8 Vámpír 1 Helyen [BEFEJEZETT][BTS]

Szihológus Taey...

                 Zsófi szemgöge

Sípolás nincs, csak vegyszeres szag, és kicsi mozgolósád. Ahogy próbálom kinyítni szemeimet, csukom is vissza, a fény miatt. Valaki jobban megyszorítja a kézfejemet, ami félig jólesik, félig nem, ugyanis az jutotatott ide hogy bíztam akiben akartam és tudtam. 

-Zs...Zsófi.- Hallom meg nevemet, valaki mindárt elsírja magát. Lassan de újra összeszedtem erőtmet, próbáltam meg újúlt erővel fényt látni, ami most sikerült. De nem szép látvány fogadot, a családom mindenki kisírt vörös szemmel volt jelen. 

Yoongi sírva de egyből megölelt, amit óvatosan de viszonoztam ahogy a sírást is. És jöttek a többiek is, lassacskán, Namjoon maradt utoljára, akin láttam hogy vacilál. 

-Fiúk létszíves  most kimennétek?-  Szólal meg komoran Namjoon, mégis vissza folytott sírással, hallom a hangján. A fiúk szónélkül elhagyták a szobát, csak mi ketten voltunk a helységben. 

-Tudom, hogy nagyot hibáztam, azt gondoltam, talán megbeszélitek, és újra jóban lesztek, nem tudtam mi történt köztetek és úgy akartam segíteni, ami nem volt egy okos dolog felőlem, Tabi  mondta, hogy ne csináljam mert baj lesz, nem hittem neki, pedig jobban ismer mint én, amit utálok, utálom hogy nem lehettem ott mikor te születtél, és ahogy felnőttél, utálom hogy apánk bántot téged is, és nem tudtalak meg védeni, ahogy anyát se, azt se tudtam, hogy elhunyt,  csak mikor a tetkódat láttam.- Mondja Namjoon miközben könnyek  folyamatosan hadják el szemeit. Nekem ez így sok egyszerre, és nem is tudom mit mondjak neki.

-Zsóci kérlek bocsáss meg mindenért amit tettem.-  Esedezik nekem bátyám, miközben felső testét ágyamra dönti és szorítja egyik kezem.

-Namjoon!-  Szólítom meg könnyes szemmel, miközben másik kezemmel hajába túrok. Fel nézz rám, majd könnyei jobban meg erednek.

-Egy kis időt adj még.-  Mondtam miközben ránéztem. Meg bocsáltok neki ugaz nem mondtam, de igen megbocsáltam, csak egy kis időt adjon, nekem ez sok, hogy van egy bátyám egy szerető családom, akiket imádok. 

-Zsó..ófi kérdezhetek valamit?- Szólit nem hallkan.

-P..persze.-  Bólintok hogy nyomatékosítsam magam.

-M..mi történt, hogy nem bírod Hyungwont?-  Kérdezi Namjoon, ami most annyira nem volt jó ötlet. Lehajtottam fejemet, miközben ő kezét szorongattam.

-M....majdnem m...meg erőszakolt.-  Mondtam neki miközben próbáltam sírásomat vissza tartani, egyből ölelésébe találtam magam, nem kellet semmit mondania értettem én így is, míg percekig így maradtunk mikor folytattam.

-Va..valamelyik f.ff.f.farkas mentet meg, csak már nem tudom ki v..volt az.-  Mondtam halkan, de azért hallja.

-Értem, és köszönöm.-  Nyomja ajkait homlokomra, majd lefektetett. 

-Sajnos mennünk kell haza, de jött egy idegen személy, aki vigyázzni fog rád, tudom nehéz most így, de benne bíhatsz, ezt meg tudom igérni.-  Simít végig hajamon, alig tudja könnyeit vissza tartani míg ez után is. 

Majd egy jó éjtszakát után el is hagyta a szobát. Pár perc múlva, egy barna hajú férfi jött be.

-Szia, Dong YoungBae vagyok, de szólíts csak Taeyangnak.-  Mutatkozik be barna hajú, ezek szerint Taeyang, miközben leül egyik székre. 

-Szia, Kertész Zsófia.- Köszönök neki, miközben meghajolunk. 

-A fiúk mondtak pár szót rólad.-  Próbálkozik beszédbe egyelegni. Bólintottam egyet, nem értem miért osztotta ezt meg. 

-Lehet nem tudod, de 20% esélyed volt a túlélésre.-  Mondja nekem.

-Akkor azért örültek nekem annyira.-  Motyogtam orrom alatt.

-Azért is, meg mert szeretnek téged.- Mosolyog rám.

-Én értem, hogy szeretnek, de most olyan mintha az a sok szeretet  átment volna csalódottságba és megdobáltak vele.-  Húztam el számat. 

-Elhiszem.-  Érez velem egyet Taeyang, vagy csak próbál nem tudom. Nem tudom, ezek után mit csináljak. Bízzak meg mindenkiben mint eddig, vagy senkibe se, de úgy meg élni nem lehet, hogy a titkaimat senkinek se mondom el, meg amik velem történtek.

-Érzem, hogy bízhatok benned, de nem merek.-  Mosolyogtam el keserűen.

-Bennem bízhatsz, lehet nem mondtam, ami direkt is volt, deee én vagyok a szpihológusod.-  Vakarja meg tarkóját.

-Üm.... értem.- Mondtam zavartan, majd jobban az ágyamba gubóztam, oda nyújtottam neki a párnámat, ami kérdőn de elvett.

-Aludj, és hogy kényelmesebb legyen.-  Mondom neki, miközben hunyom le szemeimet.

-Tényleg  jó szívű vagy.-  Mondja, hangján hallom hogy derül, egy hümmögést hallattam, majd álomba estem.

[...] 4 nappal később. Most vitték el a reggelimet, ami szokás szerint borzalmas de ettem belőle azért, a fiúk minden nap itt voltak, amikor tudtak, Taeyangék is itt voltak, meg tudtam hogy Gdragon, Tabi, Taeyang, Seungri, Deasung egy klán, kicsit lepődtem meg, de ja túlléptem ezen is, ahogy Namjoonak is megtudtam bocsáltani. Bobbyék is jöttek egyszer meglátogatni, jó volt vagy este kilenc környékén 10 fiú jön. A régi sulimat ma vagy holnap akarom meglátogatni, az állapotom sokkal jobb, elvileg legkésőbb ma este elengednek.

-Jó reggelt!-  Zökkent ki gondolat menetemből Jackson, igen ő is látogatott párszor, bár a többiek nem tudják, hogy beszélgetek vele.

-Neked is!-  Mosolygok rá, miközben meg ölel.

-Na gyere, öltözzünk fel.-  Tapsol kettőt, majd táskámból amit Jin adott teli egy ruha szettel. Kiszedtem a ruhákat, ami egy, fekete póló vlolt amin egy facebook macska volt fekete swag szeművegben, ezzel a szöveggel "Geci jól nézek ki basszameg!" és egy világos farmer, hát igen Jinnek sikerült a legszebb feliratú pólómat oda rakni. Jackson gyorsan segített átöltözni, kicsit az elernyet izmaimat is helyre tettük.

-Köszönöm.-  Ölelem meg, miközben mondom neki. 

-Nincs mit, ez a munkám.-  Von vállat, a telefonom elkezde rezegni, Sugiii <3 név volt a kijelzőmön.

-Szerintem meg jöttek.-  Mondom mosolyogva, majd felvéve telefonomat, veszem hátamra cuccomat.

            Felefon

-Sziaa, Jin most szalad be érted.-  Mondja Suga

-Szia, oké.-  Mondtam, majd leraktam, Jacksontól elköszöntem, majd Jin elé mentem, aki a folyosón futkározott? Na ja, kis ügyetlen és el is esett, a kezére jobban mondva. Gyorsan oda lépkedtem, szegénynek nagyon piros volt.

-Áu.-  Fogja meg kezét, szerencsére Jackson pont akkor jött, ki mikor Jin próbált a segítségemmel felálni.

-Mi történt?-  Kérdezi aggódva, miközben Jin kezét megfogta.

-Rá estem.-  Mondja Jin húzott szájjal, miközben próbálja kezét elvenni, de meg fogam a kezét, hogy ne mozgassa.

-Ezt megrögenezi az orvos.-  Mondja Jackson, miközben behúz minket egy szobába, ahol nem sokára jött is Xiumin.

-Sziasztok, hallottam mi történt, meg röggenezzük, mi max 1 perc, és utána tudok többet mondani.-  Mondja, miközben egy led fény alá tolja Jin kezét. Pár fényképet csinál a gép, majd Xiumin azokat vizsgálva, veszi elő a fáslit, majd köti be Jin kezét.

-Egy mini zúzódás, pihentesd, majd Zsófi segít neked és a többiek.-  Mosolyog rá, egy köszönöm után, végre kiértünk a kórházból.

-Én vezetek!- Jelentem ki.