BnHA Oneshot /Kérések zárva/

[18+]Bakugo Katsuki x Kirishima Eijirou

Kookendry

Iskolai bál? Ugyan kérlek. Már végzősök vagyunk, szóval jól berúgunk. Vagy legalább is én biztosan. Szerelmesnek lenni vagy felejteni. Mindkettő elég fájdalmas így azt gondolom, hogy megérdemlem, hogy részeg legyek és ne szenvedjek. Jobb lesz úgy, hogy nem tud róla, hiszen akkor mellette maradhatok. Bár még a barátjának lenni is elég nehéz, hiszen egy szadista. Robbantgat össze-vissza ha ideges. Nyugodtan se láttam egy ideje, szóval engedjük el. 

Amikor elhatároztuk, hogy meguntunk az iskolai bált és a cicomás ruhákat fogtuk magunkat és leléptünk. Az egész hős osztály fogta magát és elindult Bakubro házába, hogy ne csak a klasszikus zenét hallgassák, hanem valami szórakoztatóbbat is. Ivó verseny, sör-pong és hasonlók. Minden, ami az eszünkbe jutott. Az, hogy ide jöttünk az én ötletem volt, hiszen Bakubro szülei elutaztak és az övé volt a ház. Bajt se tudtunk ott keverni, mert a zsarnok mindent a keze alatt tartott. Főleg engem.

- Kirishima! - kiáltotta el magát a konyhából én, pedig mentem, mint valami hűséges kiskutya. 

- Igen? - néztem rá mosolyogva, de rohadtul fájt ilyen közel lenni hozzá. 

- MIÉRT KELLETT RÁD ENNYIT VÁRNOM? HA SZÓLOK AKKOR AZONNAL GYERE. - kiabálta le a fejemet.

- Nem. - fejezzük ezt be. - Nem vagyok a kis ölebed Bakugo. - közelebb léptem hozzá. Átöleltem és mélyen beszívtam az illatát. Felemeltem a fejemet és belenéztem a szemeibe. Megpróbált ellökni magától, de most, hogy ilyen közel vagyok hozzá meg kell tennem. Beléptem a lábai közé és a kezeimet köré fonva magamhoz húztam és megcsókoltam. Kihasználtam az utolsó lehetőséget, majd halvány mosollyal az arcomon elengedtem a fiút, aki felpofozott. - Fejezzük ezt be Bakugo. - kiejtve a nevét éles fájdalom hasította ketté a szívemet. A kezemet az arcomra raktam. - Nem tudok többet a barátod lenni. Sajnálom. - ott hagytam.

Nem mondtam semmi mást csak elköszöntem a többiektől és elhagytam a házat. Legszívesebben eltűnnék a föld felszínéről, mert mihelyst kijózanodik én meg leszek ölve. De Istenem, miért érzem még mindig az ajkaimat az ő ajkain? Engedd meg, hogy végre elfelejtsem és túl léphessek rajta. De nem vagyok annyira szerencsés, hogy ez megtörténjen. 

Sóhajtva estem be a lakásomba, amit nem régen vettem és elterültem az ágyamon. Nincs kedvem bár bulizni. Elcsesztem mindent. Ott volt a karjaimban és én elengedtem. Mondjuk az erőszak se lett volna megoldás. Szeretem. Ennyi az egész. Miért nem születtem lánynak, hogy mellette lehessek? Miért kellet ebbe a testbe születnem. Menekülni akarok.

Nem mondtam el senkinek, hogy hova költöztem. Éppen ezért volt alkalmam kikapcsolni a telefonom és a jövőmre koncentrálni? Dehogy. Csak elakartam zárkózni attól a világtól, amibe ő tartozik. Elárultam. Ő a legjobb barátom én, pedig beleszerettem. Viszont mostantól legalább nem kell mindennap a kiskutyája lennem, hogy észre vegyen. Csak élem az életemet és felejtek. Gondoltam én naiv.

Fáradtan hazaértem és megpróbáltam nem menten elaludni. Segítenem kellett az egyik gazdának a tanyáján és hulla vagyok. Leültem a konyhába és megpróbáltam ellazulni. Már két hét telt el azóta, szóval bekapcsolhatom a telefonom. Viszont, ahogy beütöttem a pin kódot azonnal megszólalt a telefon és Bakugo neve virított a képernyőn. Sóhajtottam. Magyarázat nélkül hagytam ott. Legalább annyival tartozom neki, hogy elmondjam mi a helyzet. Felvettem és a fülemhez se kellett emelnem a telefont.

- TE IDIÓTA! AZT HITTEM MEGÖLTED MAGAD VAGY VALAMI.

- Nem. - nevettem kínosan. 

- MI A ...

- Bakugo, beszeljünk. 

- Akkor nyisd ki az ajtót. - mondta nekem, pedig dobbant egy nagyot a szívem.

- Már nem lakok otthon.

- Tudom. Itt állok a lakásod előtt, szóval nyisd ki az ajtót vagy betöröm.

- Megyek. - sóhajtottam és letettem a telefont.

Kinyitottam a szőkének az ajtót, aki szúrós tekintettel méregetett. Undorodik tőlem. Tudtam. Leültünk az asztalhoz.

- Miért lépsz ki az életemből? - nézett rám.

- Nem tudok csak a barátod lenni többé. Amire én vágyok az annál sokkal több.

- Mióta vagy meleg?

- Nem vagyok meleg.- vakartam meg a tarkómat. - Te vagy az egyetlen pasi, akibe beletudtam szeretni.

- Letámadtál és megcsókoltál. - mondta és felállt.

- Tudom, hogy nem volt a legférfiasabb döntésem, de ha nem tettem volna meg, akkor bántam volna. Te nem értesz meg.

- Dehogynem. - mondta és megtámaszkodott a székem karfáján és megcsókolt. 

Az egész testemet elöntötte a forróság. Viszont ezek után feleszméltem.

- Ne használj... - kezdtem, de nem hagyta, hogy befejezzem a mondatomat, hiszen újra megcsókolt.

Megadtam magam. Lehet, hogy megbánod, de akkor se hagyhatok ki egy ilyen lehetőséget. Rámarkoltam a férfiasságára, ami eléggé megvolt duzzadva. Megragadtam a kezét és az ágyamhoz vezettem, majd rálöktem. Fölé támaszkodtam és körbe nyaltam a számat. Többet nem lesz ilyen lehetőségem, szóval kihasználom teljesen. Csókokkal hintettem a nyakát, majd eltávolítottam a zavaró ruhaneműjét. Végig csókoltam a kidolgozott felső testét, majd kigomboltam a nadrágját és levettem róla. Már csak a bokszere volt rajta. Én is megszabadultam a felesleges ruhadaraboktól, majd benyúltam a szűkös bokszerébe és elkezdtem kényeztetni a meredező tagját. Életemben nem láttam Bakugot elvörösödve, de most mégis olyan volt, mint egy lány. Arcát a kezeivel takargatta, ahogy játszadoztam a szerszámával. De nem bírta tovább és beleélvezett a kezembe. A saját váladékát használtam fel, mint síkosító, ami nem igen tetszett neki, de engem túlságosan is hajtott a vágy. Felcsúsztattam az ujjamat az ánuszába és igyekeztem fájdalommentesen előkészíteni a szexre. Mikor készen állt levettem a nadrágomat és a hegyét a bejáratához helyeztem. Rá pillantottam. Az arca teljesen vörös volt, ami még jobban beindított. Nem tudtam már uralkodni magamon, ezért teljes erőmből belé hatoltam. Nem törődtem semmivel. Csak azzal, hogy végre az enyém lehet. 

- Ez fáj, te hülye! - mondta és a mellkasomba ütötte a kezét. 

Közelebb hajoltam hozzá és megcsókoltam. Nem tudtam ellen állni neki. Kétségbeesetten magammá tettem. Nem törődtem az idővel. A tudat, hogy végre az enyém lett teljesen elvette az eszemet. Éppen ezért durvább voltam, mint kellett volna. Mikor elsültem benne utoljára teljesen kiütötte. Nem is tudom, hogy hanyadjára mentem el benne. Csak azt, hogy túlzásba estem. Megakarok halni. Az ágyam szélére ültem, majd vettem egy mély levegőt.

- Mi a baj? - kérdezte én, pedig rá sem tudtam nézni.

- Teljesen megértem, ha ezek után nem akarnál velem szóba állni. - megdörzsöltem a karomat és beharaptam az alsó ajkaimat. - erőszakos voltam veled.

- Azt hiszed hagytam volna? - ölelt át hátulról én, pedig lefagytam.

- Nem vagyok olyan kibaszott gyenge, hogy "ezt" erőszaknak nevezzem.

- Ne vedd el ilyen könnyen az eszemet. - mondtam és megfordultam és megcsókoltam. - Szeretlek.

- Én is. - mondta én, pedig éreztem, hogy a szerszámom újra égnek mered.