Ki ez az őrült?

312 18 0
                                    

                   Zsófi szemszöge

 Namjoon gond terhelten leült velünk szembe, egy székre, a többiek meg helyet foglaltak ahol találtak helyet. Én még mindig le voltam döbbenve amit apám mondott milyen testvér mi van?! 

-Figyeljetek!- Nézet ránk Namjoon, rá néztem bár nehezemre esett. 

-Lehet össze vagytok zavarodva és nem értetek semmit de meg tudom magyarázni, úgy ahogy.- Mondja.

-Igazából azért nem mondtam még el neked se Jin, mert nem tudtam hogyan kezdjek bele.- Hajtja le fejét tanár úr, vagy már nem is tudom kim így hirtelen. 

-De tudod hogy meg beszéltük volna.- Mondja Jin aki közbe nagyba ápolja a sebeimet még mindig, hát igen lehet sok van....

-Tudom, és nagyon sajnálom.- Nézett fel.

-Ezt majd kettesben meg beszéljük.- Sóhajtott nagyot Jin. 

-Zsófi, amit apa mondott az igaz.- Néz rám, le döbbentem. 

-Na azt hogy, még a nevünk se ugyan az, és-é..és?!?-  Akadok ki, bár szerencsére nem nagyon, nem engedte hogy folytassam kiakadásomat ugyanis közbe vágott. 

-Meg magyaráznám, a nevedet simán meg változtatták szerintem, a többi igazából ugyan az mint Jinnél nem tudtam volna hogy oda menni hozzád hogy amúgy a bátyád vagyok, csak te jóval később születtél mint én.-

-Ahha.- Mondtam, de még mindig alig hittem mindkét fülemnek és szememnek. 

-Amit mondtál arra cikkre tényleg nem állat volt.- Mondja Namjoon egy kis szünetet hagyva, míg fel dolgozom az eddigieket. 

-Akkor mi?-  Kérdezem, a képre gondoltam, és próbáltam jobban meg nézni, igaz annyira nem sikerült hisz csak az elmémbe volt meg, de igazából csak vért és sebeket láttam főleg a nyakánál, össze vissza néztem ugyanis, a szemem előtt képek ugrottak be, nem csak a holtestről az volt a fel kavaró, farkas, egy olyan íj ami nekem van, szívem hevesen el kezdet kapált. 

-Zsófi nézz ide!- Szól Namjoon. Egy szúrást éreztem nyakam és vállam között ott a tetkómnál, gyorsan oda kaptam kezemet , szemem el kezdet fájni, a tükörből láttam magamat, kék íriszeim voltak, barna helyet. Namjoon egyből fel pattant helyéről, majd két keze közé fogta arcomat.

-Zsófi hallasz?- Néz szemembe.

-Ah....ha.- Mondtam nehezen, kezdet könnyesedni a szemem, féltem, féltem hogy mi fog történni,  valaki le vette rólam a pólót, gyorsan tetkómra fogtam iszonyatosan fájt, szerintem Jin volt az de valaki le söpörte onnan kezemet, nem láttam Namjoon keze miatt.

-Nam!- Szól Jin, el engedi arcomat, nagy szemekkel néz tetkómra.

-Ez mióta van itt?- Kérdezi miközben végig simít rajta, látom szemébe könny szökött amit próbált takarni csak előlem nem tudta.

-V..vagy 2 éve mikor anya meg halt.- Mondtam.

-Akkor most csak apukáddal élsz?- Kérdezi Taehyung, bólogattam neki.

-Az apukád bántalmazni szokott?-  Kérdezi Jin, félve de bólintottam, kínos csönd keletkezett, amit Namjoon tört meg. 

-Jó, mivel hogy a húgom vagy meg tehetem azt hogy hozzám költözöl, persze ha a fiúk is bele mennek és te is.- Mondja Namjoon.

A fiúk össze néztek, majd egyszerre bólintottak.

-Szerintem Jungkookot és Jimint se zavarná.- Mondja J-Hope.

8 Vámpír 1 Helyen [BEFEJEZETT][BTS]Where stories live. Discover now