BnHA Oneshot /Kérések zárva/

Bakugo Katsuki x reader

SzonjaRad

Idegesítő sündisznó. Csak ennyit tudok mondani arra az idiótára hirtelen. Mindent meg akar nekem szabni. Nem mintha lenne közünk egymáshoz. Csak szomszédok vagyunk. De ő jelenleg nem akar elengedni bulizni a barátaimmal, mert „veszélyes". Akkor is el fogok menni. Meghallottam a dudálást a hátam mögül és megfordultam.

- Ha baj lenne, akkor neked szólok először. – intettem neki, majd beszálltam a barátaim mellé a kocsiba.

Igazából Ehhez a fiúhoz rengeteg jó emlék fűz és gyengéd érzelmek, de most éppen őt akarom elfelejteni, ezért ebben ne akadályozzon meg. Lassan hat éve szeretem, és semmit nem várok tőle. Bevallottam neki, szóval tud is róla. Ezért semmi kifogása nem lehet az ellen, ha el akarom felejteni, hiszen ő maga mondta, hogy képtelen viszonozni az érzéseimet. Akkor a magam ura vagyok. Gondoltam én.

Három röpke óra elteltével már részegen táncoltam a parketten magamból kikelve. Mintha nem is én lettem volna. Flörtöltem a srácokkal miközben ők fogdostak engem és ezt hagytam. Viszont megéreztem a hátamon egy pillantást. Megfordultam és szembe találtam magam egy piros szempárral, ami dühösebb volt, mint valaha.

- Mit keresel itt? – kérdeztem. Figyelmen kívül hagytam a szúrós tekintetét, de mire visszamentem volna a srácokhoz táncolni már sehol sem voltak.

- Összeszedek valakit, akinek otthon lenne a helye.

- Nem vagy az anyám, hogy megszabd, mit tegyek.

- Igazán?

- Igen, mert éppen téged akarlak elfelejteni. – mondtam és meghúztam a poharam tartalmát. – Húzz el.

- Nem.

- Akkor táncolj velem. – mondtam és a nyakába fűztem a kezemet. jelezném teljesen részeg voltam. Normál esetben ezt nem tenném meg.

Először dühösen méregetett, majd elvette a fél pohár vodkámat és egyben lehúzta. Megtörölte a száját, majd a kezét a derekamra tette. Ez most teljesen más volt, mint az előbbi fiúk. Most csak azt éreztem, hogy velem foglalkozik. Nem szab meg semmit, csak sodródik az árral, ahogy azt kell. A vállaira hajtottam a fejemet és hagytam, hogy irányítson. Valami latin zenét játszhattak, amire mozgatta a csípőmet. fogalmam sem volt róla, hogy Bakugo Katsuki tud táncolni, de arról sem, hogy én tudok. Mire nem képes pár pohár szeszes ital. Igaz? A fejét a nyakamhoz hajtotta. A bőrömön megéreztem a puha ajkait, így félre hajtottam a fejemet. Zavartan fogtam fel mit csináltam, de ő csak gonoszul elmosolyodott.

- Menjünk egy kicsit csendesebb helyre. – adta ki az utasítást a fiú én, pedig követtem. Egyenesen a kocsijához mentünk én, pedig pontosan tudtam, hogy ez annyit jelent, hogy hazamegyünk. Menet közben megbotlottam egy gödörben így Bakugo a hónom alá nyúlt és elkísért a kocsijáig.

- Miért jöttél értem? – kérdeztem, amikor már hazafelé tartottunk.

- Mert aggódtam.

- Ugyan. A nagy Bakugo Katsuki nem aggódik csak úgy senkiért. Ha igen, akkor nagyon ellágyultál. Csak nem lány van a dologban? – kérdeztem, de magam is féltem a választól.

- De igen. Egy nagyon hangos és aranyos lány. – mondta és először láttam őszintén elmosolyodni.

- Milyen jó annak a lánynak. – sóhajtottam, majd az ablaknak döntöttem a fejemet. – Ő megkapja azt, ami nekem nem adatott meg.

- Ugyan mit? Mindened megvan?

- Kivéve téged. – mondtam ki és éreztem, hogy elsüllyedek szégyenemben. – Mindegy is. Csak vigyél haza és többet nem kell velem foglalkoznod.

- Miért is nem? Te vagy az én drága szomszédom.

Összeszorítottam a fogsoromat, majd már alig vártam, hogy megálljon az autó. Mikor végre leállt a motor kiszálltam és meg sem álltam volna a házunkig.

- Köszi a fuvart, de most már engedj el. – mondtam a fiúnak, aki elkapta a kezemet.

- NE HISZTIZZ MÁR. – kiabált rám, ami eléggé meglepett. – Nem akarsz így haza menni, nem?

- De veled sem akarok lenni. – fordítottam el a tekintetemet.

- Miért?

- Mert fáj.

- Nyugi. Minden okés lesz. – fogta meg lágyan a kezemet én, pedig meg nem tudtam már mit tenni. Nem ellenkeztem neki sose csak ma. Mindig azt tettem, amit akar, de ma tényleg felejteni akartam. Felvezetett az emeletre, majd a szobájába. Zavartan néztem körbe és igyekeztem mindent megjegyezni. lehet, hogy ez az utolsó alkalom, hogy itt vagyok. Sóhajtottam, majd elterültem a foteljában. Olyan illata volt, mint neki. El kell engednem. Éreztem, ahogy a könnyek összegyűlnek a szemembe és ki akarnak csordulni, de nem hagyhattam.

- Itt egy váltás ruha. Menj, zuhanyozz le. Bűzlesz a piától és az idegen srácok kölniétől.

- Csak nem zavar? – kérdeztem és a választ meg sem várva bementem a fürdőbe. Viszont mielőtt bezárhattam volna az ajtót ő rám tört és a ruhámnál fogva megragadott és beállított a zuhany alá. Folyamatosan engedte rám a vizet én, pedig nem tudtam kiszabadulni a szorításából. – Engedj már el. – mondtam könnyes szemmel, de ez nem látszott a víztől.

- Igenis zavar, hogy más srácoknak ennyi minden megengedtél.

- Csak engedd már, hogy elfelejtselek. – mondtam és megtöröltem a szememet.

- Nem akarom. – mondta és a falnak szorítva megcsókolt. Vízes ruháink egymáshoz tapadtak én, pedig hihetetlenül vágytam az előttem álló érintésére. A kezemet újra a nyaka köre fontam és hagytam, hogy eggyé olvadjunk. Levegő hiányában elváltunk én, pedig kipirult arccal néztem rá, amit nem az alkohol okozott. – Zuhanyozz le, majd gyere. – mondta és rám sem nézett. Kiment a helységből, mintha semmi sem történt volna. A kezeimet az ajkaimhoz emeltem, majd ledobáltam a vizes ruhámat és lezuhanyoztam. Az ő tusfürdőjét használtam, ami elég férfias volt, de közben kellemes is. Felvettem a pólót, amit adott, majd a bugyimat és kivánszorogtam a fürdőből. Ő az ágy szélén ült összekulcsolt ujjakkal.

- Beszélnünk kell.

- Oké vettem. Ez nem történt meg és senkinek sem fogok erről beszélni. Ismerem ezt a dumát Bakugo.

- Nem ezt akartam. – nézett rám bennem, pedig a vér is megfagyott. Leültem vele szembe. – Tudod. – kezdte én, pedig közelebb hajoltam hozzá.

- Történt valami? – kérdeztem, mire megfogta a csuklómat és az ágyára emelt.

- Mostantól csak az én illatom lehet rajtad. – támaszkodott fölém én, pedig vöröslő arccal néztem rá.

- Ha akarsz valamit, mond ki. Nem kell nekem újabb hat év teli viszonzatlan szerelemmel.

- Téged akarlak. – mondta és megcsókolt. Eltoltam magamtól.

- Tessék?

- Lassú a felfogásod lüke. Szeretlek. – mondta ki én, pedig eltakartam a szememet és elsírtam magam.

- Most nem viccelsz velem?

- Úgy ismersz?

- Igen.

- Kössz. Nem viccelek. Halálosan komoly vagyok.

- Én is szeretlek. Már hat éve halálosan szerelmes vagyok beléd.

- Az jó, mert nem szándékozlak elengedni. Soha. Többet. – vigyorgott rám gonoszan én, pedig még nem tudtam mire vállalkoztam ezzel a szerelemmel.

Vannak olyanok, akik a (T/N)-t nem cserélik ki a saját nevükre? Mert akkor ők egy ilyen nevű karaktert látnak, aki az összes fiú karakterrel kavar. Ne mondjátok, hogy megőrültem, mert akkor ez a karantén hatása.