BnHA Oneshot /Kérések zárva/

[18+] Aizawa Shouta x Reader

Már nem tudom ki kérte. Elfelejtettem megjelölni. :( Gomeeenne~

Daddyyy *-*

A szüleim elhagytak engem. Kiraktak a régi ismerősük háza előtt és a teljes gyámságot rá bízták. Egy középiskolai tanár, aki szinte életképtelen. Pontosan miatta kellett megtanulnom sokkal hamarabb főzni, mosni, takarítani, mint másoknak. Amíg én ezeket már 10 éves korom óta űzöm, addig ők akkor még az iskolával szenvedtek. Nekem a tanulással sosem volt gondom, hiszen ez a férfi gondoskodott róla,  hogy mindent megértsek. Úgy magyarázott el nekem mindent, hogy én is megértsem. Ezek után lett belőle tanár. Viszont így még nagyobb lett köztünk a távolság.

Mindig is tudtam, hogy a szüleimnek nem kellettem. Elhagytak engem, hogy szabadabban élhessenek és csak egy kibaszott levelet hagytak. Bár emiatt nem tudtam őket utálni. Korán lettek szülők. De azt sosem értettem, hogy miért egy ilyen életképtelen alakra bíztak engem? Egy olyan alakra, akihez nyolc éves koromban kerültem, aki csak tizenegy évvel volt nálam idősebb mégis remekül helyt állt, mint apuka. Pontosan tudta mit csinál és megvédett a gonoszkodások ellenére is. Az antiszociális tanár, aki bárkit kicsaphat az U.A. - ből? Igen. Ez mind egy személy. A jó öreg Aizawa Shouta a jelenleg huszonnyolc éves tanár, aki az U.A.- s diákokat terrorizálja.

Fáradtan hazaestem az iskolából. Nem akartam hős lenni. Számomra az túlságosan feltűnő munka. Én inkább megvagyok a saját világomban és a saját képességemet megtartom magamnak. Elpakoltam az út közben vásároltakat a konyhában, majd neki álltam megcsinálni a házimat. Gyorsan végeztem, majd neki álltam a házi munkának. Mire a gondviselőm hazaért az iskolai bankettről én már készen vártam őt vacsorával.

- Utálom azt a sok szaros kölyköt. - jött be az ajtón. Ivott.

- Tudom, hogy sokat ittál, de ők a tanítványaid voltak. - hallottam Yamada-sn hangját meg és fellélegeztem. - (T/N)-chaaan. Csomagod jött.

- Csak hagyd ott mindjárt összeszedem. - mondtam, mire a kanapéra dobta a fekete hajút, majd oda jött mellém. 

- Mi lesz a vacsi?

- Csak valami egyszerű. -  mondtam elzártam a tűzhelyet. - Megterítenéd az asztalt?

- Rohanok. - mondta én, pedig oda mentem Aizawa-hoz.

- Nagyra becsült Aizawa Shouta - san. Mi lenne, ha összeszedné magát és az asztalhoz vánszorogna, elfogyasztaná a kaját, amit csináltam, majd megfürdene és elvonulna aludni, hogy kialudja magából az alkoholt?

- Képtelen vagyok rá. - mondta és a fejét a kárpitba fúrta.

- Hagyd (T/N)-chan. Gyere együnk ketten. Romantikus vacsora a kedvenc hősöddel? -  vigyorgott rám én, pedig nevetve elfogadtam.

- Örömömre szolgál.

Elkezdtünk enni, amikor Aizawa felkötött hajjal ült le köreinkbe, majd egy hang nélkül neki állt enni. Mikor befejeztük a vacsorát ő elment fürdeni, amíg mi elpakoltunk. 

- Köszönöm a segítséget Yamada-san. - mondtam. - És hogy haza hoztad ezt az őrült hernyót.

- Ő kérte. Azt mondta haza akar jönni hozzád mindenképpen. - mondta én, pedig fülig vörösödtem. - Mikor vallod már be neki?

- Nem tehetem. Ő a szüleim...

- Már lassan felnőtt vagy és ez a kötelék megszűnik köztetek. Ha nem lépsz időben, akkor elveszítheted. Na, de most lépek. Szia Drágám. - mondta és csókot dobott nekem. Megráztam a fejemet, majd megfordultam és bementem.