BnHA Oneshot /Kérések zárva/

Bakugou Katsuki x Reader

Allmightmylove Meghoztam a februári kérésedet. Kérlek ne harapd le a fejem. Igyekeztem. :D

Tudjátok, van az a pillanat, amikor elegetek van a világból és elmentek a barátokkal inni. Csak sajnos neked kell vezetned. Nos, igen. Velem is ez történt. Végre kiszakadhattam a munkámból egy kis időre. Elhiszem, hogy itt a karácsonyi hajtás, de egy cukrászda minek van nyitva december 24-én. Elvileg az is ünnepnap már nem? De nem. Nekünk be kellett menni és elkészíteni a halomnyi rendelést, amit csak aznapra rendeltek. A szakmámnak ez az egyetlen hátránya, hogy alig van ünnepnapunk, amit otthon töltünk.

Tinával mentünk a sörözőig, hogy egy ital mellet kifújjuk a heti fáradságot. Mindketten hullák voltunk ezért először egy kávét ittunk és utána kezdtünk el italozgatni.

Úgy fél 2 körül eljött érte a barátja én, pedig elindultam az autómig. Beültem és a kormányra hajtottam a fejemet. Nem vezethetek haza, de itt sem hagyhatom az autót. Egyszerűbb lesz, ha itt alszok. Bezártam az ajtót és lecsuktam a szemeimet.

Egy kis idő elteltével hangos kopogtatásra nyitottam ki a szemem. Egy alak befelé világított az elemlámpájával.

- Baszd meg legalább ne a retinámba világíts. - mondtam és legszívesebben elsüllyedtem volna szégyenembe, amikor megláttam, hogy egy rendőr, és aki már egyszer kétszer megállított, hogy ellenőrizze az irataimat. Kinyitottam az ajtót és kifelé fordultam, hogy szembe legyek a rendőrrel.

- Kisasszony maga fogyasztott alkoholt?

- Maga hogyan látja? Fogyasztottam, de nem állt szándékomban sem vezetni sem itt hagyni az autómat.

- És itt akart aludni.

- Talán baj? Balesetet nem okozok vele.

- Hol van a barátnője, akivel jött.

- Elment a pasijával. Én pedig haza sem fogok tudni jutni.

- Ezt megoldhatjuk. - mondta és hívott egy autó mentőt. - A házánál lerakják az autóját. Maga pedig velem jön.

- Nem követtem el semmit. - mondtam és kirántottam a kezét a kezemből.

- Tudom, de nem fogom magát egyedül hagyni. - mondta és kiemelt az autóból és átvitt a rendőrautóba. Ellenkezni akartam, de nem sikerült. Elterültem a hátsó ülésen és egy pillanat alatt elnyomott az álom.

Másnap reggel fekete takarók és párnák között ébredtem. Csak fehérnemű volt rajtam. Pechemre nem emlékeztem semmire, ami tegnap történt. A fejem hasogatott. Körbe néztem, hátha felismerek valamit, de nem sikerült. Csak egy másik ajtót találtam. Feltápászkodtam és kinyitottam. Egy sötét szoba tárult elém, de még mielőtt felkapcsolhattam volna a villanyt rácsaptak a kezemre. Nem erősen csak úgy, mint a kisgyerekére, hogy tudják ezt nem szabad.

- Úgy látom felébredt Ms. Akocsimbaalszomnehogyelkössék kisasszony. - Hallottam a hátam mögül, majd teljes sebességgel megfordultam és egy piros szempárral találtam szembe magam.

- Mi történt tegnap?

- Nem emlékszik? - kérdezte egy fél mosollyal az arcán. Megráztam a fejemet. - Pedig egy igazán forró éjszakánk volt.

- Tessék? De hiszen én még... Én még szűz voltam. Maga szemét állat. - kezdtem el a mellkasát ütni.

Kikerekedett szemekkel vizslatott. Majd egy gonosz mosoly terült el az arcán.

- Pedig lehet, hogy gyerekünk lesz. - hajolt közelebb engem pedig kirázott a hideg.

Az lehetetlen. Én nem lettem volna képes ilyesmire ugye? De az alkohol mindenre képes. Akkor ebben lehet igazság. Én most terhes vagyok egy idegen pasitól. Összerogytam a padlóra és elkezdtem sírni. Ez lehetetlen. Én...én az esküvőmig tartogatni akartam.

- De semmi sem biztos. - mondta a férfi én, pedig felnéztem rá. - Elviszem magát, majd egy orvoshoz, de addig kérem, maradjon itt velem. - letérdelt mellém és megcsókolta a kezemet.

- De ha bármi furcsát csinál, hívom a rendőrséget. - mondtam ő pedig felnevetett.

- Rendőr vagyok, (T/N). Nem hiszem el, hogy nem ismersz meg.

- Te vagy az, aki folyton megállít! Az Katska vagy ki a fene.

- Bakugo Katsuki vagyok.

Ahogy teletek a napok egyre izgalmasabb volt vele lakni. A tény, hogy nem emlékszek az aznap estére egy kicsit elszomorít, hiszen az volt az első alkalmam.

1 hét elteltével esett csak le, hogy én beleszerettem ebbe a forrófejű alakba. Hazaért a munkából és egyenesen a kanapéját vette célba. Leült és lecsukott szemmel pihent.

- Bakugo. - bökdöstem az arcát. - Alszol?
- Nem. Csak egy kicsit... - mondta és elhalkultak a szavai.

Csak néztem az alvó arcát. Valami oknál fogva közelebb hajoltam hozzá és megcsókoltam, de kinyitotta a szemét én, pedig elugrottam tőle. Megragadta a karomat és magára húzott. Lovagló ülésben helyezkedtem el az ölében vöröslő arccal. A szemébe néztem, ami hihetetlenül vonzó volt. Lágy tekintettel közelebb húzott magához és lágyan megcsókolt. Egy kicsit haboztam, de visszacsókoltam. A nyaka köré fontam a nyakamat és beletúrtam szőke tincseibe. Egyre jobban kívántak őt.

- Szeretlek Bakugo. - mondtam ő pedig eltolt magától. Leemelt az öléből és elkezdett fel alá járkálni a szobában. Nem értettem miért.

- (T/N), nem vagy terhes, szóval haza mehetsz. - mondta kimért hangom engem, pedig a sírás kerülgetett.

- Ezt honnan tudod?

- Onnan, hogy nem volt közöttünk semmi. Aljas módon kihasználtam azt, hogy nem emlékszel.

- De miért?

- Mert szeretlek. Máshogy nem tudtam a közeledbe kerülni. Mindig csak a rendőrt láttad, de én akartalak. Ebben a házban akartalak megölelni, megcsókolni és elhalmozni téged. Megváltoztam miattad. Olyanokat tettem, amit egy normális ember nem tenne. Ruhákat vásároltan neked. - mondta én, pedig egy nagyot nyelve felálltam és elindultam felé. - Üss meg és menj el. Esküszöm, többet nem megyek a közeledbe. Én...

- Ó fogd már be. - elé álltam és lejjebb húztam a nyakkendőjénél fogva. - Az előbb vallottam neked szerelmet. Hallottad vagy elengedted a füled mellett? - Kérdeztem és meg sem várva a válaszát megcsókoltam.

Egy pillanat alatt átvette az irányítást és ledöntött az ágyra. Tekintete csak úgy izzott.

- Annyira szeretlek. - mondtam és lehúztam egy újabb csókra.

- Szeretlek. (T/N) Szeretlek. - mondta és kis csókokkal lepte el a testemet. - Gyereket akarok tőled.

Erre a kijelentésére fülig pirultam. Istenem egy őrültbe szerettem bele. Valaki mentsen meg. Ja, nem kell. Én ezt kurvára élvezem.