8 Vámpír 1 Helyen [BEFEJEZETT][BTS]

Hyungwon

                    Zsófi szemszöge 

Namjoon ment ajtótnyitni, míg kaptunk Sugától egy befőtes üvegbe valamilyen italt, szerintem kakaót.

-Oh! De régláttalak téged!-  Köszönti Namjoon a vendéget. 

-Zsófi, ne ugorj neki!-  Szól nekem Tabi, miután látta ki jött meg. 

-Attól függ ki.-  Kacsintok rá, majd tekintetemet vissza meresztem a tévére ahogy Daesung is. 

-Sziasztok!-  Köszön újabb vendégünk.

-Sziaa Hyungwon.-  Köszön J-Hope, ahogy a nevet meg hallottam majdnem kiköptem a Yoongstól kapott italomat. Hátra fordultam és ja sajnos ő volt ott, nyúltam volna lábszáramhoz, ahol szoktam tartani a késemet, de GD mellém huppanva, elvette onnan a kezem. 

-Nem lesz semmi baj.-  Simít másik kezével hajamba, aprót bólintottam, próbáltam benne megbízni, és szerintem sikerült is, de hogy ne legyek ezzel az alakkal búnkó arról nem tudott lebeszélni, bár ha próbálná se tudná.

Hyungwon mindenkinek köszönt, és persze hogy engem hagy a végére. 

-Rég láttalak.-  Hajol meg, amit én is megteszek. 

-Yap.- Mondtam húzott szájjal.  A lábszáramat markolásztam, ahol van a késem. 

A felnőttek és Hyungwon, elmentek valamelyik szobába beszélgetni tovább, és most Daesung is velük tartott, szóval oda mentem Jinékhez plusz mert elakartam mosni az üres poharamat. 

-Zsófi mi volt ez?-  Kérdezi Namjoon, miközben megáll a tevékenykedő Jin mellet.

-Ezt én is kérdezhetném, de én részemről annyi, hogy ki nem állhatom.- Mondtam egy kicsit felzaklatottan. 

-Az ismerősünk, ennyi amit tudok mondani.-  Tárja ki kezeit Namjoon, miközben közli velem mondani valóját.

-Oké.-  Mondtam miközben megfordultam, és a pultnak támazkodtam. 

-Meg beszélni, megtudjátok?-  Kérdezi aggódva J-Hope, nemlegesen megrázom a fejemet.

-Felmentem, szóljatok ha van valami.-  Kerültem ki Namjoont, majd szobámba felrohantam, leültem az ágyamra, majd telómat elővéve kezdtem el zenét hallgatni, hogy lenyugtassam magam, ennek hatására lassan szenderedtem is el, hiába volt dél, a zene mindig lenyugtatt és olykor elaltatt.

Egy ajtónyitódásra lettem figyelmes, kinyitottam szemeimet, bár ne tettem volna, Hyungwon jött be rajta, valamit mondot de füles volt rajtam, és semmit sem hallottam, kivettem kagyllómból a fülhallgatót, majd rá néztem kérdőn. 

-Ah... Namjoon küldött hogy beszéljük meg.-  Mondja, miközben leült az íróasztali székhez.

-Addig nem engedlek ki benneteket!-  Hallom, hogy bezárja kulcsra az ajtót, és elhallkuló lépéseket hallok.

-Akkor itt leszünk életünk végéig, én nem beszélek meg veled semmit!-  Közöltem vele, miközben zoknimat néztem. 

-Miért nem akarsz beszélni velem?-  Kérdezi, miközben száját félmosolyra húzza, ez most tényleg megkérdez?!?!

-Vigyázz vagy azt a fél mosolyt letörlöm rólad perverz állat.-  Lettem idegesebb, miközben felálltam majd az ajtóhoz mentem, egy kicsit ráncigáltam a kilincset, de nem igazán akart kinyílni, ohh hogy az a.....