BnHA Oneshot /Kérések zárva/

Dabi x Reader

Amycchi
Villain reader

Javítóintézet más gyereknek egy sötét hely, de nekem maga volt a mennyország. Rengeteg gyerekkel tudtam összebarátkozni. Ők is annyira furák voltak, mint én. Barátok voltunk. Gondoltam én.

Viszont az egyik éjjelen mikor már csak pár nap kellett volna, hogy kiengedjenek, akkor az épületet megtámadták és az összes gyereket elvitték, de rengetegen elmenekültek és igyekeztek segítséget hívni. Egyedül csak én maradtam és az éjszaka leplében elrejtőzve gondoltam arra, hogy végre szabad vagyok. Megúsztam ezt az egészet. Elindultam a város felé és lassan rájöttem mennyire is egyedül vagyok. Mennyire magányos lehetek, ha egyedül kell mennem valahova.

A sötét erdő felől mozgást hallottam. Majd egy furcsa alak jött felém. Félni nem féltem, mert nem vagyok gyenge a képességemnek hála nem kellett senkitől sem félnem. A hold fényében lassan megláttam a száraz bőrű embert. Tudtam jól kicsoda ő. Shigaraki Tomura, az egykori gyerekkori barátom. De nyoma veszett.

- Tomura. - örültem meg neki és megöleltem. 

- Érted jöttem (T/N)- chan, de nem találtalak sehol. Azok az idióták gyorsabbak voltak nálam. - mondta és megölelt. - Hazaviszlek az új otthonodba. - ezzel elengedett és mellette lépdelve mosolyogva ballagtam egy sötét paca felé.

Elvitt a egy bár szerű helyre, ahol egy szöszi lány várt.

- Biztos te vagy (T/N)-chaan~ - nézett rám sárga szemeivel.

- Igen én vagyok. - nyújtottam neki kezet. - És te?

- Toga Himiko. - fogadta el. - De legyünk barátok. - mondta, majd megnyalva a száját. - Remélem, majd adsz a véredből (T/N)-chan. Annyira akaroom~

- Nem. Tőle biztosan nem fogsz kapni. - mondta a lánynak, majd a pultnál ülőre nézett. - Dabi. A te gondjaidra bízom. - mondta és ezzel ott hagyott minket. 

- Nem akarok a terhedre lenni, szóval tegyél úgy, mintha itt sem lennék.

- Úgy is akartam. - mondta és tovább itt az italát.

Leültem az egyik fotelba, de egy pillanat alatt úrrá lett rajtam a fáradtság, amit ez a sok zűrzavar okozott, ezért egy pillanat alatt elaludtam.  

Nem tudom mennyi idő telhetett el, amikor éreztem, hogy valami jó meleg van mellettem. Alapjáraton elég fázós vagyok, szóval ösztönösen a meleg felé fordultam és igyekeztem minél közelebb kerülni hozzá. Viszont, amikor ráeszméltem, hogy ennek a melegségnek dobog a szíve, akkor teljesen meghökkenve hátrébb csúsztam az...ágyon? Úgy látszik időközben átkerültem valaki ágyába, aki nem volt más, mint a iszákos bunkó.

- Mit keresek itt? - kérdeztem és közben kétségbeesetten egy órát kerestem, amiről megállapíthatom, hogy mennyi az idő, de semmi.

- Hogy mit? Elaludtál a fotelban és a ide hoztalak. 

- Akkor köszönöm. - mondtam és felálltam és elviharzottam. 

A folyóson belefutottam Tomurába, aki elmagyarázott mindent. Megmutatta az előkészített szobámat, majd elrohant, mert dolga volt.

Talán egy hét telt el azóta, hogy itt vagyok. Ki akartam már menni és szabad lenni egy kicsit. Viszont senki nem ért rá, hogy elkísérjen, ezért inkább kiszöktem. A kapucnimat a fejemre húztam, hogy senki ne ismerjen fel és így jártam az utcákat. Tomuráék megszöktettek, ezért most már én is gonosztevőnek számítok? Nekem mindegy csak velük legyek. Érzem, hogy én ide tartozom. Befordultam egy kis utcába, hogy egy kicsit levegyem a tutyit, de hiba volt. Velem szembe a sötétben négy férfi jött velem szembe és gonoszan elvigyorodtak. Elkapták a kezemet, amikor megfordultam és elakartam menni.