BnHA Oneshot /Kérések zárva/

Todoroki x Reader

SzakadtGatya

- Minden rendben van. Lélegezz mélyeket. Minden rendbe fog jönni. - suttogta a hős a fülembe én, pedig kétségbeesetten kapaszkodtam belé. A szívem zakatolt és közben darabokra tört. Elvesztem anyától és sikeresen rossz emberekbe futottam bele. Olyanokba, akikkel egy velem egykorúnak nem kellett volna összefutnia. Gyorsan beleolvad velem a tömegbe így egyik se tudott utánunk jönni. Bár ebbe az is közbe játszott, hogy a jég miatt nem tudtak mozdulni.

Ezek után már csak annyi emlékem van, hogy haza vitt és anya kétségbeesetten ölelt magához. Ezek után megromlott vele a kapcsolatom. Kitaszított és inkább fizette, hogy messze tanuljak. Valamiért soha többet nem akart látni. Nagymama azt mondta, hogy rájött, hogy nem anyának való, de akkor miért azután dobott el anya? Talán azóta kezdtem el utálni a hőst, aki megmentett.

 Mostanában az U.A.ben kezdtem el tanulni. De véletlen se azért, mert annyira akartam volna. Nem, inkább ellenkezőleg. Megakartam találni azt a hőst, de nem volt nehéz. Hiszen Deku-val együtt és a robbantgatós idiótával mindig a hírek elején szerepelnek. Micsoda édes hármas egy olyan alaknak, aki tönkre tette az életemet.

- A mai napon két nagyon híres hős fog beszélni veletek. Vezette fel az egészet az egykori Béke szimbóluma All might. - Valaha ők a tanítványaim voltak és most egyre jobban büszke vagyok rájuk, hogy ilyen hősökké nőtték ki magukat.

- Ugyan már All might. - hallottam meg az ismerős hangot. A Shoto nevű hős lépett be, én pedig idegesen felpattantam az asztalomtól, ami miatt az összes figyelmet magamra vontam.

- Sajnálom tanár úr, de forog a gyomrom. - mondtam és kimentem a teremből.

Nem álltam arra készen, hogy találkozzak azzal a kétszínű emberrel. Túl sok volt nekem ez az egész mára. Legszívesebben hazamentem volna, de a következő órában Aizawa-senseijel leszünk és tőle rendesen félek. Na mindegy. Sétálgattam az iskola folyosóján, amikor szembe találtam magam a "Robbantgatós idiótával", aki éppen Aizawa-senseijel beszélt.

- És itt is van a te fiatalabb másod. - mondta a tanár, mire a szöszi rám nézett. 

Vettem egy mély levegőt és oda mentem és kezet nyújtottam illedelmesen. Bemutatkoztunk egymásnak, de nem értettem miért vigyorog.

- Sensei. Micsoda sértés már, hogy hasonlít ez a lány. Én ennél sokkal jobb voltam.

- Mit mondtál, de kibaszott idióta? - kérdeztem és a kezeim lángba gyulladtak. 

- Na... - nevetett. - Ez már valami, de a tüzes nők ellen van nekünk a mi kis Shoto-nk. - mondta én, pedig hirtelen irdatlan hideget éreztem. 

- Most mit tesz az ifjú hölgy? - kérdezte Shoto.

- Bosszút áll. - mondtam és egy centire megállítottam a jeges kezemet az arca előtt. Ha megütöm, akkor Aizawa megbűntet, amit nem akarok. 

- Mi ez a hatalmas ellenszenv? - nézett rám a férfi. Hátrébb léptem tőle.

- Tehát a híres-neves hős nem ismer fel. - keserű mosolyt erőltettem magamra. Olyan volt, mintha megakart volna szakadni a szívem.

- De felismerlek. Csak, akkor még nem voltál igazi nő. - mosolyodott el, mire én teljesen zavarba jöttem.

- Hagyd ezt a süket dumát. - mondtam és mérgesen a szemeibe néztem, de a zavaromat nem tudtam leplezni. - Mit mondtál aznap anyámnak? Utána kidobott a házból és soha többet nem akart látni.

- Értem. Van egy olyan érzésem, hogy amiatt engem okolsz és az előbbi kitörésed, ahhoz vezethető vissza. - Nézett egyenesen a szemeimbe. - De megnyugtatlak. Az anyád nem akart téged. Nem elvesztél. Direkt hagyott ott. - mondta nekem, pedig azonnal lendült a kezem, de elkapta és megölelt. - Nem kellene ilyen erőszakosnak lenned.