BnHA Oneshot /Kérések zárva/

[18+] Midoriya Izuku x oc

namsochanofficial Remélem tetszik. :) Igyekeztem a legjobban megcsinálni. Remélem jó lett.

Meg kell keresnem. Nem hagyom, hogy eltűnjön előlem. Vissza akarom kapni Dekut. A nevem Uchiha Namsoyoo és 16 éves vagyok. Gyerekkori barátom Midoriya Izuku elhagyott minket és 1 év múlva Shigaraki Tomura mellett szállt ellenünk harcba. És senki nem tudja miért. Rohantam az utcákon és kerestem, de sehol nem találtam. Akkor is megkeresem, ha az lesz az utolsó napom. Kicsikarom belőle, miért tette velem, velünk ezt. Szétszakította a szívemet. És ezért kurvára haragszom rá. Csak kapjam el. Befordultam az egyik sötét utcába és bekopogtattam a vasajtón. Egy Szőke hajú lány nyitott ajtót.

- Mit akarsz? – sandított rám.

- Dekuval akarok beszélni. Békével jöttem.

- Semmi fegyver? – kérdezte a lány.

- Nincs. Az erőmet se akarom használni, csak Dekuval beszélni. – mondtam.

- Rajtad tartjuk a szemünket.

- Rendben.

Valamilyen oknál fogva beengedett én, pedig követtem a lányt le a lépcsőn. A bárpultnál megpillantottam a kereset fiút, aki nem volt önmaga. Rám nézett, majd elfordította a fejét.

- Ki engedte be őt? – kérdezte higgadt hangon.

- Én voltam. Annyira izgi. – mondta a lány. – Megölöd Deku?

- Nem tudom még. Attól függ miért jött. – nézett rám.

- Mi történt veled Deku? – ültem fel a székre.

- Rájöttem, hogy a hősök csak öngyilkos jelöltek. Nem hiszem, hogy olyan könnyen meg kellene halnom.

- De eddig ellenük küzdettél és most az oldalukon harcolsz? Én nem ezt a Dekut ismertem meg.

- Az a Deku meghalt régen. Akkor, amikor megismerte ezeket az embereket. Megmutatták nekem az igazi oldalát a dolgoknak. – mondta én, pedig képen vágtam.

- Ez igazi volt. És én kurvára pipa vagyok rád. Otthagytál engem azzal a hitben, hogy meghaltál. Összetörtem.

- Ez volt a célom. Látni akartalak szenvedni. – mondta és az egyik kezével az állam alá nyúlt.

- Te beteg vagy. Utálom, hogy szeretlek. – mondtam és lelöktem a kezét.

- Szóval utálsz engem? – kérdezte nevetve. – Akkor engedd meg, hogy megadjam neked azt, hogy mégjobban utálj. – mondta és berángatott egy szobába.

Lelökött egy ágyra és fölém támaszkodott. Kibontotta a nyakkendőjét és megcsókolt. Nem ellenkeztem. Igenis vágytam erre. Vágytam rá, hogy az enyém legyen. Visszacsókoltam, de ekkor ellökött és végig simította türkiz színű hajamat. Másik kezével megszabadított az ingemtől. És vadul megcsókolt. Beleharapott az ajkamba, annyira, hogy az elkezdett vérezni. Felszisszentem ő, pedig nevetett. A kezét a nyakamra rakta és elkezdett szorítani. Őrült nevetésbe tört ki.

- Te tényleg azt hitted, hogy én ezt akarom? – nevetett. _ Undorodom tőled. – mondta és rá támaszkodott a torkomra. Nem kaptam levegőt.

- Nem bánom, ha megölsz. Nélküled amúgy is halott vagyok. – mondtam és abba hagytam a kapálózást. – Ölj meg.

Vártam, hogy megtegye viszont e helyett enyhült a szorítása és rám nézett. Szemei könnyesek voltak.

- Küzd, küzdj ellenem. Nekem kellene meghalnom, amiért cserbenhagytam őket, de, amíg ti már lemondtatok rólam ők megmentettek. – mondta és kigombolt az ingjét, ezzel elém tárult egy fém darab, ami a mellkasába volt. – Tartozom nekik. Mégha emiatt gyűlölöm is magamat. Menj el Uchiha. Mert újra bántani foglak.

- Komolyan emiatt akarsz eldobni magadtól? Idióta. Nem érdekel, kinek az oldalán állsz csak hadd legyek melletted.

- Te őrült vagy, de ebben az esetben már mindegy. – mondta és újra felém kerekedett és végig csókolta a testemet.

Megszabadított a többi ruhától is, majd levette a kesztyűét és hideg ujjaival elkezdett kényeztetni.

- Hideg a kezed. – mondtam.

- Zavar?

- Egy kicsit.

- Akkor melegítsd fel őket én kicsi pillangóm. – mondta és becsúsztatta az ujjait a hüvelyembe én, pedig felsikkantottam.

Elkezdte mozgatni bennem az ujjait, amitől egyre jobban benedvesedtem. Összeszorítottam a szememet, majd kihúzta az ujjait, amit egy övnek a hangja váltott fel. Letolta a nadrágját és kiszabadította meredező tagját. A hüvelyemhez helyezte és szépen lassan behatolt. Felsikítottam, amit ő csak nevetve hallgatott. Elkezdett bennem mozogni. Meg sem várta, hogy megszokjam a méretét csak mozgott én, pedig fájdalmas sikolyokkal jutalmaztam.

- De..ku...ez....dááááhhjj..

- Tudom, azért csinálom. Hidd el élvezed, majd te is csak pillanatok kérdése. – mondta és az ölébe rántott.

Lassan mozgatott, én pedig magamhoz szorítottam. Belekapaszkodtam zöld hajába és magamhoz szorítva őt elélveztem. Lihegve néztem rá, de ő csak egy csókkal jutalmazott és újra elkezdett mozogni. Megbabonázott, megkínzott, de annál több élvezetett adott nekem, amit egy életre az emlékezetembe véstem. És tényleg oda kellett véstem ezt az aktust, mivel ezek után Deku eltűnt. Nem láttam őt sehol. Még az a Toga nevű lány sem tudta hova mehetett. Várok rá. Azóta is várok az én drága bűnözőmre

2 év telt el azóta én, pedig hívatalosan is befejeztem az U.A.-n a tanulmányaimat. Büszkén vettem át a bizonyítványomat. Már vége volt az ünnepségnek amikor egy hangos robaj zavarta meg a nyugalmat. Az alakot zöld villámizék vették körbe én, pedig tudtam jól, hogy ki az. All mighthoz lépett és könyörgő szemekkel így szólt.

- Késtem? – nézett rám én, pedig könnyes szemekkel a nyakába ugrottam. – Gratulálok az én kis hősömnek. – mondta.

- Köszönöm. – válaszoltam és megcsókoltam. – Hogyhogy visszajöttél? – kérdeztem.

- All might segítségét akarom kérni.

- Ugyan miben? – nézett ránk a Béke Szimboluma.

- Ebben. Szedd ki a testemből, mert emiatt lettem gonosz. – mondta és felrántotta a pólóját. – Hős akarok lenni, de ez megakadályoz.

- Gyere velem. – mondta a hős és elkísérte Midoriyát egy orvoshoz.