BnHA Oneshot /Kérések zárva/

Kaminari Denki x Reader

CsengeMolnr661

Minden iskolában van egy valaki, akiért rajonganak az emberek, bár akkor a tanárok utálják az illetőt. Az U.A-ben Kaminari Denkinek hívjak az illetőt. Minden lány őt imádja és érte rajong. Még én is, pedig én a bátyám legjobb haverja és tudom minden rossz szokását. Viszont még így se tudom levenni róla a szememet. Én, akinek nincsen erős képessége, ő csak egy messzi csillag. Soha nem lehetek méltó partnere, de mit meg nem adnék, ha ezt lehetne. Képes vagyok egy másik ember képességeit 300%-ig felerősíteni az érzelmeim alapján. A tanáraimmal most azt gyakoroljuk, hogy érzelem nélkül is teljesíteni tudjam a 100%-ot. Ami megállt 47-nél. Ennél több megerősítést képtelen vagyok érzelem nélkül megtenni. Midnight-senseijel gyakoroltam, eddig sikertelenül. Ő volt az alany, akinek fel kellett erősítenem az erejét. De sikertelenül.

Lassan kullogtam haza, amikor meghallottam azt az ismerős motorzúgás, majd megjelent a hozzátartozó autó is a láthatáron. Mosolyogva figyeltem, ahogy a szőke hajú fiú lelassít mellettem.

- Éppen hozzátok tartok. Elvigyelek? - villantotta rám a 13 millió voltos mosolyát. A napszemüvegét letolta, hogy lássam, ahogyan rám kacsint. Istenem, de szeretem.

- Hol van a barátnőd?

- Dobtam. - vonta meg a vállát.

Na, igen. Én is ettől félek, hogy engem is így fog kezelni. Hogy én is elleszek hajítva, ha megunt. Beültem mellé az autóba és elindultunk. Lopva ránéztem, de ő csak komoly tekintettel meredt az útra. Ezt is imádom benne. Igazából mindent imádok benne, szóval inkább nem sorolom. Messziről hallottam, hogy Pixie ugat. Drága kiskutyám már boldogan csóválta a farkát, amikor meglátta, hogy kiszállók az autóból. Kinyitottam a kaput, mire körbe ugrált. Letérdeltem mellé és megsimogattam a nagy fejét, amit az ölembe dobott. Kinyújtva a nyelvét nézett rám, szinte tapintani tudtam az örömét.

Oda adtam a srácnak a kulcsom, hogy menjen be, amíg én játszok Pixievel, de nem mozdult.

- Tudod... Mindig is érdekesnek tartottam, hogy ennyire jól kijössz az állatokkal. Mindig megszeretnek téged. - mosolyodott el, majd megsimogatta az állatot.

Felkászálódtam a földről, majd bementem a házba. Ledőltem a kanapéra és próbáltam nem elsírni magamat. Utálnak engem az iskolában. Gyenge vagyok és idegesítő. Jól tudom. Nem kell, hogy valaki az orromra kösse. A bátyám nagy lendülettel leszaladt az emeletről én, pedig letöröltem az a kósza könnycseppet, ami kicsordult a szememből. Viszont átlátott rajtam.

- Ma sem sikerült, igaz? – húzott keserű mosolyt a szájára.

- Soha nem fog. – sóhajtottam.

- Akkor mi lenne, ha Denkivel gyakorolnál?

- Tudod jól, hogy az nem menne érzelemmentesen.

- Éppen ezért lenne kihívás. Nem gondolod? – fonta össze a kezét. – Egy próbát megér. – kacsintott, majd visszavágtázott az emeletre, ahol Kaminari-kunnal játszottak.

Amikor belefájdult a fejem a tanulásba kimentem a teraszra, ami közös volt a bátyáméval. Már besötétedett, de még mindig nem tudom a holnapi dolgozat anyagát. Sóhajtottam egy nagyot, amikor kinyílt az ajtó. Ösztönösen azt gondoltam, hogy a testvérem az.

- Megfogom kérdezni Kaminari-kunt, hogy segít-e leküzdeni ezt az érzelmi kötöttséget. – sóhajtottam.

- Segítek. – hallottam meg a fiú hangját, mire összerezzentem és lassan ránéztem, de ő csak vigyorogva nézett rám. – Ha így kibeszélsz a bátyáddal, akkor féltékeny leszek.