BnHA Oneshot /Kérések zárva/

Kaminari Denki x Reader

Allmightmylove itt a második. És mosmár csak egyel tartozom neked. 😉

Rock sztár Kaminari x Reader

Ha most leírást kellene magamról adnom, akkor csak annyi jutna eszembe, hogy utálom a rózsaszínt. A sötét színeket mindig jobban szerettem. Nem is igazán volt világos cuccom. De nem vagyok emos. Van, aki összetéveszti a dolgokat.

Nos, az egész történet azzal kezdődött, hogy idegesen trappoltam ki az iskolából, hiszen a tanár már megint veszekedett velem. Nem értem mi bajuk van a fültágítómmal. Folyamatosan azt hajtják, hogy "Ez nem nőies" meg hogy "Olyan vagy, mint egy katona, akinek átlőttek a fülén". Meg jó, hogy van valaki, aki támogat, nem igaz?

Dühösen száguldottam végig a főúton és sikeresen belerohantam egy fiúba, aki nem más volt, mint Kaminari Denki a rock énekes. Kikerekedett szemekkel és tátott szájjal néztem a fiúra, aki még mielőtt megszólalhattam volna befogta a számat és elkezdett magával húzni.

- Ki ne ejtsd a nevemet. - mondta és vett egy mély levegőt. Megigazította a fején a sapkát, ami eltakarta a haját.

- Rendben. - mondtam még mindig ledöbbenve, hiszen imádom a zenéit.

- Nos, akkor most velem kell jönnöd öhm...

- (T/N) vagyok. - mondtam lelkesen.

- Akkor kérlek, tarts velem (T/N)- chan. - mondta és rám mosolygott. - De erről senkinek egy szót se.

- Nincs kinek elmondanom ne, aggódj. - mondtam és hátratett kézzel sétáltam mellette. - Nincsenek barátaim. Különcnek tartanak az emberek.

- Rendben. Akkor én leszek az első barátod. - mondta és csípőre vágott kézzel sétált be a moziba.

- Mit nézünk? - kérdeztem és elővettem a pénztárcám, hogy kifizessem a jegyet, de nem hagyta.

- Ez a legkisebb, hogyha már elrángattalak magammal. - mondta én, pedig fülig pirultam. - Jól vagy? Piros az arcod.

- Csak soha nem volt egy fiú sem ilyen kedves velem. - mondtam és elfordultam.

- Ohh.. Akkor tényleg én vagyok az első igaz? - vakarta meg a tarkóját, majd megvette a jegyeket és elindultunk popcornért, majd beültünk a terembe.

A film előtt rengeteget beszélgettünk. És kiderült, hogy a sztár, akit annyira csodáltam csak egy egyszerű srác és ez tetszett.

Amikor elkezdődött a film és lekapcsolták a lámpákat kiderült, hogy egy horrorra ültem be vele, amit utálok. Már a legelső jelenetnél belekapaszkodtam a fiúba és úgy figyeltem a jelenetet. Rohadtul féltem.

- (T/N)-chan, félsz? - hajolt közelebb hozzám. Arca csak pár centire volt az enyémtől. Zavartan elkaptam a tekintetem és bólogattam. - Nyugodtan szorítsd meg a kezemet, ha félsz. - Oda nyújtotta nekem a kezét, amit én elfogadtam.

Összekulcsolt kezekkel ültünk és néztük a filmet. De amikor véget ért a film teljes természetességgel kézen fogva sétáltunk végig az utcán. Olyan érzés volt, mintha önmagam lehetnék vele. Kisétáltunk a térre, majd megcsodáltuk a karácsonyfát. Ezek után egy kávézóba ültünk be és megittunk egy bögre meleg teát. Belemerültünk a beszélgetésbe így észre se vettük, hogy elrohant az idő. Őt már többször hívta valaki, de mindig kinyomta és hallgatta tovább, amit meséltem neki.

Amikor elindultunk kifelé a kávézóból már várta őt egy kocsi. De még mielőtt beszállt volna megfogta mind a két kezem.

- Sajnálom, hogy ilyen gyorsan el kell mennem, de még beszélünk. - mondta és magához ölelt. - Add ide a telefonod. - Elővettem a készüléket és oda adtam neki. Elkezdett valamit pötyögni rajta, majd vigyorogva visszaadta. - Majd írok.
Beszállt az autóba és elhajtottak. Én pedig ott maradtam a telefonomat szorongatva és egy hatalmas mosollyal az arcomon. Szívem boldogan kalapált és elindultam haza.

A boldogságtól majd kicsattanva indultam el az iskolába. És most nem érdekelt, hogy ki mit mondott csak boldog voltam. Hetekig írogattunk, amikor az egyik szünetbe feljött a portás és oda adott egy borítékot. Kinyitottam és egy jegyet találtam benne, ami Denki koncertjére szólt. Méghozzá az első sorba. Boldogan ültem vissza a helyemre és alig vártam a koncertet. Végre találkozhatok vele.

Amikor elérkezett a nap boldogan öltöztem fel a kedvenc ruhámba. Anya elvitt kocsival a helyszínre. Ahogy lekezelték a jegyemet elindultam és elfoglaltam a helyemet. Sosem tudtam az első sorba jegyet szerezni.

Lassan teltek el a percek, amikor hatalmas sikítozás közepette kilépet a színpadra. A szívem olyan volt, mint egy légkalapács. Őrülten vert. Összetalálkozott a tekintetünk és a koncert végéig csak egyszer- kétszer szakadt el egymástól. A záró szám egy új zene volt.

- És az este utolsó dalaként hallgassátok meg azt a dalt, amit egy bizonyos lánynak írtam. Ezzel szeretném kifejezni az érzéseim felé. - mondta és a tömeg őrjöngött.

"Napsütés az életem
Te vagy a fény ereje
Várom a pillanatot,
Hogy újra találkozzunk.

Az érzés mikor távolodsz,
Felejthetetlen fájdalom.
Szeretnélek ölelni
És teljes szívből szeretni.

Soha el nem engedni.
Bezárni és elrejteni.
Senki másnak odaadni
Csak magamnál tartani.

Hiszen ez egy őrült szerelem,
Amit csak irántad érzek.
Amitől a szívem bekattan
És csak utánad kutat."

Egy könnycsepp csordult ki a szememből, hiszen az utolsó versszaknál ott guggolt előttem és nekem énekelt. Kinyújtotta felém a kezét én, pedig bele kapaszkodtam. Felhúzott a színpadra és magához ölelt, majd megcsókolt. A szívem hangosan dobogott.

- Te őrült vagy. - mondtam és rámosolyogtam.

- Miattad lette ilyen őrült. - mondta és elkezdett rohanni engem is magával húzva.

Le a színpadról, be az öltözőjébe, majd a falnak nyomva újra és újra megcsókolt.

- Szeretlek. - mondta én, pedig mosolyogva válaszoltam neki.

- Én is szeretlek Denki.

Huhh. Ezzel is megvagyok. Na, tetszik? 😉

j