BnHA Oneshot /Kérések zárva/

Toga x Female reader

BaKaRinakare

- A hírek szerint elkaptátok az egyik bűnözőt, igaz? Toga Himikot.

- Így igaz, de miért érdekel ez téged?

- Mert visszaakarom szerezni a csapattársamat. - mondta a világoskék hajú férfi, majd ott hagyott.

Értetlenül mentem be a rendőrőrsre, majd egyenesen a kihallgató szobáig mentem. Nem használunk, erőszakos módszer ugyanis mindent kitudok szedni belőlük. Hála a képességemnek, amit szabadon használhatok, mivel nem halálos. Igazság szérum. Ha valaki szóba elegyedik velem, akkor bármire válaszol, amit tudni szeretnék. Ugyan olyan, mint annak a fiúnak az U.A.-ről. Csak én nem mosom át az agyát. Az illető észre sem veszi, hogy mindent elmond, amit nem kellene. Éppen ezért izgalmas. Viszont a mostani tag eléggé veszélyes így lekötötték és mind a 27 fegyvert, ami nála volt eltávolították. Elég erős ellenfél volt az biztos. 42 emberünket sebezte meg, majd az ő alakjukban akart elszökni, de sikertelenül. Ugyanis Mr. Tsuragamae nem hagyta. Remek orra van így azonnal kiszagolta a kis alakváltónkat. Az egész folyóson csak az én lépteim zaját lehetett hallani. Mikor oda értem az ajtóhoz lassan benyitottam, majd elfoglaltam a lánnyal szemben lévő széket. A kezemben lévő mappát leraktam az asztalra, majd összekulcsoltam a kezeimet magam előtt és a lányra néztem.

- Végre valaki. – sóhajtott a lány. – Már olyan unalmas volt ez az egész. Mit akartok tőlem? Jó vagy rossz zsaru vagy?

- Itt egyenlőre én kérdezhetek.

- Igenis. – mondta unottan. Érdekes egy személy.

- Hogy hívnak?

- Toga Himiko vagyok. – mosolygott rám.

- Hány embert öltél meg? – kérdeztem, ugyanis a hullák folyamatosan kerülnek elő és hozzá vezethető vissza.

- Nem tudom megszámolni.

- Miért ölted meg őket?

- Mert szeretem a sikolyuk hangját. – nevetett. - Igazából a tiédet is szívesen meghallgatnám. – rántotta meg a bilincset. – Csak sajnos ez a bilincs visszatart.

- Az nem is baj. – mondtam és kinyitottam a mappát.

2 óra hosszas faggatás után úgy döntöttem, hogy jobb, ha elengedem, mert elvezethet a főhadi szállásukhoz. Mivel azt nem akarta elmondani. Hiába használtam a képességem.

- Engedjék el. Felesleges vallatni. – mondtam ki életemben először ezeket a szavakat.

- Akkor nem bűnös?

- Azt nem állítom, de nem adom fel. – mosolyodtam el gonoszan. Ez a lány őrült.

Civilbe vágtam magam és követtem a lányt, aki elég buta lehetett, hogy tényleg elvezetett oda. Értesítettem minden az összes hősi egységet, hogy megvan a rejtekhely, de közben magam is terveztem valamit. Megakartam szerezni valami nagyon érdekeset. A táskám oldaláról levettem egy kisebb altató bombát, majd élesítve bedobtam az ablakon. Színtelen és szagtalan. Senki nem veszi észre. Csak fáradtak lesznek és öt percen belül elalszanak. Akkor megszerezhetem a rajongásom tárgyát. A karórámra néztem, majd elindultam befelé és összeszedtem a szőke hajú lányt. Egyenesen a lakásomra vittem és abba a szobába vittem, amit már beszigeteltem. Leültettem a vasszékbe és kikötöztem a kezét és a lábát is. Alig vártam, hogy magához térjen. Tudom, hogy beteges, de ez a lány pont az, akire évek óta vártam. Mikor láttam, hogy a szemeit lassan kinyitogatta teljesen lázba jöttem. Nem tudtam megülni a seggemen és oda léptem hozzá. Amikor rám nézett elpattant a húr és az őrület a hatalmába kerített.

Elkaptam az egyik legveszélyesebb bűnözőt és senki nem vette észre. Most pedig azt tehetek vele, amit akarok.

- Mit keresek itt? – kérdezte, amikor magához tért?

- Mostantól itt fogsz élni.

- És ha nem akarok?

- Olyan lehetőséged sajnos nincs. – mondtam és elővettem egy kést. A kezeimet végig húztam a pengén. – De van esély arra, hogy enyhítsünk a körülményekhez, de csak akkor, ha teljesen hozzám fogsz a tartozni. – hajoltam közel hozzá és megcsókoltam.

- Te beteg vagy. – mondta mosolyogva. – Ez tetszik.

- Beteg? Dehogy. Csak megtaláltam a megfelelő személyt.

- Imádom az ilyen embereket. – mondta a lány és kezdetét vette a „szeretetem" kimutatása.

Hónapok teltek el és már nem volt szükség a bilincsre. Már magától jött hozzám.

- (T/N)-sama~ - ugrott a nyakamba. – Mehetünk?

- Hova?

- Levezetni a feszültséget. – mondta és maga felé fordítva megcsókolt.

- Igen. – mosolyodtam el és elindultunk a szoba felé.

Komolyan szeretem ezt a lány és el fogom érni, hogy ő is így érezzen, de tudom, hogy sosem fogja bevallani, ahogy én sem. ennek ellenére az őrületünk összeköt minket. Szorosabban, mint egy házassági eskü, hiszen mi már képtelenek lennénk élni ezek nélkül.

Na, igen. Ez egy kicsit beteg lett, de remélem tetszik.