Midoryia Izuku x Reader

2.6K 120 4
                                    

Spoilert tartalmaz a 3.évadból!!!

Egy kiváló hős válhatna belőle, de All might visszavonulását túlságosan is a szívére vette, amit Shigaraki Tomura ki is használt. Magához csábította a tisztaszívű fiút, aki megtapasztalta a sötét oldalt és ott is ragadt. Egy megtört és magányos szív, amit ellepett a sötétség.

All might nevelt lánya vagyok (T/N). Régóta ismertem Midoriya Izukut, de sosem gondoltam volna, hogy feladja a hős létet. Miután All might visszavonult azóta elkezdett megváltozni. Viszont Egy hónappal később eltünt. Ezek után a jó és tisztességes Deku helyét, egy zord és kegyetlen fiú vette át.

Hazafelé sétáltam, amikor egy sikátor felől meghallottam azt a bizonyos nevetés. Elkezdtem rohanni és végig sem gondolva mit akarok tenni oda rohantam a fiúhoz, aki éppen a bandájával lógott.

- DEKU. - kiáltottam, mire összeszorította a fogsorát.

- Mit keresel itt (T/N)? Ha te is azért jöttél, mint a többiek, akkor már most add fel.

- Soha nem foglak feladni, IDIÓTA. - mondtam és közelebb mentem a fiúhoz. - Midoriya Izuku, aki annyira hős akart lenni, hogy éjjel-nappal edzett és tanult, mint valami hülye. Hol van az a srác, akiben apám meglátta a lehetőséget.

- Már rég meghalt. - Jött közelebb Shigaraki Tomura. - Add fel kicsi lány. Belőle többet nem lehet hős.

- De lehet. Ő már egy hős csak letért egy kicsit az útjáról. Csak vissza kell rántanom. Még nincs veszve semmi. - mondtam idegesen.

- Milyen bátor kislány. Nem félsz tőlem? - Kérdezte a férfi és félre tolva Dekut közelebb lépett hozzám, de nem féltem.

Ha Dekuban tényleg maradt hősiesség, akkor meg fog menteni. A férfi kinyújtotta a kezét és meg akart érinteni, de Deku közbe szólt.

- Shigaraki-san. Ne érj hozzá (T/N)-hez. Ha most megölöd, akkor a "Bukott hőst" is magadra haragítod.

- Egy ilyen kislány miatt? - nevetett. - És ugyan miért?

- Mert ő a lánya. - mondta én, pedig megszorítottam a táskám szíját.

- Rossz helyre tévedtél kislány. De még hasznos lehetsz. Egy ilyen gyenge... - mondta, de most én nevettem.

- Szerinted kinek a lánya vagyok? - kérdeztem nevetve. - Azt hiszed, hogy hagyni fogom magam egy olyan ellen, aki elvette tőlem Izukut? Aki egy kibaszott agykontrollal manipulálja őt?

- Honnan tudod? - kérdezte és hátra lépett.

- Mindenki tudja. All for One egyik lopott képessége nem igaz? Deku szeme nem fekete, mint az éj. - léptem közelebb hozzá. - Nem érdekel, hogy apám elődének a gyereke vagy, de ha nem engeded el Dekut, akkor itt helyben megöllek. - mondtam és egy kicsit átvettem közben Bakugo stílusát. Hiába ő tanította meg irányítani az erőmet.

- Hogy tudna egy ilyen, mint te engem megölni?

- Megmutassam? - Kérdeztem és kiengedtem a robbanó folyadékot a jobb kezemből. - Csak egyszer kérem. ENGEDD EL DEKUT.

- Soha. - Nevetett, de egy pillanat alatt lefagyott a mosoly az arcáról. Dekuhoz leptem, aki nem reagált rám. Arrébb rántottam, majd a bal kezemet a földre tettem, ahova kiengedtem a folyadékot, ami hatalmas robbanást generált.

A járdára kirepülve értem földet ugyan úgy, mint Deku. Felültem és oda mentem a fiúhoz. Azonnal hívtam a mentőket és a kórházba szállították. Hívtam apát is, de mire ideért én már bealudtam a fiú ágya mellett.

Amikor felébredtem már otthon feküdtem a saját ágyamban. Mint egy másnapos úgy éreztem magam. Az egész testem fájt. Nem tudtam rendesen mozogni, így csak nagy nehezen sétáltam ki a konyhába, ahol apa kávézott éppen. Amikor meglátott az ajtóban rám mosolygott.

- Hogy vagy? – kérdezte és közelebb sétált hozzám.

- Nehezen mozgok, de megvagyok. Deku?

- Egy ideig még bent tartják, de túléli. Hálával tartozom neked. – mondta és megölelt. – Ez az én hibám volt...

- Hagyjátok már ezt abba. Nem volt senki hibája sem. Te felemésztetted az erődet és ő megkapta ezt. – mondtam és leültem a pulthoz.

Két óra múlva a kórházban sétáltam a korterméhez. Kinyitottam az ajtót és mosolyogva pillantottam a fiúra, aki bűnbánóan pillantott kifelé az ablakon. Kopogtattam az ajtón, majd beléptem.

- Zavarok? – kérdeztem.

- (T/N)-chan. – nézett rám.

Odaléptem a fiúhoz és átöleltem őt. Mélyen magamba szívtam az illatát, amit lassan 1 hónapja nem éreztem. A szemébe néztem, ami újra zölden csillogott.

- Jó, hogy újra köztünk vagy Deku.

- Jó érzés, hogy végre tudom mozgatni a testemet. Eddig csak figyeltem, ahogy irányítja a testemet. Hasonló a képessége, mint az 1-B-s Hitoshi-kunnak. – mondta és összeszorította a kezét. – Ha nem rohantam volna el, akkor...akkor...

- Fogd már be. – mondtam és a kezem a szájára helyeztem.

Ő megfogta a kezemet és egy lágy csókot hintet rá. Komolyan a szemembe nézet, majd közelebb húzott magához és megcsókolt. Kipirulva néztem rá ő, pedig mosolyogva lehunyta a szemeit.

- Hiányoztál (T/N) – chan.

- Te is nekem.

- Ez nem volt túl meggyőző. – mondta én, pedig megcsókoltam. – Szeretlek. – mondta és magához húzott egy újabb csókra.

Na, milyen lett? Ezt így a képeket nézegetve találtam ki ezt. Mi a véleményetek?

BnHA Oneshot /Kérések zárva/Where stories live. Discover now