8 Vámpír 1 Helyen [BEFEJEZETT][BTS]

Ennyire ne akard megölni magad! (SG)

 Egy két sugdolózásra kelek fel, de még mindig érzem az ölelő karokat körülöttem. Kicsit mocorogtam Jin mellkasán. Mire hajamba túrva nyugtatott. Nem tudom mennyi ideje van mellettem, de hálás vagyok. Vajon Yoongit nem bántottam meg azzal, hogy kiküldtem a szobánkból? Remélem nem és megérti, hogy magányra van szükségem. Persze Jin ezt a magány dolgot feltöri, de nekem most ő rá van szükségem. Egy igaz ölelést akarok ebbe a helyzetbe, amit most Jintől meg is kapok.

Érzem, a levegő átsuhan. Lépéseket hallok, ezek szerint mozgunk valamerre. Jinnél kicsit puhább dologra fekszem le, amin Yoongi és az én illatom keveredik, szóval ez az ágyunk. Kis plüssömet kiveszem párnám alól és azt szorongatva alszom tovább. Egy másfajta ölelőkart érszak derekamon, ami magára húz. Kicsi vékony de izmos test,  szóval Yoongi lesz az. Pólójába jobban belefúrom fejemet és úgy alszom tovább.

[...] 

A hangok felerősödnek,  zavarnak az alvásomban. Már nem Yoongin alszom, hanem a saját oldalamon, tapogatózni kezdek az ágyban. Ez a jómadár itt van, csak ő felült, ölébe hajtottam fejem és úgy pihentem vissza. Hajammal babrált egy ideig. Telefon csörgésemre muszáj voltam felkelni. Morogva nyitottam ki szememet és ültem fel az ágyban. Mikor konstatáltam a telefonom a földön csörög. Nagynehezen kimásztam az ágyból, majd elmentem azért a kütyüért. "Kicsit" bevolt törve a képernyője, örültem, hogy kitudtam olvasni ki hív engem. 

" Pénz Masina" Név szerepelt, szóval a főnököm volt az. Felvettem.

   Telefon

-Igen?- szóltam bele köszönés nélkül. Engem ne ébresszenek fel.

-Ahogy hallom neked jó hírrel jöttem. - neveti el magát a főnököm majd folytatja.- Holnap is tudsz még pihenni, nem lesz próba, de holnapután már főpróba lesz.- mondja el az információt. 

-Köszönöm- nyögtem ki, majd kinyomtam a francba, a telefont az éjjeliszekrényre dobtam, majd vissza bújtam Manó mellé. 

-Minket észre se veszel?- hallom meg JHope hangját. Egy szívecskét mutattam neki és már pihentem is vissza. Az álmaim szebbek, mint a jelen, ezért is szeretek sokat aludni. Hallom az ajtó csukódik egy idő után. A mellettem lévő egyén mozgolódni kezd.

-Baba, jól vagy?- suttog fülembe Yoongi. 

-Majd jól leszek.- válaszolok neki halkan, és egy kisebb mosolyt küldtem felé. Paplan súrlódást hallottam. Éreztem lélegzetét az arcomnál és egy kisebb puszit az ajkaimon, ami megmosolyogtatott. Többet kaptam, össze-vissza, valamikor homlokomra, pofimra, piszeorromra, de a legtöbbet az ajkamra. Lassan nyitottam szemeimet, és egy mosolygó Yoongival találtam szembe magam. 

-Kérek egy rendeset is...- duzzogok orrom alatt. Boldogan hajolt újra ajkaimra. Oldalára fordult és a könyökével támaszkodott, hogy megtartson. Oldalamra fektetett és kezeimet nyakába akasztottam. Lábaink összefonódtak, úgy ízleltük a másikat. A levegőnk kezdet fogyni sajnos. Pihegve váltunk el.

-Gyere vacsorázz meg, alig ettél ma.- kapok Yoongitól egy homlok puszit. Bólogattam, majd lassan kikászálódtam az ágyból. Megnéztem telefonom óráját, este 21 volt.

-Yoongi ilyenkor én már nem szoktam enni.- mutatom megneki kijelzőmet, amin az óra ment.

-Most fogsz, alig ettél ma.- toll ki a szobából. 

-Rendben.- hagytam rá. Lent kész csend volt. Felkapcsoltam a konyhába a kis ledet, ami az egész földszinten félhomályt hozott. 

-A többiek már megvacsoráztak?- kérdezem tőle.