BnHA Oneshot /Kérések zárva/

[18+]Bakugo Katsuki x Midoriya Izuku

Kookendry🔞

A legjobb barátunk hozott össze (T/N)-chan. Miatta beszéltünk újra, hiszen, amikor beteg lett szaladtunk hozzá suli után és én lassan beleszerettem ebbe az őrült idegbetegbe. Mire észbe kaptam már a tekintetem őt követte, bárhol voltunk őt kereste. Nem tehettem ellene. Kacchan a gyerekkori barátom s utál engem. Azt hiszi én is szerelmes vagyok (T/N)-chanba, pedig nem. Talán ezekkel az érzésekkel fogok meghalni.

Úgy döntöttem, hogy alkoholba fojtom a bánatom. Éppen ezért megvetettem egy csomó szakét egy öreggel. Haza felé menet megálltam a parkba, mert nem bírtam ki. Nagyon fájt a szívem. Ahogy ellenkezek az ellen, hogy szeressem annál jobban beleesek. Fiú vagyok, ahogy ő is. Soha nem lesz ebből semmi, szóval nyugodt szívvel olvashatok be neki.

Gyors léptekkel közelítettem meg a házukat, majd mielőtt becsengetten volna megittam az össze piát és kidobtam a közeli kukába. Ahogy ezzel megvoltam ráfeküdtem a csengőre. Mikor elsőre nem akart kijönni senki dühös lettem. Folyamatosan nyomtam a csengőt, amíg fel nem kapcsolódott a villany és ki nem csapta az ajtót az illetékes.

- Mi a szart akarsz Deku? – jött közelebb én, pedig elnevettem magam. Nem tudom miért.

- Látnod kellene az arcodat. Olyan vicces, amikor dühös vagy.

- Mi bajod van?

- Most dühösebb vagy.

- Mi a fenét akarsz itt negyed kilenckor?

- Kiosztani téged.

- Igazán? Neked aztán van merszed.

- Már megint azt hiszed, hogy gyenge vagyok, de neked könnyebb az életed. neked születésedtől kezdve megvan mindened.

- Irigy vagy?

- Igen, irigy vagyok, de túlteszem magam rajta. Viszont azon nem, hogy mennyire vak vagy. Nem látod azt, hogy a körülötted lévők mit érezzenek.

- Mert nem is érdekel.

- Ez veled a baj. Minidig mész a saját fejed után. És ez ROHADTUL IDEGESÍT. – keltem ki magamból.

- Fogd be. Ne itt kint kiabálj, te alkoholista. – mondta és kinyitotta nekem az ajtót.

- Nem vagyok alkoholista.

- Akkor csak részeg.

- Ne legyél velem ilyen lenéző. – mondtam, amikor beértünk és a falhoz löktem. - fogalmad sincs, mit érzek. Lenézel és azt mondod, nem leszek senki, de ez arra késztet, hogy igenis legyőzzelek.

- Nyugodj már le. – sóhajtott.

- Nem. – mondtam és elkezdtek potyogni a könnyeim. – Szeretlek. Szeretlek a francba is. – ütöttem a mellkasába. Miért pont egy ilyen alakot? Miért pont egy fiút? Miért azt, aki utál? - tettem fel a kérdéseket. – Jobb, ha megyek. – léptem el tőle, de megfordította a helyzetet és a falnak préselve megcsókolt.

- Nem mész sehova ilyen részegen. – nézett rám.

- Kacchan?

- Miért akartál kiosztani? Hallgatlak! – mondta és gonoszan elmosolyodott.

- Mert... Mert azt hiszed, hogy (T/N) - chant szeretem.

- nem így van? – ráncolta össze a szemöldökét.

- Egyáltalán nem. – akadtam ki. – Én téged szeretlek. – mondtam, majd a kezemet a szám elé kaptam. A francba. – Akarom mondani...

- Nem akarsz te semmit se mondani. – ragadta meg a csuklóm és elindult velem az emeletre. Most megfogok halni. Belépve a szobájába az ágyára lökött és bezárta az ajtót.

- Engedj haza. Részeg vagyok és nem vagyok beszámítható állapotban.

- Ezt észre vettem. – támaszkodott fölém. – Normális esetben nem történhetne ilyen. – mondta és megcsókolt.

Éreztem, ahogy az egész testem felforrósodik a csókjától. Kipirult arccal néztem rá, amikor elváltunk egymástól. Láttam, ahogy nyel egyet, de nem törődtem vele és újra közelebb húztam magamhoz. Fordítottam a helyzetünkön és kiélveztem minden egyes percét, hogy olyan sok idő óta először kerekedek felül rajta. Szeretem. Nagyon szeretem őt. A kezeit a hátamon pihentette, majd éreztem, ahogy egyre lentebb csúsznak az ujjai és megállnak egy bizonyos ponton. Ijedten néztem rá, de ő csak elmosolyodott és újra megcsókolva felültetett. Az ölében voltam és a nyakába kapaszkodtam, amíg ő a hátsó felemmel foglakozott.

- Felakarlak falni. – mondta és beleharapott a vállamba. Egy kisebb nyögés hagyta el a számat, de az ajkaimra haraptam, hogy több ne forduljon elő.

Eltoltam magam tőle és teljesen felizgulva néztem a srácra.

- Kér..Kérlek... Nem.. Bírom tovább. – mondtam és megcsókoltam.

- Megőrjítesz. – mondta és éreztem, ahogy a meredező tagját a bejáratomhoz helyezi, majd óvatosan belém tolja.

Álmomban sem mertem gondolni arra, hogy ezt egyszer megtehetem vele. A nyakamhoz hajolt és éreztem, ahogy elkezdi szívni a bőrömet. Közben pedig a csípőmet ringatta. Amikor hozzá szoktam a méretéhez elkezdett mozogni. Hangosan felnyögtem, majd beleharaptam a vállába, hogy visszafojtsam a hangomat, de mindhiába. Túlságosan is jó érzés volt. Kiszívtam a nyakát, hogy ha holnapra megbánná, ez megmaradjon. Éreztem, hogy hamarosan elmegyek. Összeszorítottam a fogsoromat.

- Kaccha..n. Elf..ogok. menni.

- Még nem. – mondta és megmarkolta a férfiasságomat.

- Engedj...el..menni.

- Az túl kedves lenne, nem igaz?- húzta gonosz mosolyra a száját, majd fölém kerekedett és nagyobbakat lökött rajtam. Elengedte a péniszemet, majd lökött még egyet és együtt élveztünk el. Lihegve nézett rám. Higgyétek el az összes alkohol kiment a testemből. Józanodás.

- Szeretlek. – mondtam és eltakartam az arcomat. – Már egy ideje nagyon szeretlek. Kérlek ne utálj.

- Szaros Deku! – mondta, majd hallottam, hogy sóhajt. – Ha utálnálak, akkor nem tettem volna ezt meg veled. Tudod, elég lassan kapcsolsz idióta.

- Akkor...?

- Így van. Én is szeretlek. – mosolyodott el nekem, pedig nagyot dobbant a szívem.