BnHA Oneshot /Kérések zárva/

Kirishima Eijiro x reader

Ho-chan Elkészült a tiéd is. :) Remélem tetszik. :D

Mindenkinek megvan a maga félelme. Viszont az emberek egy részének a bátyám a legnagyobb félelme. Senki nem akar összekerülni a harmadéves Bakugou Katsukival. Nos, pontosan tudom milyen a bátyám, de megvan neki is a maga szerethető oldala. Például általánosban megvert egy csapat fiút, amikor elkezdtek piszkálni. Addig a napig megfogadtatta velem, hogy senkinek se mondom el, hogy rokonok vagyunk, de azóta a nap óta minden nap együtt megyünk iskolába. Éppen ezért is akarta, hogy jelentkezzek az U.A.-ra, ahova sikeresen fel is vettek. Vajon mit tett volna, ha mégsem így történt volna? Megveri a vizsgázatót? Az érdekes lett volna. Nagyon is. Amikor kicsöngettek az első óráról azonnal rohantam a bátyámhoz, aki meglepetten nézett rám miközben az üdítőjét szürcsölgette.

- Katsuki, nézd? Hogy áll? – fordultam körbe, hogy megmutassam neki az egyenruhámat.

- (T/N) mit keresel itt? – mordult rám.

- Hogyhogy mit? Téged. – mosolyogtam rá, majd oda létem hozzá. – Baj, hogy itt vagyok? – néztem rá boci szemekkel.

- Az sosem baj. – mondta és elmosolyodva megborzolta a hajamat én, pedig megöleltem. – Hé, Kaminari. Add ide a széked (T/N)-nek. Neked most úgysem kell.

- Miből gondolod? – kérdezte a fiú, de teljesítette Katsuki kérését.

- Nos, milyen az osztályod? – nézett rám és tovább szürcsölgette az inni valóját. – kérsz te is?

- Igen. – mondtam és hozzám vágott egy bontatlan dobozzal. – Nagyon rendesek, de hiányzik A-chan.

- Az ő hibája, hogy nem tudta elvégezni a vizsgát.

- Ez gonosz volt. Tudod, hogy ő a legjobb barátnőm. – a vállára csaptam, mire dühösen felém fordult.

- Bakugo. – hallottam meg a hátam mögül a bátyám nevét. – Megtaláltam azt az innivalót, amit kértél. – mondta mosolyogva a piros hajú fiú.

- Még szerencse elég érthető útbaigazítást adtam.

- Úgy, mint egyszer nekem? – pillantottam a testvéremre, aki csak egy szúrós pillantással díjazott.

- Ő ki? – nézett rám a fiú.

- Én vagyok élete párja. – mondtam mosolyogva és hátulról megöleltem a fiút.

- Mégha életem párja lenne. – vigyorgott Katsuki. – Ő a húgom, (T/N).

- Kirishima Eijiro vagyok. Örvendek. – mondta és kezet nyújtott.

- Én is örvendek.

- Nem is tudtam, hogy van egy testvéred.

- Ő is elfelejthetné néha, de akkor...

- Megszakadna a kicsit szíved Katsuki. – mondtam és kiöltöttem rá a nyelvemet.

- Igaz. Nem tudom mi lenne velem, ha ő nem lenne. Talán alsóba nem lenne annyi beírásom?

- De azokról nem én tehetek.

Még egy darabig veszekedtünk, amikor Kirishima közbe szólt. Ezek után bevontuk őt is a beszélgetésbe. Jó fejnek tűnt, ezért számot cseréltünk. Viszont ez elindított bennem valamit. Minden nap beszéltünk, írogattunk vagy éppen elmentünk megnézni egy filmet, ahova Katsuki is elkísért minket. És, ahogy lassan eltelt pár hónap rájöttem, hogy nem csak a barátomnak tekintem a piros hajút. Viszont még sosem éreztem ilyet, így nem is tudtam mit kezdeni vele.

Éppen otthon forgolódtam a közös képünket bámulva, amikor megcsörrent a telefonom és az ő képe ugrott fel. Elszámoltam magamban háromig, majd felvettem a telefont.

- Halló?

- Szia (T/N). Van kedved holnap eljönni velem moziba?

- Persze. Szólok a bátyámnak is..

- Igazából ez egy... Hogyis mondjam. Nem egy férfias film így lehetne, hogy erről Bakugo ne tudjon?

- Persze. – mondtam gyanútlanul.

Ledermedten ültem percekig az ágyam szélén mire felfogtam, hogy csak ketten megyünk. Normálisan kell felöltöznöm. Úristen...Mit vegyek fel?

Kemény 2 óráig kerestem a megfelelő öltözéket számomra, amikor megtaláltam a tökéletes ruházatott.

Másnap délután felvettem az előző este kikészített ruhám, majd elindultam a megbeszélt találkozó helyig. Pár perccel korábban érkeztem így gyorsan megigazítottam a hajamat, majd tovább várakoztam. Éppen 4 órát ütött az óra, amikor megjelent a tömegben Kirishima vöröslő arccal. Boldogan integettem neki, majd oda mentem hozzá.

- És mit fogunk nézni? – kérdeztem a moziban ülve, mivel eddig nem mondta el nekem a terveit a filmet illetően.

- Meglepetés. – mosolygott rám, majd lekapcsolták a világítást.

Egy darabig még a reklámok mentek ez idő alatt körbe néztem és láttam, hogy mindenhol csak párok voltak. Zavartan néztem a fiúra, aki teljes nyugodtággal nézte a képernyőt. Biztos csak képzelődök. De nem. Ugyanis a film felénél megfogta a kezemet és közelebb hajolt hozzám.

- Remélem nem baj.

- Dehogy... -mondtam és egyre erősödött a szívverésem.

- Zavarba vagy?

- Csak egy kicsit. 

- Értem.  - mondta, de nem vette le a tekintetét rólam.      

A fura az, hogy a film után se engedte el a kezemet. Kézenfogva sétáltunk hazafelé hozzám. Imádtam a filmet így be sem állt a szám, hogy melyik rész tetszett a legjobban. Amikor úgy éreztem mindent kibeszéltem magamból elgallgattam.

- Ezt vehetem az első randinknak? - kérdezte Kirishima és rám nézett.

- Tessék? Vagyis igen... Vagy...? Akkor ez egy randi volt? - nevettem kellemetlenül.

- Miért nem tekintesz rám férfiként? - lökött neki a falnak.

-Tessék?

- Mindig csak Bakugoról vagy Bakugoval beszéltél, ha ő is itt volt, de engem teljesen kizártál.

- Sajnálom, vettem észre.

Ő is olyan, mint a többi fiú.

- Nem fogsz megütni? Ezt akartad nem? Elcsalsz egyedül valahova, majd alaposan ellátod a bajomat. Te is olyan vagy, mint a többi fiú. Csak...

- Rendben, de csukd be a szemedet előtte. Nem akarom látni a tekinteted, amikor megütlek.

Úgy tettem, ahogy mondta. Becsuktam a szemem és vártam, de nem ütött meg. Az egyik lábával belépett a lábaim közé, a kezeinket összekulcsolta és közelebb hajolva hozzá megcsókolt. Újra és újra, amíg el nem érte, hogy kimenjen az erő a lábamból a csókjától. Kiszabadítottam a kezemet a fogásából és a nyaka köré fontam. Nagyokat pislogott rám, majd mosolyogva újra megcsókolt.  A derekamra csúsztatta a kezét és közelebb húzott magához. Ott álltunk az utca közepén csókolozva, amikor eleredt az eső.

- Az én lakásom közelebb van. - suttogta a fülembe, amitől a hideg is kirázott. Bólintottam, majd rohanó léptekkel megrohamoztuk a lakását, majd nevetve beestünk az ajtón. Amikot újra egymásra néztünk, mintha mindketten ugyan arra gondoltunk volna egymásnak estünk és újra összeforrtak az ajkaink.

- Szeretlek (T/N).

- Én is szeretlek Eijiro.

- Ezek után Bakugo meg fog ölni.

- Azt nem hagyom olyan könnyen.