BnHA Oneshot /Kérések zárva/

Todoroki Shoto x reader

A mai dupla rész kérjük köszönjék B_Sziroma kisasszonynak, mert itt van mellettem és közösen dolgozunk. Amíg ő a "Tetovált fiút" írja újra, addig nekem ezzel kell foglalkoznom, mert kiadták parancsba. 😂 Hee fene a szádat Hajni, ha ezt olvasod. 😂

A rész szívvel lélekkel Kisuuchann nak készült.  Remélem tetszik 😍

Kétségtelen. Ő egy igazi tehetség. A hangjáért mindenki rajong. Fiúk és lányok, gyerekek és felnőttek, fiatalok és nyugdíjasok egyaránt szeretik őt. A hangja a legszebb, amit valaha hallottam. Kedves a rajongóival és a munka társaival is, de más, mint, aminek mutatja magát. Ő egy arogáns féreg.

Ezt nem szereti azt kéri. Szaladj ide, szaladj oda. Hát nem, azért szerződtem le mellé, hogy a csicskása legyek, hanem azért, mert rajtam kivül senki más nem hitt benne. Bár ezt ő nem tudja, de nem is kell neki.

- Menedzser kisasszony. - jött oda hozzám a férfi, aki a világitásért lesz felelős az esti koncerten.

- Igen?

- Todoroki-sama megkért rá, hogy hívjam oda önt... - vakarta meg a tarkoját.

- Máris megyek. - mondtam és félbe szakítva a reggelizésemet, ami ebédbe csúszott át elindultam a színpad írányába.

- (Név). De jó, hogy itt vagy. - mosolygott rám a démon. - A te beleegyezésed nélkül nem akarok semmit sem eldönteni. Szerinted melyik szín kombináció legyen ehhez a dalhoz?

Fél óa kellett, ahhoz, hogy mindketten rábólintsunk egyre, hiszen neki is volt mindegyikbe beleszólása. Rosszabb, mint egy nő.

Fáradtan sétáltam az öltözőjébe és végig feküdtem a kanaoéján, amíg ő neki kezdett a kiselőadásának.

- Hogy lehet ennyi tehetségtelen barmot megkérni, hogy ma velem dolgozzanak. Én egy sztár vagyok. - vágódott le a székébe durcásan.

- Nélkülem nem lennél sehol sem. - mondtam halkan, mert nem állt szándekomban, hogy meghallja, de már késő volt. Hallottam a közeledő lépteket, majd éreztem, ahogy megragad az ingemnél fogva.

- Hogy érted ezt?

- Mit?

- Hogy nélküled nem lennék sehol sem?

- Biztos, hogy ezt meg akarod tudni?

- Mondjad már.

- Mit adsz cserébe? - próbáltam incselkedni vele, de nem igazán tetszett neki. - Emlékszel, amikor meghallgatásra jöttél hozzánk? A hangod nem volt az igazi, de én láttam benne a lehetőséget. 1-2 hangod már gyönyörű volt, de ez még kevés volt ahhoz, hogy debütálhass. Éppen ezért, megkértem az egyik barátomat, hogy a saját költségemre csiszolja ki a hangodat, de még ennél is többet tett. Egy kis kavicsból gyémántot alkotott.

- Erről én miért nem tudok?

- Mert erről még a cégnél se tudnak. Titokban tartottam az egészet, mert nem akartam, hogy megsérüljön az egod.

- De nekem azt mondták, hogy a cég küldött engem a Senseihez.

- Az hazugság volt.

- Hogy voltál erre képes?

- Most ezt úgy mondod, mintha rosszat tettem volna neked. Nézd meg hova jutottál. - ültem fel és közelebb hajoltam az arcához. Eredetileg meg akartam csókolni, de tudtam, hogy nem alkalmas erre az idő.

- Egyedül akartam idáig jutni.

- Egyedül jutottál el idáig csak megadtam a kezdő lökést, szóval ne hisztizz, mint egy kislány. Kérem vissza a 10 perccel ezelőtti Todorokit. - mosolyogtam rá és átöleltem. - Ennyitől nem adod fel igaz? Büszke akarok rád lenni. Még ennél is jobban.

- Igen? Akkor adj megint egy kezdő löketet. - mondta és eltolt magától.

Visszadöntött a kanapéra és felém taszkodott. Egy fenevad tekintetével nézett rám, majd végig nyalta az ajkait. Levegőt is elfelejtettem venni a tekintetétől.

- Engedj el, Todoroki. - mondtam erőtlenül.

- Ez nem úgy hangzott, mintha igazán ezt akarnád. - hajolt közelebb. - Mi lenne, ha a kővetkező lökést én adnám, Menedzser kisasszony?

Ajkainkat már csak pár milliméter választotta el, amikor kopogtattak.

- Todoroki-kun, hamarosan kezdődik a koncert. Ideje lenne sminkelni. - hallottam meg Aya hangját, aki a sminkesünk volt.

- Megyek. - mondta és kinyitotta az ajtót.  Mikor zárta be? Amíg Aya elrendezkedett az asztalon ő oda jött hozzám félig kigombolt ingben és a fülembe súgta. - A koncert után folytatjuk.

Mit ne mondjak. A szívverésemet ezek után a fülemben hallottam. És egyáltalán nem tudtam a koncertre figyelni annyira elvarázsolt ez az egész. Majdnem csókoloztam Todoroki Shoto-val. Nagyot nyelve inkább visszamentem az öltözőben és lepihentem egy kicsit.  Innentől már rájuk bízhatom az egészet. Amíg a közönség Todoroki-kunt figyeli, addig rendben van. Nekem már csak lazítanom kelm, hiszen ezek után 1 hét pihire megyek.

Lecsuktam a szememet és elbóbiskoltam. Csak arra lettem figyelmes, hogy Todoroki kirúgja az ajtót és hangosan betrappol rajta. Nem mertem megmozdulni.

- Miért nem nézted végig a koncertemet? Ha te nem tartasz elég tehetségesnek, hogy végignézd akkor... Ennyire fáradt voltál? - kérdezte és leült mellém.

- Eléggé fárasztó a menedzserednek lenni. - sóhajtottam és az oldalamra fordultam.

- (Név).

- Igen?

- Akkor folytatjuk?

- Mit is?

- Megakarlak csókolni. Megakarlak érinteni és elérni, hogy csak hozzám tartozz. - mondta én, pedig fülig vörösödtem.

- De én idősebb vagyok nálad.

- Leszarom. Téged akarlak. - mondta és hozzám hajolva megcsókolt.  Akaratlanul is a hátamra fordultam, ezzel kiszolgáltatva magamat neki. Fölém kerekedett és számtalanszor csókolt meg

- Szeretlek. - bukott ki belőlem is és magamhoz húzva megcsókoltam. Beletúrtam a felemás hajába, majd mosolyogva néztem a csillogó szemeibe.

- Ez jól esett.

A helyesírásom nem az igazi. Kérem, jelezni, ha valami nem úgy van, ahogy kéne. Jelzem, hogy az előbbi Dabis rész 2-be van szedve csak egy csómó enterrel el van választva a felénél.