BnHA Oneshot /Kérések zárva/

Hizashi Yamada x Reader

inuyasha214 ha nagyon gáz lett szólj írok másikat.

Menekülj! Én csak ehhez értek. Vagyis csak értettem. Mióta megismertem őt felbolygatta az egész életemet. Viszont ő egy elismert hős. Mit akarhatna tőlem? Én egy szörnyeteg vagyok. Olyan erővel rendelkezem, amivel elpusztíthatom a világot. Pont ezért rettegek. Rettegek, hogy bántani fogom vele. Nem merek hozzáérni, hiszen nem tudom korlátozni az erőmet. De egy napom használnom kell. Bár ne a holnapi lenne ez a nap.

Reggel kikelek az ágyamból és elkezdek felöltözni. Kisétálok és elindulok az U.A. felé. Egy véletlen folyamán meghallottam, hogy miről beszélgetnek az egyik sikátorban.

Éppen hazafelé tartottam, amikor elpattant a táskámnak a pántja és kiborult. Elkezdtem összeszedegetni, amikor egy ijesztő alak sétált el egy lánnyal az oldalán. „Holnap délben az U.A. el fog pusztulni." Pontosan ezt mondta az a fiú, én, pedig összeszedtem mindenem és elkezdtem rohanni. Yamada-san házáig megsem álltam. Elkezdtem dörömbölni az ajtón.

- Yamada-san. Szörnyű baj van. Engedj be. – mondtam, majd kinyitotta az ajtót.

Fáradtan nézett rám. Szőke haját kiengedte félmeztelenül támaszkodott az ajtónak és rám emelte zöld szemeit. Nyeltem egy nagyot mivel hihetetlenül szexi volt így.

- Mi baj van (T/N)-san?

- El akarják pusztítani az Akadémiát.

- Ezt honnan veszed? – nézett rám.

- Egy fura alak mondta. Már láttam őt a hírekben. A Gonosztevők Szövetségének a tagja. Meg kell állítanod.

- Biztosan csak rosszul láttad. – mondta és megdörzsölte a szemét. – Vagy hallottad.

- Nem hiszel nekem? – kérdeztem lehajtott fejjel.

- Hát elképzelhetetlen, hogy az U.A. –t támadják meg.

- Hülye. Ha nem hiszel nekem, akkor, majd én megoldom.

Nos, igen. Nem valami hiszékeny pasi így hiába magyarázkodtam volna neki felesleges lett volna. De meg fogom menteni az Akadémiát.

Bementem az épületbe. Még volt fél órám délig. Megkerestem az igazgatót, hogy hátha ő hisz nekem.

- Ez baj. Biztos jól hallotta? – kérdezte.

- Igen. Teljesen biztos vagyok a dologban.

- Rendben. Akkor megerősítettem a védelmet. Biztos, ami biztos. Szólt erről valakinek?

- Present Mic-nek, de nem hitt nekem.

- Értem. Nos, akkor megteszünk mindent. Köszönöm, hogy értesített minket. Kérem hadja el a környéket, nehogy baja essen.

- Nem. Segíteni fogok.

- Tudtommal nem rendelkezik szuper erővel, akkor mégis honnan gondolja, hogy segíteni tud?

Levettem a keztyűmet és a kabátomat. Ezzel felfedtem a testemet borító fekete mintákat, amik a pusztulás jelei voltak.

- Titkolnom kellett az erőmet, de most felhasználhatom ezt az erőt. – mondtam.

- Miért kellett titkolnia?

- Mert elveszítem az eszemet egy idő után. Magam is a sötétbe zuhanok, de ha ez megtörténik, öljenek meg.

Ezzel kimentem az épületből. Hagytam, hogy lássák a mintákat, hagytam, hogy féljenek. Hiába mondanám, hogy nem bántok semmit nem hitték volna el. Megálltam az épület előtt és vártam. A távolból hallatszottak a sikítozások. Közeledtek. Pár pillanattal később feltűntek. Az izmaim megfeszültek, de még nem engedhetem ki. Mögöttem a kapu bezárult és a kiözönlő hősöket is bezárta. Hallottam Yamada hangját. Hátrafordultam és rámosolyogtam.

- Jobb lesz, ha távolabb mentek, mert nagyon pipa vagyok. – mondtam és elkezdtem elengedni az erőmet.

A betűk elkezdtek mozogni a testemen, de nem támadtam. Megvártam, hogy ők támadjanak először. Mikor a találatok mellé ment elengedtem teljesen magamat.

- Sötét erők, bennem gyülekezzetek és pusztítsátok el az ellenséget. – motyogtam magam elé.

Sötét árnyak tűntek fel mögöttem, mire a szemben lévő emberek megálltak.

- Az U.A. csak egy ilyen kislányt képesek küldeni? – kérdezte egy kék hajú fickó. – Aki még csak nem is hős? Ez érdekes lesz.

Tüzeltek és eltalálták a vállamat. Itt elszakadt a cérna. Kiengedtem az összes árnyat és elkezdték a pusztítást, de én nem tettem semmit. Csak álltam és néztem. Koncentráltam, hogy a legéberebb maradjak. Nem hagyhattam, hogy elmerüljek a sötétségbe.

Amikor elmenekültek én összerogytam, de az erőm nem húzódott vissza. Egy hatalmas robajt hallottam a hátam mögül, majd két ölelő kar fonódott körém. Kinyitottam a szememet és szembe találtam magamat azzal a kedves szempárral.

- Nem hittél nekem. – mondtam.

- Sajnálom. A picsába (T/N). Miért csináltad ezt?

- Hogy megvédjek mindenkit. – mondtam és lecsuktam a szememet.

Minden erőmet felemésztette a képességem. Átvette a testem fölött a hatalmat és pusztítani akart. Viszont, amikor az első embert megtámadta volna, ő ahelyett, hogy védekezett volna megállt és magához ölelt. Ellökte a testem magától, de a férfi magához rántott és megcsókolt.

Amikor magamhoz tértem egy kórházban feküdtem. Az aznapi valószerűtlen történéseken gondolkodtam. Kinyitottam a szememet és egy szőke hajú férfi nézett rám. Elmosolyodott, amikor rám nézett.

- Hogy vagy, (T/N)? – kérdezte Hizashi-san.

- Megvagyok. Mi történt? Hogy változtam vissza?

- Úgy, ahogy Csipkerózsika felébredt. – mondta és közelebb hajolt hozzám és megcsókolt. Nem tudtam hova rakni. Kérdőn néztem rá, de ő csak mosolygott. – Mikor megcsókoltalak visszaváltoztál.

- Mindenki előtt megcsókoltál?

- Igen. Tudattam velük, hogy az én csajom vagy. – mondta levakarhatatlan mosollyal.

- Szeretlek. – mondtam.

- Tudom. Én is szeretlek.