BnHA Oneshot /Kérések zárva/

Dabi x reader

szandra0502

Idegesen trappoltam végig az utcán. Nem hiszem, hogy most találkoznom kellene valakivel. Túlságosan is dühös vagyok egy alap társalgást fent tartani. Az én drága barátom képes volt ilyen szinten elárulni. Elmondtam neki valamit és mindenkinek tovább adta. Undorodok emiatt már az emberektől. Csak addig fontos nekik valami, amíg meg nem kapják azt, amit akarnak.

Ahogy elértem addig a helyig, ami már kicsi korom óta szolgál menedékül az összes barom elől, kissé megnyugodtam.  Utáltam jelenleg mindent és mindenkit. Ezért is tudtam kitölteni itt a dühömet. Egy beton épület, ami semmilyen hatásra nem dől össze. Ishiyama - san építette nekem még, akkor amikor kicsi voltam. Amikor már a szüleim sem bírtak velem, akkor hozzá fordultak és lett a város határában egy dühöngő szobám. Beléptem az ajtaján és vettem egy mély levegőt. Össszeszedtem az összes gyűlöletemet és elkezdtem ordítani. Ahogy a torkomon kifért. Egészen addig, amíg az erőm megmutatkozott és mindent lángba nem borított. A végére már sírásba torkollott, de az erőm lassan felül kerekedett rajtam és mindent porrá égetett. Térdre rogytam és hagytam, hogy a meleg lángjaim porrá égessék az emberekbe vetett hitemet. 

Mikor kitomboltam magamat kimentem és szembe találtam magamat a hőssel, aki ezrek életét mentette már meg. Hatalmas mosollyal az arcán nézett rám. 

- Minden rendben van (T/N)-san? - kérdezte és a kezét nyújtotta felém.

- Elárulta. Olyan embereknek mondta el, akiknek nem akartam elmondani. - mondtam és újra eleredtek a könnyeim. - Utálom az embereket.

- Nincs baj. - suttogta és átkarolta a vállamat.

- Ameddig nem tudom irányítani az erőmet, addig igenis van baj.

- Ebben tudok segíteni. - állt meg előttünk a gonosztevő, akinek hasonló  képessége volt, mint nekem. Ösztönösen All Might elé álltam, mert meg akartam védeni, de a férfi felemelte a két kezét. - Nem harcolni jöttem. Csak segíteni akarok.

- Egy gonosztevő segíteni? Ch... Ne nevettess. - mondtam és keresztbe fontam a karomat.

- Ne legyél ilyen ellenséges (T/N). Tudok ki ő nem? Talán ő az egyetlen esélyed erre.

- Nincs szükségem egy nyavalyás gonosztevő segítségére. - mondtam és megragadtam a tanárom kezét és elindultam haza, ezzel otthagyva a gonosztevőt. - Inkább arra kellett volna gondolnod, hogy elkellene kapni, de te inkább segítséget akartál kérni tőle? Csalódtam benned. - mondtam és elengedve őt egyedül folytattam az utamat. Most már mindenki megbolondult vagy mi van. 

Kinyitottam a lakásom ajtaját és egyenesen a fürdő felé vettem az irányt és vettem egy hideg zuhanyt. A testem túlságosan felforrósodott. Megengedtem a kádba a vizet, majd hagytam, hogy ellepjen. Nem az, hogy nem akartam elfogadni a segítséget, de ha gonosztevő akar segíteni rajtam, akkor inkább megoldom magamtól ezt az egészet. Felvettem a karperecet, ami megakadályozta az erőm elszabadulását és leültem az ágyamra és megoldottam a házimat. Nem sokkal később lépteket hallottam a nappali felől. Azt hittem, hogy anya jött haza, de a ehelyett az előbbi férfi állt az ajtóban. Beletúrtam a hajamba, majd kérdőn pillantottam vissza rá.

- Mit akarsz? - kérdeztem.

- Beszélgetni. - ült le a fotelomba, mintha minden teljesen rendben lenne. 

- Nekem nincs hozzá kedvem. - mondtam, majd a könyveimre mutattam. - Nem látod mennyi dolgom van? 

- És az most jobban érdekel, minthogy megtud, hogyan irányítsd az erődet? Igazán érdekes gondolkodás mondod van.