BnHA Oneshot /Kérések zárva/

Hawks x Reader

inuyasha214

Rosszfiú Hawks x reader

El tudod elképzelni, hogy egy hős miként válhat rosszá? És itt nem arról beszélek, hogy bűnöző lesz vagy ilyesmi. Hanem, ahogy levedli azt az ártatlan mosolyát átváltozik egy igazi rosszfiúvá, aki csak úgy falja a nőket. Nehéz ezt most bevallanom, de én is közéjük tartozom egy véletlen miatt.

Éppen végeztem a munkahelyemen, amikor kiléptem a hátsó ajtón és megpillantottam a szárnyas hőst, amint egy nővel csókolózik.

- Elnézést, de az ilyesfajta ügyeit ne a munkahelyem előtt végezze. – mondtam és egyenesen a férfi szemébe néztem. – Szóval kérem, menjenek szobára. – mondtam és sarkon fordulva hazamentem.

Másnap este a férfi a falnak dőlve figyelte, ahogy kilépkedtem az ajtón, majd oda jött hozzám. Megragadta a kezemet és a falnak nyomott. Magasabb volt egy kicsit nálam és ezt ki is használta. Fölém magasodott és gonosz mosollyal a szemembe nézett.

- Tegnap elrontottad a kedvemet.

- Maga volt rossz helyen. Miért itt csinálta azokat a dolgokat? Már többen is panaszkodtak magára.

- Tegezz. Még csak 22 vagyok.

- Nem állunk olyan kapcsolatba, hogy tegezzem magát. – löktem el, majd elindultam az utcán.

A nyomomban volt így egy kissé megijedtem. Viszont a szárnyai elbűvöltek. Nekem, aki mindig imádta az állatokat megragadta a tekintetét. Meg akartam érinteni, de félre értette volna. Úgy kell csinálnom, mintha nem tudnám, hogy jön utánam. Elővettem a táskámból a kutya tápot és lementem a híd alatt élő állatokhoz. 1 héttel ezelőtt találtam rájuk. 5-6 kutya kölyök és az anyukájuk, aki megsebesült.

Ahogy közeledtem meghallottam a kicsik ugatását. Az anyjuk oda jött hozzám én, pedig felé nyújtottam a kezemet. Megszaglászta, majd közelebb jött. Végig simítottam rövid bundáját, majd megkerestem a tálat, amit kihoztam nekik. Raktam bele tápot, majd a kiskutyákhoz mentem. A férfi a domb tetejéről figyelt. Felé pillantottam, majd az éppen rám ugró kutyusra néztem, aki játékosan húzgálta a cipőfűzőmet. Megsimogattam a fejét ő, pedig megnyalogatta a kezemet. Az órámra pillantottam, majd levettem magamról a kutyust és elindultam haza.

- Te mindig ezt csinálod? – kérdezte a hátam mögül a férfi, majd oda lépkedett mellém.

- Szükségük van rám. – mondtam és rá sem néztem.

- Akkor miért nem viszed őket haza?

- Az lehetetlen számomra, - mondtam közben megérkeztem az épülethez, amiben lakunk. - , mint látod, ide nem lehetne őket elhozni. A ház tulaja nem enged semmilyen házi állatot.

Az után két napig ágyhoz voltam kötve nem tudtam sehova sem menni, annyira beteg voltam. Amikor reggel elmentem megnézni a kutyákat, ők nem voltak ott. Olyan volt, mintha ott sem lettek volna. Szomorúan vettem tudomásul, hogy eltűntek. Egész nap olyan voltam, mint a mosogató rongy. Semmi nem tudott felvidítani. Kinyitottam a hátsó ajtót, hogy kivigyem a szemetet és megpillantottam a szárnyas hőst. Mikor rám pillantott elmosolyodott. Cseléd lány ruha volt rajtam, így zavartan bementem volna, de megragadta a kezem és komoly ábrázattal nézett rám.

- Gyönyörű vagy.

- Köszönöm. – mondtam és, ahogy bementem olyan szinten elvörösödtem, hogy bármi megirigyelhette volna ezt a színt.

Ahogy lejárt a műszakom, kimentem és a férfi még midig ott állt és rám várt. Egyre hidegebbek voltak az éjszakák, így vörös volt az orra. Nevetve oda léptem hozzá és a sálamat a nyakába tekertem.