8 Vámpír 1 Helyen [BEFEJEZETT][BTS]

Mosoly

     Zsófi szemszöge

Más napot írunk, suliba kéne menni. Nagy küzdelmek között a Namjin párossal meg vitattam, hogy megyek suliba, így is egy éves kihagyásom volt, és már hiányoznak a többiek. Az lett a vita vége, ha rosszul vagyok, azonnal el kell mennem Jinhez ledőlnöm, tesizni is csak óvatosan szabad.

-Rendben.-  Ért fülig a mosolyom. Felrohantam, a cuccaimat összeszedtem, igazából pár füzet és egy laptop töltővel. Felöltöztem utcai ruhába, ami egy barna kötött pulcsit vettem fel, egy fekete farmerrel. Leugrottam a lépcsőkről, felvettem cipőmet, és rohantma a többiek után a kocsihoz.

-Mehetünk.-  Kötöttem be övemet. Aztán útnak is indultunk a suli fele.

-Zsófi, van egy kettő új osztálytársunk, ne lepődj majd meg.-  Szólal meg Namjoon.

-Am, rendben. - Bólintottam.

-Ugye nem ilyen cica babák?-  Utánoztam hangommal az ilyen lányokat. A fiúk elnevették magukat, és bólogattak.

-De pont ilyenek.-  Röhög Taehyung, számat húzva, de kiszáltam a kocsiból. Mosolyogva köszöntünk el Namjoontól és JIntől, aztán  válltunk három felé. Az első óra angol lenne. Bementünk osztálytermünkbe, ahol ott volt szeretett zongorám.

-Szia Zsófi! - Vetődik rám a fél osztály sírva.

-De hiányoztatok!-  Ölelem őket szorosan. Végre elengedtük egymást. Majd leültem volna a helyemre, de ott volt egy lány táska. Felkaptam, majd egy üres helyre le raktam, és leültem Yugyi mellé. 

-Mit képzelsz magadról?-  Jön ide egy idegen lány.

-Eléggé sokat. - Mosolyogtam rá, elővettem angol felszerelésemet, majd Yugyeommal kezdtem el beszélgetni. Miután a csaj rájött nem érdekel, hogy vergődik eltipegett. 

-Ahh, végree.-  Dőltem le a padra. Be jött Namjoon és kezdetét vette az angol. 

[...] Az összes órámnak vége lett, nem voltam egyszer se rosszul. Még a tesit is bírtam. Ebédelni indultunk az osztállyal. A sorban álltunk, úgy mögöttünk a kettő- három ripacs. Akik nem akartak leszállni rólam, a hátam mögött állandóan valami megjegyzést tettek. 

-Intézzem el őket? - Súg hátra nekem Jimin, le intettem hogy nem kell. Majd én elintézem valahogy, még kicsi időt hagyok nekik. Kikaptuk a kajáinkat, leültünk szokásos helyünkre. Majd falatozni kezdtünk. Pont a szobákról beszéltünk, hogy kéne mindenkijét berendezni.

-Én meg várom míg Yoongi haza ér.-  Válaszolok a többieknek. Még mindig hallom, hogy szídnak ezeknek nincs életük?!?!?  Mikor meg hallottam, hogy édesanyámat is szídják, kicsit túlzottan is betelt a pohár. 

-Mindjárt jövök. - SZólaltam meg komoran.

-Azért csak óvatosan!  -Szól hozzám Taetae. Biccentettem, hogy majd meglátom, hogy alakulnak a dolgok. Felálltam és a közelükben lévő asztaltól egy széket becsórtam, mert náluk már nem volt számomra hely. Oda húztam hozzájuk, hogy a szék az asztallal ellentétesen legyen, így támaszkodni tudok a hát táblára. 

-Most az egyszer fogom elmondani, jobb ha figyeltek.-  Beszéltem hozzájuk.

-Felőlem úgy szídtok ahogy akartok, de ha valamelyikőtök a kacsa p.csa szájára meri venni a családomat, barátaimat  nem állok jót magamért. Remélem érthető voltam.-  Lettem a végére dühös. Felálltam, a széket a 3 lányhoz beraktam normálisan, aztán vissza mentem az én asztalomhoz enni.