BnHA Oneshot /Kérések zárva/

Toga Himiko X Female Reader

Szpisjak - nak. 😊  Soha életemben nem írtam lány x lány történetet, ezért ne kövezz meg, ha nem lett jó. És ilyen témában 18+-ost nem vállalok. Erre rájöttem.😅

Csak egy egyszerű lány vagyok, esküszöm. Semmilyen érdekességgel nem rendelkezem. Nekem nem adatott meg, hogy legyen képességem, így csak egy egyszerű irodai alkalmazott vagyok. Vagyis csak lennék, de van nekem egy nagyon jó barátom, akit mindenki ismer.

Nehezen emelem a lábaimat, hogy eljussak a lakásomig. tegnap este óta nem voltam itthon. A munkába bejött egy új projekt és mivel osztályvezető vagyok, így nekem kell a legjobbat nyújtanom. De ha nem lenne ilyen fárasztó, akkor sokkal jobbat tudnék nyújtani. Kinyitottam a lakásom ajtaját és bevánszorogtam az ajtón. Felkapcsolva a lámpát megpillantottam az ágyamon fekvő Toshinori-t. A fénytől összehúzta a szemét én, pedig kérdőn néztem rá.

- Későn jöttél. – jegyezte meg én, pedig ledobtam minden cuccomat és oda kuporodtam mellé.

- Bejött egy új projekt. – sóhajtottam és hozzábújtam.

Köztünk ez már természetes volt, ugyanis tudtuk, hogy semmit nem érzünk egymás iránt. Plusz én már egy ideje (úgy 10 éve) rájöttem, hogy nem igazán érdekelnek a férfiak és ezt Toshinori is jól tudja. Ő volt az, aki mindig mellettem állt. Főleg akkor, amikor a családomnak elmondtam, hogy a lányokat szeretem.

- Itt aludhatok? – kérdezte és felém fordult.

- Persze.

All might visszavonulása óta keresi a helyét a világban. Már nem képes megvédeni senkit sem, így hozzám menekül, mert tudja, hogy én mindig szívesen látom. Én, pedig meguntam, hogy kint vár rám a hidegben így adtam neki egy kulcsot.

Észre sem vettem, hogy mikor aludtam el, amikor meghallottam, hogy csörög a férfi telefonja. Kinyitottam a szememet és oldalba löktem a mellettem szuszogó férfit, aki természetesen ijedten kapta fel a fejét, majd elvette a kezemből a csörgő mobilt.

Hétvége révén visszadőltem, de megszólalt az én mobilom is. Fáradtan szóltam bele, amikor meghallottam az én drága rokonom hangját.

- Hé, (Név). – szólt bele Shigaraki.

- Mit akarsz?

- Segítened kell. Toga megsérült.

- Ki az a Toga? – kérdeztem, de már letette a telefont. Felvettem a kabátomat és elköszönve Toshinoritól elindultam a búvóhelyük felé.

Végig rohantam a jól ismert úton, majd ügyelve arra, hogy senki ne kövessen bevágódtam a sikátorba és villámsebességgel beléptem a vasajtón. Shigaraki sose kér segítséget tőlem. A szüleimnek hála kitanultam az alapfokú orvoslást vagy mit. Mindketten orvosok és azt akarták, hogy én is az legyek, de nem tudtam volna elviselni, ha egy beteg a kezeim között hal meg. Éppen ezért felhagytam ezzel az ötlettel és belekezdtem abba, amit igazán akartam.

Zihálva törtem be a bárba, ahol senki sem volt. A hátsó szoba felől jöttek a hangok én, pedig azonnal oda siettem. Viszont amikor beléptem az ajtón eltalált Amor nyila. Amikor megláttam a szőke lányt, aki az ágyon fekve a sebét szorongatta nyeltem egy nagyot. Az igazi ok, hogy nem lettem orvos, hogy seb függőségem van. Imádtam nézegetni más emberek sebeit vagy a megmaradt hegeket.

- Végre ideértél. – tette keresztbe a karját Shigaraki.

- Beszóltál? – kérdeztem és felkaptam egy szikét. – Mi történt?

- Leesett a lépcsőn és magába állította a kést, amit még mindig nem értek mit keresett nála.

- Értem. Akkor.. Ha megengeditek... - mondtam és kiürítettem a szobát. Márcsak én és a lány maradtunk. – Megtennéd, hogy leveszed a felsődet, hogy hozzáférhessek a sebhez?

- Igen, sensei.

- Nem vagyok Sensei.

- De mindig téged hívnak nem igaz (Név)-chan? Toga vagyok, Toga Himiko. – mosolygott rám én, pedig késztetést éreztem rá, hogy megcsókoljam. Levettem a kosztümöm kabát részét és a lány fölé mászva egy ideig a szemébe néztem, majd birtokba vettem az ajkait. Jelenleg bűnt követek el, hiszen most egy kiskorúról van szó.

- Mi lenne, ha alaposan kivizsgálnálak? – kérdeztem és megnyaltam az ajkaimat, amikor elváltunk egymástól.

Viszont valószínűleg megijesztettem. Könnyes szemekkel nézett rám. Azonnal lenyugtattam a bennem lévő fenevadat és elláttam a sebét egy hang nélkül.

A hetek elteltek, de nem tudtam elfelejteni a sárga szemeit. Már teljesen magam alatt voltam, amikor valaki csengetett az ajtómon. Kinyitottam és a lány állt előttem. Meglepődve néztem rá, amikor ő egyetlen szó nélkül magához ölelt.

- Történt valami Toga-san?

- Sajnálom. Ha akkor nem sírtam volna el magam, akkor... most nem haragudnál rám... De annyira örültem, hogy megcsókoltál. Én olyan régóta szerelmes vagyok beléd, hiszen Shigaraki mindig veled beszélget és közben mosolyog. De amikor eljöttél ellátni Dabit akkor tudtam csak igazán, hogy... Hogy beléd szerettem (Név)- chan.

A szavai hallatára először lefagytam, majd halványan elmosolyodtam és visszaöleltem a lányt. Szorosan magamhoz húztam és becsuktam magunk mögött az ajtót.

- Ezek a szavak számomra a megváltás. Én is szeretlek Himiko. – mondtam és megcsókoltam.....