8 Vámpír 1 Helyen [BEFEJEZETT][BTS]

Megnyugvás

             Zsófi szemszöge

Elindultam, a park fele, hűvös szél fújt, ami lenyugtatott annyira hogy értelmesen tudjak gondolkozni. Felmentem a kicsi hídra, ami a kis tó felett van, a korláton át másztam, majd a fa peremére ültem, nem és lábamat lelógattam, igaz nem ért bele a vízbe, de nem is bántam, hisz halak voltak benne bőséggel, és ott tört el a mécses, elkezdtem sírni, mélyről jött az biz, szerintem amik rossz dolgok történtek, azok most jöttek ki rajtam, a maival együtt.

Futást hallottam, nem is lassút, csak úgy suhant valaki, inkább néztem a halakat a vízbe, azok csak meg nyugtatnak, ami félig volt csak igaz. 

Yoongi kell nekem,ő mindig megnyugtat, csak egy ölelés tőle, és én lenyugszom. Szívem görcsbe rándult ahogy rá gondoltam, és jobban elkezdtem sírni, hiányzik, kell mint egy falat kenyér. De mi van ha ő se bízik bennem? Ettől félek. És még azt mondják bízzak bennük, de ezek után, hogy, ha ők se bíznak bennem? Nekem így lehetetlen.

-Babó!-  Szól valaki, ez a hang nem Yoongesz? Hátra fordultam és igen ő volt az, helyemről felpattantam, majd átugorva a lécet, ugrottam ölébe, majd kezdtem el jobban sírni.

-Sss, nyugodj le.-  Simogatja fejemet, én addig nyakhajlatába fúrtam fejem, míg dereka köré kulcsoltam lábaimat. Míg nem csak szipogtam, addig nyugtatott, simogatta hátamat, vagy fejem búbját.

-Yoongi t...te bízol bennem?-  Nézek barna szemébe, elmosolyodik.

-Bízok hát, megfogod tudni csinálni a fogadást is.-  Ad ajkaimra egy puszit, ami meg mosolyogtatott, majd jobban ölelgetni kezdtem.

-Gyere menjünk haza.-  Fordul meg, majd lép kettőt.

-Ne! Még nem akarok haza menni.-  Mondom neki, miközben lemászok öléből.

-Babó, Namjoon is bízik benned, csak ő jobban kimutatja, hogy félt.-  Fogja közre arcomat.

-És ő rajta csattan ha valami bajod esik, övé a felelősség.-  Mosolyog rám, miközben próbál nyugtatni, könnyezve, átöleltem. 

-Babó ne sírj!-  Próbál nyugtatni.

-Megyünk valahova?-  Kérdezem tőle.

-Ha nem sírsz, akkor igen.-  Mondja nekem, letöröltem könnyeimet, majd rámosolyogtam.

-Mehetünk!-  Ugráltam csak úgy. 

-Gyere, egy kávézó megfelel?-  Fogja meg kezem. 

-Tökély!-  Adtam arcára puszit, ami hirtelen jött neki, és el is pirult, amin elkuncogtam magam.

-Hé! Ne nevess!-  Durcázott be.

-De annyira cuki vagy!-  Nevettem el magam, persze én is kaptam arcomra egy cuppanósat, amitől én jöttem zavarba és ő nevetett fel.

[...] Kávézóból kijöttünk, ugyanis vagy 2 órája ott voltunk, és most van vagy vacsora alvás idő, sötétedet, szóval haza indultunk, Suga letudott nyugtatni, de azért még kétely van bennem, míg Namjoont nem látom.

-Lenyugodott szívecskéd?-  Nézz rám aggódva.

-Am...aha.-  Válaszoltam neki. 

-Ismerlek mint a rossz pénzt.-  Mosolyog rám.

-Nem.-  Tagadtam.

-Szóval még nem. Zsó mit kell csinálnunk, hogy lenyugodj? És bíz bennünk?-  Kérdezi.