BnHA Oneshot /Kérések zárva/

Bakugo Katsuki x Reader

parkimchi Késtem tudom és ezért Gomen, de nem volt időm, ez pedig félkész volt csak. Rengetegszer kezdtem el újra, mivel mindig jött egy jobb ötlet.

Amikor összecsapnak a fejed fölött a hullámok gondolj arra, hogy nem vagy gyenge. Erősebb vagy, mint akárki, akinek szuperereje van. Állj mindig fel és egyenrangú leszel velük. Ne hagyd, hogy a földre küldjenek. Ne hagyd, magad. Legyél erősebb. És amikor feladnád, akkor gondolj arra, hogy erős leszel. Erősebb leszel, mint All Might.

De mi van akkor, ha hiába küzdök, nem leszek elég jó? Mi van, ha nem akarok olyan lenni, mint ők? Azért, mert végleg feladtam. Azért.... Azért mert nincs, képességem sose lehetek olyan, mint ők.

Minden napomat magányosan töltöm. Senki sem áll mellettem így csak tűröm és tűröm a bántásokat. Viszont mint egy isteni ajándék úgy toppant be az életembe a megmentőm. Kiragadott a minden napi problémáimból és megmentette a lelkemet.

Egy váratlan segítség egy idegesítő alaktól. Gyerekkorom óta ismerem Bakugo Katsukit. Utálom, de szeretem is. Reggelente vele sétálok az iskolába és haza is. De még nem volt alkalmam elmondani neki az érzéseimet. Közben belekerültem egy rossz kapcsolatba. Minden nap bántalmazott a barátom és én nem szóltam senkinek semmit. Megvert, megerőszakolt. Szinte kitépte a lelkemet a helyéről. Már nem tudtam mosolyogni sem. Csak tűrtem. Tűrtem, hogy megalázzon, mert tudtam, hogy semmire nem vagyok képes. Egy képesség nélküli ember vagyok.

Viszont az egyik nap nem takartam el elég rendesen a zúzódásaimat. És amikor kiléptem a házából megláttam Bakugot. Ő volt az oxigén a légmentes területen. De nem mutattam ki semmit. Ő mégis tudta, hogy valami baj van. Megragadta lágyan a karomat és feltűrte az ujját. Minden zúzódás látszott én, pedig tiltakoztam. Nem akartam, hogy megtudja. Szorosan magához ölelt, majd egyenesen bement a házba. Próbáltam visszatartani, de az a düh, ami a szemében volt megrémisztett.

De nem kellett bemennem, ahhoz, hogy haljam, tudjam, mi történik odabent.

- TE MOCSKOS SZEMÉTLÁDA!!! LETEKEREM A FEJEDET A HELYÉRŐL.- kiabálta Bakugo én, pedig csak kintről hallgattam, ahogyan tör-zúz a lakásban és néhol felrobbant valamit. – HA MÉG EGYSZER (T/N) KÖZELÉBE MÉSZ LETEKEREM A FASZODAT A HELYÉRŐL. MEGÉRTETTED VAGY KIVERJEM BELŐLED A SZART IS?

Pillanatokkal később Bakugo oda jött mellém én, pedig a karjaiba menekültem. Szorosan magamhoz húztam és sírtam. Elsírtam minden bánatomat, fájdalmamat. Tudtam, hogy benne megbízhatok. Viszont ekkor egy váratlan dolog ütötte meg a fülemet.

- Szeretlek (T/N). Soha többet nem hagyom, hogy más is hozzád érjen. – mondta én, pedig megnyugvásra találtam.

Ez egy évvel ezelőtt volt. Egy éve lettem Bakugo Katsuki barátnője és nem bántam meg. Rossz modora ellenére úgy vigyázott rám, mint egy porcelán babára. Hihetetlenül Szeretem őt. Viszont be akar mutatni a barátainak én, pedig félek ettől. Mi lesz, ha nem fogadnak el engem? Mi lesz, ha miattam megutálják őt. Bár az is furcsa, hogy vannak barátai.

- Mikor mutatsz be akkor a barátaidnak? – kérdeztem, közben elmosogattam a tányérokat.

- A Valentin-napi bálon. – mondta közben kicsomagolt egy nyalókát. Lefagytam. Egy bálon? Mit vegyek fel? Mennyire kell kiöltözni? Hogy legyen a hajam? És a sminkemmel mi lesz? Nekem nincs pénzem ilyenekre. Lehajtottam a fejemet, de ekkor tovább folytatta. – Szóval 3 nap múlva bemutatlak azoknak az idiótáknak. Holnap elmegyünk és bevásárolunk. – felállt és elindult felém. – Meg akarom mutatni mindenkinek, hogy milyen dögös csajom van. – mondta és neki nyomott a pultnak és megcsókolt. Elpirultam a fejemet a mellkasának támasztottam.

- Szeretlek. – mondtam.

- Én is szeretlek. – mondta és nevetett.

- Mi olyan vicces? – kérdeztem.

- Még mindig látszanak a hátadon a csóknyomaim.

Fülig vörösödtem. Eltakartam az arcomat. De ő elvette a kezemet és megcsókolt.

- Olyan aranyos vagy, amikor elpirulsz. – mondta én, pedig azt hittem elolvadok. – Legszívesebben most azonnal letepernélek. Szépen lassan levetkőztetnélek és újra a mennyországba juttatnálak. Persze csak élvezeti szinten. – mondta és ekkor berontott az anyukája.

- Anyuci hazajött. – kiáltotta az ajtóból. – Hol van az én kedvenc Sógornőm? – kérdezte és bedugta a fejét a konyhába. – BAKUGO TE MI AZ ISTENT CSNÁLSZ? MÉG TÚL FIATAL? HOGY UNOKÁT SZÜLJÖN NEKEM.

- MI BAJOD VAN NYANYA? – kezdtek el veszekedni, de én csak nevettem.

Elindultam a szobába és lefeküdtem Bakugo ágyára. Elővettem a könyvemet és tovább olvastam.

- Már megint lecseréltél a könyvre? – jött be a fiú én, pedig felpillantva becsuktam a könyvet.

- Az sosem fog megtörténni. –mondtam és egy kis hatásszünet után folytattam. – Talán.

Egy röpke pillanat alatt eltelt ez a 3 nap. Ott álltam az U.A. előtt Kiöltözve kicsinosítva, Bakugoval az oldalamon. Ahogy beljebb jutottunk egyre görcsösebben fogtam a karját.

- Ha elszorítod a vérkeringésem lehet, hogy többet nem fogom használni a kezemet.

- Bocsánat. – lazítottam a szorításon.

- Azokhoz a fura emberekhez mentünk. – mondtam és megpillantottam a hőstagozatos diákokat, akik teljesen külön csoportot alkottak. – Legyél büszke magadra.

- Ezt könnyű mondani.

- Nézzétek, ott jön Bakugo. – kiáltotta egy rózsaszín lány.

- Elhozta a húgát? – kérdezte egy copfos lány.

- Nem vagyok a húgod. – mondtam ő, pedig oda hajolt hozzám és megcsókolt.

- Megmondtam. Legyél büszke magadra.

Mikor oda értünk a társasághoz mindenki tátott szájjal nézett ránk. Felpillantottam Bakugora, aki önelégülten mosolygott.

- Ne...Ez nem lehet igaz. – szólalt meg egy piros hajú fiú. – Akkor ő (T/N)?

- Igen. – válaszolta a fiúnak, majd lehajolt hozzám. – Ez a Piros hajú Kirishima, A felemás Todoroki, a zöld hajú Midoriya, a barna hajú lány Uraraka, A szikla fejű Koda, A könyök mester az Sero, A madárka az Tokoyami, Nagyajak az Sato, a több karú az Shoji, Kék hajú az IIda, Kisbékát Asuinak hívják A fekete hajú az Yaoyorozu, a farkas gyerek az Ojiro, a villámos gyerek az Kaminari ő tölti a telefonunkat, A rózsaszín lány az Ashido, a fura cimpájú Jiro, az a lenyalt szőke az Aoyama, és a láthatatlan testű az Hagakura. És akit mindenképpen kerülj el az ő. – mutatott egy alacsony srácra, aki fura fejjel közeledett felém. – Takarodj innen Mineta.

Az a pár lány, aki ott volt elvonult és susmorogtak valamit közben rám rám pillantgattak. Megpróbáltam kizárni őket, de ekkor megjelent egy fekete hajú férfi, akit pontosan tudtam ki. Édesapám barátja volt, így mosolyogva fordultam felé.

- Szia Shouta. - integettem, mire megfagyott minden. A férfi elmosolyodott.

- Mit keresel itt (T/N)-chan?

- Bakugo barátnőjeként vagyok itt. – mondtam és belekaroltam a fiúba és büszkén mutogattam. A férfi végig mérte, majd megszólalt.

- Áldásom rátok. – ezzel otthagyott minket.

- Mióta vagy ilyen jóba a tanárommal? – sandított rám Bakugo.

- Gyerekkorom óta ismerem. Apa barátja volt.

- És őt ilyen könnyen tegezed, engem pedig nem vagy képes.ű

- De az olyan zavarba ejtő.

- Mond ki.

- Nem.

- Mond ki.

- Katsuki.

- Imádlak. – mondta és megcsókolt.