8 Vámpír 1 Helyen [BEFEJEZETT][BTS]

Kiokatatás lvl 200

Zsófi szemszöge

-Na sűrgős volt, vagy nem?-  Kérdezte Suga mosolyogva.

-Sűrgős.-  Forgattam szemet. Rám vigyorgott. 

-Pénzt kért?-  Kérdez tovább, igaz nincs köze hozzá, de mindegy.

-Yap. - Ültem vissza. Persze, hogy ilyenkor csengetnek.

-Megyek!-  Szól ki Namjoon, azután pattant is fel. Fülelni kezdtem, hogy kiérkezett meg.

-Kertész Zsófit itt van? - Hallok egy férfi hangot, nem ismerem.

-Zsóóóó téged keresnek, postás.-  Szól Namjoon, majd jön vissza a "helyére".

-Megyek.-  Álltam fel, majd táskámból kikapva a pénztárcám mentem is a fő ajtóhoz. Egy tőlem kicsit idősebb srác volt előttem.

-Mennyi lesz?-  Kérdezem.

-400 ezer won.-  Mosolyog rám. Átnyújtottam a kívánt összeget, ő meg a csomagokat átadta nekem, mellé egy számlát és egy cetlit.

-További szép napot!-  Csuktam be az ajtót az orra előtt. 

-Suttymuty segítesz?-  Kérdezem barátomtól.

-Persze. - Jön majd felvesz a három csomagból 2-t-.

-A szobába kéne felvinni.-  Szólok mikor felértünk az emeletre. Bólintott, majd oda be is tért, Hope az iróasztalnál tanult, míg mi a szoba közepére raktuk a dobozt.

-Köszönöm.-  Ölelem meg. Ezt követően ő kiment a szobából, az iróasztal fiókjából kivettem egy karambitot.

-Mi lenne ha, nem lennének szétszórva?-  Beszél hozzám Hosi miközben írja tovább a leckét.

-Ezt a kívánságodat észben fogom tartani.-  Mondom neki, majd bontom ki a csomagot.

-Köszönöm.-  Szólal meg hallkan. Érdekes nem mosolyog, csöndes, tanul, nem szocizálódik.

-Hope mi  a baj?- Állok mellé és rakom kezem vállára.

-A fiúk, nagyon bunkók.- Szomorkodik barátom.

-Kik?- Kérdezem.

-A te barátaid, nagyon bunkón viselkednek velünk, jó persze nem mindenki, de a legtöbb igen.- Lógatja orrát.

-A családban mindenkivel?- Kérdezem tovább, bólintegyet.

-Nos, köszönöm, hogy elmomdtad.- Mosolyogtam rá.

-Ezt megoldom, ne szomorkodj ezért. Csak félnek az újtól, és a jobbtól.- Adok feje búbjára egy puszit.

-Gondolkodtam már ezen, de nagyon megnyugtatni nem tudott.- Mosolyog a füzetre hamisan.

-Szerinted a többieknek is szóljak, hogy neaggódjanak e miatt?- Kérek tőle tanácsot.

-Ne beszél róla nekik, csak éreztesd velük, hogy minden rendben.- Ad tanácsot.

-Rendben, de te se szomorkodj.- Mosolygok rá, majd hagyom el a szobát, és megyek át V-ék szobájába, ahol mindenki tanul.

-Sziasztok.- Mosolyogtam rájuk, majd mindenkit széjjel ölelgettem.

-Miért vagy ilyen bújós Zsófi?- Kérdezi Jimin érdeklődve.

-Csak szeretlek benneteket.- Mosolyogtam rájuk. És a gondterhelt arcok  helyett mosoly volt. Aminek nagyon megörültem.