyse kellenék senkinek. - mosolyogtam el keserűen.

- És volt már barátod?

- Nem.

- Értem. - mondta és felállta, majd a kezét nyújtotta felém. - Gyere mutatok neked valamit.

- Nem akaroook. - mondtam nevetve. 

- Ne legyél ilyen, gyere! - győzködött, de nem sikerült neki így tovább beszélgettünk. 

Viszont valamiért mégis csak feláltam talán fázott egy kicsit a fenekem, nem tudom. De amikor felálltam ő közelebb jött. 

- Elkezdtem fázni. - mondta és a kabátja alatt magához ölelt. - Melegíts fel engem egy kicsit. - suttogta a nyakamba.

- Megpróbálom. - nevettem. 

Egy darabig csak álltunk egy helyben és egy kicsit billegtünk, minta szólt volna a zene, de nem. Az egyetlen zaj az 1-2 elsuhanó autó volt semmi más. Jól esett a közelsége és nem akartam elengedni. Mióta kiderült, hogy a legjobb barátnőm szerelmes abba a srácba, aki nekem régóta tetszett és utána az, hogy a fiúnak is a barátnőm tetszik, kiakadtam és egy fiúnak se hittem. De most teljesen biztonságban éreztem magam.

- (T/N).

- Igen?

- Megmutathatom, amit az előbb akartam? - nézett rám, majd a hüvelykujját végig húzta az ajkaimon. Belenéztem a szemeibe, amitől eltudtam volna olvadni. Egy aprót bólintottam, mire ő közelebb hajolt és össze érintette az ajkainkat. Lágyan megcsókolt. Közben az egyik kezét a derekamról a tarkómra csúsztatta és közelebb húzott magához. Megtörtént. Lágyan megcsókolt, de én balga egy kis idő után elfordultam. 

- Nem lehet. A legjobb barátnőmnek tetszel. Nem akarom azt tenni vele, amit ő tett velem. És úgyse én kellek neked. - hajtottam a vállára a fejemet.

- De. Nekem te kelessz. Nem a barátnőd, nem más. - fordította vissza a fejemet. - És ő most úgysincs itt, szóval engedd csak még egy kicsit. - csókolt meg újra. 

Lágyan húzott újra magához. Itt már nem fordultam el. Hagytam, hogy sodródjak az árral. Bár a végén belemosolyogtam a csókba és magamhoz öleltem. 

- Ugye tudod, hogy elloptad az első csókomat?

- És a másodikat is. - ölelt meg. - De vágyom a harmadikra. Lehet? Csak még egyet?  - nézett rám azokkal a gyönyörű szemeivel. 

- De a legjobb barátnőmnek bejössz. Már ezt sem szabadott volna.

- Akkor maradjunk még így egy kicsit. 

10-20 perc telt el talán? Utána bementünk én, pedig rosszul lettem. Mentolosat ettem az alkoholra, ami nem volt a legjobb ötlet. Rosszul lettem és végül anya vitt haza. 

Ezek után eltűnt. Nem igazolt vissza és nem láttam. 1 hét telt el azóta és semmi hír felőle. Tényleg én vagyok ekkora barom, hogy hittem neki? A közös ismerősünk szerint nem ilyen, mert ő érzelmes fiú, de akkor hol van? Én csak egy báb voltam neki. De még most is érzem az ajkait az enyémen.

Sajnálom. Most egy kicsit elfogom hanyagolni a könyvet, mert ez velem történt meg és nem vagyok éppen a legjobb állapotban. De igazából az a baj, hogy nem tudom mit tegyek....

Szóval bocsánat a további késésekért, de igyekszek jobban lenni...