BnHA Oneshot /Kérések zárva/

Kirishima Eijirou x Reader

Allmightmylove Remélem tetszik.

Reggel lopakodva sétáltam be a terembe, hiszen, ha Bakugo-kun vagy Kirishima-kun meglát, akkor rögtön belém kötnek. Valahogy sikerült bejutnom. Elfoglaltam a helyemet, ami a legelső padban volt. Gyorsan Kaminari-hoz léptem. A fiú zenét hallgatott.

- Jó reggelt (T/N)-chan. Mizu? - kérdezte és kihúzta a füléből a fülhallgatót.

- Jó reggelt. Meglógtam előlük. - sóhajtottam és leültem vele szembe.

- Nem értem miért nem beszéled meg velük. - rázta a fejét.

- Akkor átadom neked a helyemet és nyugodtan beszélhetsz velük. - mondtam, de elkezdte rázni előttem a kezeit.

- Az lehetetlen. Engem élve megesznek.

- Igazad van. Engem meg is sütnek. - mondtam, amikor Kirishima-kun lépett be a terembe.

Körbe nézett, majd a tekintete megállapodott a tekintete rajtam és Kaminari-n. Összeráncolta a tekintetét, majd elindult felénk. Senki nem vette észre, de villámokat szórtak a szemei.

Meg fogok halni.

Ez volt az egyetlen épkézláb mondat, ami az eszembe jutott. Ledermedtem ültem és figyeltem közeledő alakját. Kaminari már régen elrohant, amint lehetett. Megállt előttem és egyenesen a szemembe nézett. Megállt bennem az ütő. Legalább hat imát elmondtam.

- (T/N) óra után beszélni akarok veled. - mondta él leült a helyére, ami Kaminari mögött volt.

Nagyot nyelve bólintottam, majd visszamentem a helyemre, hiszen becsöngettek. Az egész órán idegesen kattogtattam a tollamat, amit a tanár nem nézett jó szemmel és elvette. Helyette adott egy kupakosat, amivel nem tudok csörögni.

Amikor kicsöngettek a vér is megfagyott bennem. Kirishima-kun elindult az asztalom felé és lágyan megfogva a karomat elindult velem a suli hátsó udvaráig.

- M...Miről akartál velem beszélni Kirishima-kun? - Kérdeztem halkan.

- Szeretlek. Kérlek, legyél a barátnőm! - mondta nekem, pedig leesett az állam.

- De ti mindig piszkáltok...

- Azt csak azért tettem, hogy felfigyelj rám. - Vakarta meg a tarkóját zavartan. - Nos? - Nézett rám.

- Alig ismerlek.

- Akkor ismerj meg. Ma suli után gyere el velem valahova. Ígérem jó lesz. - mondta mosolyogva és faképnél hagyott.

Csak néztem utána. Semmit nem tudtam mondani. Visszamentem a terembe, de nem tudtam a szemébe nézni. Nem mintha olyan sokat beszéltünk volna eddig, de amikor kicsöngettek még szerencsétlenkedtem egy kicsit, így utoljára léptem ki a teremből. Az ajtónak dőlve Kirishima ott állt és, amikor meglátott zavartan félre nézett.

- Nos, akkor induljunk. - mondta én, pedig bólintottam.

Mögötte sétáltam és csak a lábait figyeltem. Nem tudok felnézni rá. Egyenesen a Vidámparkhoz mentünk. Csak akkor emeltem fel a fejemet, amikor sikítozást hallottam.

- (T/N)-chan gyere. – mondta és a kezét nyújtotta.

Pironkodva elfogadtam, mire elkezdett húzni. Mindenre felültünk szinte. Egyre jobban felszabadultam a közelébe és kezdtem meglátni Kirishima-kun igazi arcát. Ami nem volt olyan ijesztő, mint ahogy eddig láttam. Egy kedves srác.