8 Vámpír 1 Helyen [BEFEJEZETT][BTS]

PinkEomma is here!

Majd kicsöngettek. Gyorsan összepakoltam, aztán pár osztálytársammal már lent is sorakoztunk az ebédet várva. Nagyon éhes lettem.  Valami fura kaját kaptunk, nos nem nézett ki jól, de finom volt cserébe. Még csak JHope és én ültünk a asztalunknál. Egy ideges Namjoon közelített felénk. Leült mellém, és felém fordult a székkel.

-Jobb hazugság nem jutott eszedbe?- Csessz le bátyám.

-Nem igazán-. Válaszoltam neki.

-Basszus bármit mondhattál volna, versenyen voltál, kórházba, tábor, utazás, de tényleg bármit, miért pont ezt?- Akad ki Nam, hallkan beszél, mégis ideges.

-Talán azért, mert ez ment a fejembe vagy, mert örülök, hogy már nincsen.- Próbáltam neki értelmes választ adni. Már Yoongiék is leültek hozzánk.

-Ami a nyakadon van, azt majd otthon megbeszéljük. Nem érdekel ki volt, de megbánja, hogy hozzád ért.- Állt fel idegesen Namjoon.

-Hé! Nyugodj már le, egyél te is ilyet, csúnyán nézz ki, de finom.- Biccentek kajám felé.

-Hogy nyugodjak meg?!- Beszél hallkan ugyanúgy. Feje egyre idegesebb lett, észrevettem mindjárt összeesik az idegtől. Megfogtam üvegemet, amibe hideg víz volt és arcon locsoltam vele. Az éttermet csönd lepte el egy darabig. Aztán kicsi sugdolózás.

-Ez kellett, köszi.- Töröli Namjoon arcát pólója aljába. Taehyungék elnevették magukat.

-Bocsi, megcsúszott a kezem.- Beszéltem hozzá, nevetve bólogatott.

-Ezt majd megbeszéljük. -Hagyja el az asztalt és megy vissza ebédelni. 

-Engem Namjoon megfog ölni.- Motyogja, kérdőn néz Jimin Yoongira. 

-Én haraptam meg Zsófit.- Hajtja le fejét. Bíztatóan az asztal alatt simogatni kezdtem kézfejét.

-Te megkattantál?!-  Akad ki Jimin, ütőere kilátszódott nyakánál. Annyira ideges lett.

-Hé nyuggesz van.- Próbálta Taehyung  a kedélyeket csitítani. Nem igazán sikerült. Végül Jungkooknak sikerült lenyugtatnia.

-Ordító csönd vagyok.- Motyogtam orrom alatt. Yoongi kezemet az övével összekulcsolta, és bíztatásként megszorította. Én befejeztem az ebédemet, őszintén szólva elment az étvágyam. Yoongi kezét elengedve, fogtam meg kétkézzel a tálcámat és vittem vissza. 

-Kimentem levegőzni.- Megyek a többiekhez vissza, felkaptam táskámat, majd kimentem az ebédlőből. Régen dohányoztam, de most újra hozzá kell nyúlnom. Kivettem egy szállat és a dohányzós területre mentem. Ott meggyújtottam, és megszívtam ezt a bűzrudat. Ahogy a testem átjárta a nikotint, úgy nyugodtam le. Mindent szívásnál, és kifújásnál. Egy idő után, éreztem jönnek felém. Kinyitottam a szemem, a ripacs csapat jött felém. 

-Csak nem drog van benne?- Kötözködik a fővezér abba a hármas bandába.

-Nem, de nem akarnál lekopni rólam?-  Szólok hozzá úgy, hogy rá se nézek.

-Egy dolgot mondok, próbáld magad távoltartani Jungkook Oppáéktól.- Jön képembe. 

-Mi lesz ha nem? Lefizet apukád?- Nézek rá kihívóan. 

-A barátnőimmel elintézlek.- Csettintget itt nekem. 

-Azt megnézném.-  Röhögtem képébe, cigimet elnyomtam, majd kidobtam a kukába. Az egyik csaj a hajamat megfogta és úgy próbált ráncigálni, de megfogtam torkánál fogva, ezáltal elengedett. Kicsit megszorítottam, hogy érezze a törődést.